Múltidézés

Ma, a szép, napos idő hatására eszembe jutottak gyerekkorom csodás nyarai. Akkor nem minden pillanatot éltem meg csodásnak, de visszagondolva nagyon jó gyerek- és serdülőkorom volt.
Emlékszem, hogy ötödikes koromban édesapám meglepett egy szép kis kaszával és megtanított vele bánni. Szerettem is kaszálni, mert gyakran megdicsért: ej, hogy vág az a kicsi kasza...
Persze a kaszáláshoz korán kellett kelni, általában hajnali 5 órakor, mert a kasza harmatos fűben működött a legjobban. Kicsit fájdalmas volt a nyári szünetben is korán kelni, de csak addig volt baj, amíg elindultunk. A koránkelés fájdalmai serdülő koromban váltak igazán durvává, mert gyakran feküdtem le hajnali négy óra után (buliból, részegen érkezve), és alig hunytam le a szemem, már kellett is indulni kaszálni. Ilyenkor apum nem mindig tudott felkölteni és elindult egyedül... Persze aztán csak utolértem, mert édesanyám felköltött.
Szerettem a kaszálás hangját. Nagyon megnyugtató volt. Talán meditatívnak is lehetne nevezni, hisz a kaszavágások közötti szünetre figyelve meg is világosodhattam volna :).
De nem, akkoriban nem érdekeltek az ilyesmik. Nem kerestem a boldogságot, mert még el sem veszítettem.
Amikor kisütött a Nap, a kasza egyre nehezebben vágott. Gyerekként hamar elfáradtam és gyakran leültem. Szerettem hallgatni, ahogy apum suhintja. De aztán mindig bedobott valami cselt. Pl: még vágjunk három-három rendet, aztán ejsze menjünk haza. Erre felcsillant a szemem és új erőre kaptam. Miután bevágtuk a hármat, apumnak új ötlete támadt: vágjunk még két-két rendet, hogy kevesebb maradjon a következő alkalomra. Jól van, gondoltam magamban, az csak jó, ha következőbe kevesebb lesz... Na, de a két rend után jött az igazi meglepetés: ezt a keveset már ne hagyjuk itt fiam :))).
Kaszálás közben nem sokat beszéltünk. Apum biztató énekeket dudorászott, hogy jobb kedvem legyen:
Aki legény jöjjön velem kaszálni,
Ne csak mindig a lányokkal cicázni.
Vágok olyan sűrű sűrű sűrű rendet a réten,
hogy kilenc kislány nem szedi fel a héten.

Aztán valahogy elvégeztük. Leültünk egy fa tövébe és falatoztunk egyet. Volt, hogy aludtunk is egy jót az árnyékban.

Akkoriban még nem volt teljesen feje tetejére állva a világ. Bár a legtöbb embernek volt még állami munkahelye, amellett volt ideje gazdálkodni is. Az élet ritmusát a természet szabályozta és nem kiégett, pénzéhes menedzserek.
Azóta valami elromlott. Az emberek összetévesztették a kényelmet a boldogsággal, a célt az eszközzel. Sietnek, de maguk sem tudják merre. Siettetik a növényeket és állatokat is a növekedésre, hogy gyorsabban elérjenek valahová.
Ha tehetnék, akkor a Föld forgását is felpörgetnék picit. Miért? Hogy hamarabb váljanak humusszá?

Múlt

A múlt szóban csak egy betűt kell kicserélnünk és máris világossá válik, hogy mit is "gondol" nyelvünk erről a szóról (már beszéltünk róla, hogy a magyar szavak vázát a mássalhangzók adják, a magánhangzók csak árnyalnak a jelentésen).

Múlt - mál-t, ami szétmállott
Mulandóság - mál-andóság, ami idővel szét fog mállani.
Mulat - valamikor a halotti torokban mulattak az emberek, azaz segítettek a halott testének szétmállásában (pl. elégették), így az illető elmúlt. Természetesen boldogan mulattak, hisz kedves ismerősük jobb létre szenderült. Ezért kapcsolódik manapság a mulatás szóhoz a buli, szórakozás.

Néhány málló szó:
Mál, mállik, málna, ami szétmállana ha kicsit összenyomnánk, málé, ami szétfolyik az ujjaink között, de ide kapcsolható a máj szó is, hisz állaga miatt szinte szétmegy a kezünkben. Nem feledkezhetünk meg a malom szóról sem, ami szétmállasztja a gabonát, de jöhet a molnár is, aki besegít ebben a tevékenységben.

Az angol nyelvben is sok szó létezik, melyek hangzásban és jelentésben is kapcsolhatók ehhez a logikához: mill - malom, mall - fakalapács, sulyok, mallet - kalapács, melyek segítségével sikeresen szét lehet mállasztani dolgokat, és további szavak, melyek bomlasztó, romboló jelentéssel bírnak.

A magyar nyelvben a mál gyök egy kis módosulással (m>v) vál (málik - válik, szétválik).

Ami elmúlt (elmállt), nem veszett el, csak átalakult. Olyannyira átalakult, hogy hiába próbáljuk gondolatban újra összerakni és életet lehelni belé. Darabjai itt vannak bennünk és körülöttünk, de a régi forma már halott. Elmúlt, szétmállott.
Ez a pillanat most mállik pontosan, engedem hadd menjen.