Otthon a -30 fok jobban esik, mint Pesten a -3. Érdekes.

Tavalyi élmény

Eszembe jutott egy tavalyi élményem, amihez hasonlót az addigi életemben nem tapasztaltam.
Valaki meghívott egy bizonyos csoportot, akik egy rockoratóriumot adtak elő nálunk. Én is elmentem, hisz falun nem gyakori az ilyen esemény. Bevallom őszintém,  nem számítottam magas színvonalra. Tévedtem...
Ültem a hátsó padban, néztem és hallgattam. A szöveg ki volt vetítve, tisztahangú és tisztaszemű fiatalok énekeltek. Én pedig csak küszködtem a könnyeimmel. Nyeltem, nyuvadoztam, szimmogtam. Mindezt úgy, hogy lehetőleg senki se lássa, hisz férfiember vagyok és egy férfi nem bőghet. Legalábbis így vagyunk szocializálódva errefelé (is). Közben összeakadt a tekintetem egy-egy előadó tekintetével és valamilyen szinten összekapcsolódtam velük. Aztán előlük is bujkálni kezdtem, hogy ne lássák a könnyeimet.
Végigkönnyeztem az előadást, de néha a zokogás is rám akart törni. De én erős vagyok, visszatartottam.
Aztán felgyúlt a villany és mindenki igyekezett kimenni a teremből. Én pedig beálltam a kultúrház egyik sarkába, hogy ne lássák, hogy nézek ki. Valamilyen zugot kerestem, ahol kiengedhetem az érzést. Hadd menjen.
Nem találtam helyet, de már egyre kevesebben voltak bent és gondoltam kisurranok az ajtón, kívül ugyanis sötét volt. Erre ott termett az egyik szereplő, egy fiatal legény. Zokogott. Lekezelt velem és azt mondta, hogy: köszönjük, hogy eljött. Talán az én könnyezésem kavarta fel őt is, nem tudom. De ettől a gesztustól majdnem le kellett üljek... Hazafelé az úton könnyezve röhögtem örömömben, mintha be lettem volna szívva.

Köszönöm annak a csapatnak és annak az ismeretlen ismerősnek. Isten áldja őket.

Kezdet

Nos, nem jött el a vég, nem érkezett meg a 10. bolygó, nem szállták meg a Földet a Szíriusziak/szürkék/zöldek/hüllőlények (ha igen, engem nem értesítettek), nem nyíltak meg csillogó-villogó dimenziókapuk, melyeken át angyalok repülhettek volna hozzánk sültgalambot készíteni. Mi lehetett az oka, hogy valakik elindították ezt a 2012 cirkuszt és miért volt annyi vevő rá? Miért terjesztették olyan sokan a mesét? Kik indították el?

Vajon azért indították el, hogy sok ember kezdjen hinni egy jobb világ felépítésének a lehetőségében? Vagy inkább azért, hogy ne csináljunk semmit, hisz változás magától jön, amint megemelkedik a "rezgésszint"? Félelmet akartak generálni vagy netán reményt adni a nyájnak?
Vajon volt valami stratégia a terjesztésre vagy előre tudták, hogy szinte magától fog terjedni? Szó, ami szó, elég sokan kapcsolatba léptek a szellemvilággal és megosztották az "értékes" üzeneteiket. Sajnos ezeket az üzeneteket csak a fejlettebb lelkek értik, akik már alapból tisztában vannak a fogalmakkal. Én őszintén bevallom, hogy bár ezekből az üzenetekből soha nem értettem semmit, eleinte mégis olvasgattam. Aztán frissült a tűzfalam és simán megvéd az ilyesmitől: FIGYELEM! IDŐRABLÓ ÍRÁS, HAGYD EL AZ OLDALT!

Már egy ideje nem várom a világvégét és a külső körülmények változását sem, amelyek jobbá teszik a világomat. Igen, az én világomat. Ki fogja megváltoztatni az én saját világomat? A politikusok? Az egyházak? A guruk? A szomszéd néni?
Azt kezdtem érezni, hogy van beleszólásom az életembe. Tudom szabályozni a gondolkodásomat. Úgy ítélem meg a helyzetemet, ahogy nekem tetszik. Felelősséget vállalok a körülményeimért. Csak és kizárólag én vagyok a felelős azért, ami velem történik. Nincsenek ellenségeim, a világ nem esküdt össze ellenem. Én voltam saját magam ellensége. Én martam magamat belülről, mégis másnak panaszkodtam.
Most kezembe vettem a gyeplőt. Van gyeplő. Ha nem lenne, akkor senki sem kérhetne számon az eltékozolt talentumokért.

A székely nyugodtan pipázik a kapu előtt, mikor látja, hogy felesége rohan feléje.
- Uram, Sára terhes!
- Az az ő dolga - dörmögi a székely.
- De tőled van a gyerek!
- Az az én dolgom.
- Uram, viszem a kutyát, és a Tiszába vetem magam!
- A kutya marad, a többi a te dolgod!

Don Quijote

Igen, vannak napok, amikor úgy érzem magam, mint Don Quijote. Harcolok  a valós vagy valósnak vélt démonokkal és az emberek röhögnek rajtam. Szegény pára, mennyire el van tévedve - gondolják magukban. És van joguk ezt gondolni, hisz én is épp ezt gondolom róluk. 
Persze az ilyen buggyant lovagok mellé mindig kerülnek sanchok is, akik félig-meddig hisznek is a mesékben, de azért magukban ők is megkérdőjelezik az uraság épelméjűségét. 
Tegyük fel, hogy a világ nem ellenséges és nincsenek olyan csoportok, akik összeesküdtek ellenünk. Máris könnyebb az élet, ha nem hordozzuk az ilyen gondolatok terhét az agyunkban. Ettől eltekintve mégis úgy tűnik, hogy az energiaárak nem nagyon jönnek lefelé. Országok háborúznak az energiáért...
Akkor én mi a fenének vegyem körül magam olyan elektronikus eszközökkel és egyéb luxus szarokkal, melyek fenntartása mind energiába kerül? Ja, hogy időt nyerjek élni... Igen ám, csakhogy az időt nem lehet a semmiből nyerni, az időt pénzzel lehet megvenni. A pénzkereséshez pedig idő kell, mivel én NEM vagyok bank, hogy pénzt teremthessek a semmiből. Magyarán, ha fel akarom szerelni magam mosogatógéppel, elektromos orrszőrtisztítóval és központi fűtéssel, akkor több pénzt kell áldozzak az önfenntartásra. Több pénzt pedig úgy szerzek, ha többet dolgozom (konzervatív vagyok, bocs). Ha többet kell dolgoznom azért, hogy időt spóroljak a mosogatáson, akkor a megspórolt időt már előre elcsesztem. Ez az "időmegmaradás törvénye" és ezt nem igazán lehet kijátszani. 
Apropó, vehetnék egy hóeltakarító gépet is, hogy ne kelljen lapátoljam az 50 cm havat. Így nyernék egy órányi időt, amit mondjuk aerobikra is fordíthatnék... Tényleg, veszek egy ilyen bérletet is, hisz kell a mozgás...
Nyárra pedig kell egy fűnyíró is, hisz már falun sem divat a kasza és nem is tud olyan egyenletes gyepet varázsolni, mint  egy gép. Ja, készítek egy külön épületet ahol ezeket a gépeket tartom. Ha erdőre akarok menni és ott csendet zavarni, akkor veszek egy áramfejlesztőt is, hogy tudjam bömböltetni a szar zenét. És igen, kell a központi fűtés is, hogy kétszer annyi fát tudjak eltüzelni és reggelre kihűljön a ház. Nem, a régi cserépkályha nem fasza... Mert a fa behozása mocsokkal jár és akkor sepregetni kell... és nem lesz idő moslékadást nézni a "bambuládában". Más is központit használ, hát nem? Milyen praktikus, hogy csak egy helyen kell tüzelni... Igen, a régi öregek is egy helyen tüzeltek, egy szobában, hisz ők közvetlenül megtapasztalták, hogy kb. mennyi energiát kell a fa beszerzésére fordítani.
Hát ilyesmikre kell költeni, hogy egyre kevesebb pénz maradjon értelmesebb dolgokra. Aztán mindig van egy kormány, akit szidni lehet, hogy minden milyen drága... azok a szemetek... mindennek viszik fel az árát, nem törődnek a szegény emberrel. A szegény, hájas, sápadtarcú emberrel, aki a tévé előtt tölt el napi 5 órát és mégsem oldódnak meg a lelki és anyagi problémái...
Hát én nem akarok egy ilyen steril, életellenes farmon élni. Én szeretek havat hányni, mert felfrissül az agyam tőle és lesz egy kis színem. Szeretek fát hasogatni és behozni a fásládába. Szeretek a ropogó tűz mellett beszélgetni, olvasni... Szeretek nekidőlni a cserépkályhának, hogy megmelegítse a hátamat. Szeretem, ha nyáron elfáradok a kertben, mert sokkal jobban esik elnyúlni az ágyon. Nem szeretném kinyitni és becsukni a nagykaput, ha 2-3 kilométer utat kell megtegyek. Télen inkább sétálok és élvezem, ahogy ropog a hó a lábam alatt és az sem zavar, ha az arcom lefagy -28 fokban. Ilyen rövid távért kár begyújtani az autót és különben is, belefagy a s*ggem.
És ezért furcsán néznek az emberek. Tudják, hogy nem vagyok annyira szegény, hogy gyalog kelljen járjak, de mégis ezt gondolhatják: szegény pára, még magától is sajnálja a pénzt.
Na, ilyen emberek osztogatják nekem a tanácsot. Köszönöm szépen!

 

Radar

Észrevettem, hogy rendelkezem egy olyan belső érzékkel, ami 10-20 méter távolságból képes megmondani egy emberről, hogy az magyar vagy nem.
A román tenger partján volt alkalmam tesztelni a radaromat és kiderült, hogy kb. 96%-os pontossággal működik. Akire távolról azt mondtam, hogy magyar, az közelebb kerülve magyarul is beszélt.
Még nem sikerült kiderítenem, hogy mi alapján érzékelem a magyar arcokat. Az már biztos, hogy nem a fej formája alapján, hisz néhány tipikus román (és román-cigány) fejet leszámítva, az emberek eléggé hasonlítottak. Akkor vajon mit érzékeltem? A fülem már 50 méterről meghallotta a magyar beszédet? És a tudatalattimban már beazonosítottam a magyart? Ez is egy magyarázat, de akkor hogy akadt meg a szemem egy fiatal lányon, aki románul beszélt? Csodálkoztam rajta, hogy románul beszél, hisz úgy néz ki, mint egy magyar. Aztán később magyarul telefonált valakivel...
És vajon miért voltak szimpatikusabbak azok az emberek, akikről később kiderül, hogy magyarok? Biztos nem azért, mert szentebbek voltak a többinél, mert voltak veszekedők és primitívek is köztük.
Ki tudja, talán egy családba tartozunk lelkileg és az a normális, hogy az ember szereti a testvéreit.

Az este épp söröztünk a haverokkal, amikor a közelben egy baleset történt. Gyorsan a helyszínre siettünk, hogy segítsünk, amiben tudunk. Odaérve megállapítottuk a tényeket, miszerint egy brassói, román nemzetiségű embereket szállító személygépkocsi a kanyart nem tudta bevenni és az árokban landolt. Szerencsére senki sem sérült. A következő lépésben segédkezni akartunk az autó kihúzásában, de alig fértünk oda, hisz már legalább harminc ember fogta körbe az autót.
Pillanatok alatt kiemeltük a járművet és megállapítottuk, hogy az egyik gumi roncsolódott és cserére szorul. Pár segítőkész falusi barátunk kicserélte nekik a kereket is, bár útjukat így sem tudták folytatni, mert a futószög durván elállítódott.
Egy adott pillanatban eltűnődtem, vajon mit gondolhattak  magukban ezek a szerencsétlenül járt románok?
Talán arra próbáltak magyarázatot találni, hogy egy teljesen székely faluban, az autonomista , szeparatista, irredenta, nacionalista székelyek, akik magasból sz*rnak a román nemzetállamra, miért nem verik meg a román arcukat? Ehelyett inkább egymást verik le, hogy segíthessenek? Pedig ezek szerepeltek a Realitate TV-ben is, mert hónapokig lobogtatták a magyar és székely zászlót a falu központjában. Akkoriban ez egy sokkoló hír volt...
Ráadásul, amikor arra jött egy rendőrautó, akkor miért fedezték a sofőrt, mondván, hogy csak egy gumidefektről van szó?
Szerintem ezt végképp nem értette szegény.