A nagy terv

Az utóbbi években egyre gyakrabban érzem, hogy tennem kéne valamit Székelyföld és az erdélyi magyarság érdekében. Néha órákon át agyalok egy terven, egy stratégián, ami mentes a politikától, és minden igaz, magyar ajkú ember bele tud kapcsolódni.
Hogy miért is kéne megmenteni az erdélyi magyarságot? Mert Erdély a magyarság nélkül sokkal silányabb, szegényebb hely lenne. Szükség van arra a színre, amit csak mi tudunk adni ennek a régiónak. Nem hagyhatjuk kifakulni, elszürkülni, eltűnni ezt a színt.
Tisztában vagyok azzal, hogy az emberek jelentős hányada egyik napról a másikra él, megélhetési gondokkal küzd. Ilyen körülmények között nyilván nem az a legfontosabb dolguk, hogy a magyar közösséggel törődjenek. Van olyan stratégia, ami ezeken az embereken is segít, mindezt úgy, hogy ők is segítsék a magyar közösség felemelkedését? Jó kérdés.
Tudok arról, hogy "kedves" politikusaink is dolgoznak székelyföld-stratégiákon. Talán vannak kisebb eredmények is, amit úgy állítanak be, mint valami óriási előrelépést. Az apró eredményekkel meg lehet tölteni egy kampányfüzetet, így további négy évre be van biztosítva az állásuk. Ezért lenne célszerűbb civil emberekre hagyni a NAGY TERV megalkotását és a politikusok csak a végrehajtásban segítenének (ha szeretnének mandátumhoz jutni).

Hogy milyen területekre kellene kitérjen a terv?

Közös jövőkép, gazdaság, kultúra, demográfia? Környezetbarát és emberbarát élet? Ilyenkor ezer dolog jut eszembe és csak nagy erőfeszítések árán tudok kilépni a gondolatok fogságából.


Ha valaki tud gyógyszert az idealizmusom ellen, kérem, jelezze!

Miért is akarok másokat megmenteni, ha magamat sem tudom?
Meg lehet menteni valakit akarata ellenére?
Milyen jogon pofázok én nagy stratégiákról, amikor a közvetlen környezetemben sem tudtam elindítani semmit ez ügyben?
Rossz helyre születtem? Álomvilágban élek?
Bekattantam?
Egyedül vagyok? Vagy még nem értem meg arra, hogy találkozzak társakkal?
Vajon, nemes ez a cél? Vagy csak jól álcázott önzőség?

EMI tábor

Idén ismét résztvevője voltam az erdélyi EMI tábornak és vegyes érzésekkel tele érkeztem haza. Egyrészt van bennem remény, hogy végre elindul egy folyamat, aminek következtében a magyar anyanyelvű emberek öntudatra ébrednek és egymásra találnak. De még él bennem a kétely is, hogy ez nem fog elég gyorsan megtörténni.
A táborlakók egy kis százaléka rendszeresen eljárt előadásokra, kézműves foglalkozásokra és egyéb szemfelnyitó rendezvényekre. Külön öröm, hogy voltak felvidékiek is, de üröm az örömben, hogy egy előadás után vitába keveredtek egymással.
Mint említettem az emberek elég kis százaléka járt az előadásokra, nem vagyok meggyőződve, hogy elértük a kritikus tömeget, ami pár éven belül egy igényes, nemzeti tábor kialakulásához vezetne. Már csak azért sem, mert az érdeklődők vélemenye sem teljesen egységes és sajnos meg van bennünk a bizalmatlanság is a nemzettársaink iránt :(.
Az előadósátrak látogatóin kívül jelen volt egy nagyszámú, látszólag semleges réteg is. Ezek között ott volt a sok Kárpátia rajongó, fejjel a falnak szaladó, cigiző, részegen bazdmegoló, polóval magyarkodó, mindenkit utáló egyén is. Sajnos ez a réteg ki fog halni, mert szaporodást nem tekinti egy nemzetmentő eszköznek. Persze én tudom, hogy a nagymagyaroszágos poló is segít valamit, hisz aki látja, az elképzeli a régi országhatárokat és a gondolatnak teremtő ereje van.
A következő réteg a fiatal, erkölcsi láncoktól szabad, agymosott, semmi iránt nem érdeklődő egyének halmaza. Nem teljesen az ő hibájuk, hogy ilyenek és talán ha érettebbek lesznek, változnak valamit.
Van egy olyan réteg is, ami a nemzeti egység ellen pofázik. Ezek még mindig a magyarországi testvéreket hibáztatják a gyászos népszavazás miatt és verik a mellüket a székelységükkel.
Nem látják be, hogy bár székelyek vagyunk és nyakasak, attól még egy nyelvet beszelünk és testvérek vagyunk. Nem mondta senki, hogy nem lehetünk kicsit másak, sőt az anyaországiak kifejezetten szeretik a székelységre jellemző, már-már vicces vonásokat. Minél apróbb részekre osztjuk egymást annál könnyebb lesz elérni valamit a "barátságos" Kárpát-medencében elő népek közelségében, igaz? Jöhetne végre egy újabb vérszerződés...

Mindeképpen örülök, hogy van egy ilyen tábor Székelyföldön és foglalkozik a magyarság és székelység nagy sorskérdéseivel. Például a 2011-es népszámlálás kérdésével, mikor is kiderülhet, hogy az erdélyi magyarság létszáma ismét óriásit csökkent a legutóbbi népszámlálás óta. Sajnos addig nem tudom érdemben szaporítani a magyarajkú emberek számát... és talán később sem, ha nincs egy megfelelő társam. A gyereknemzéshez is két ember kell.

Nemzettudat

Azt látom, és talán nem vagyok egyedül, hogy a magyar nemzet darabokban hever. Még mindig. És a tény, hogy a székely nép is hasonló széteséstől nyög, talán bizonyítja, hogy rokonok vagyunk a magyarokkal. S annak ellenére, hogy számtalan egyén törekszik egyesíteni a népet, a helyzet reménytelennek látszik. Aki valamit próbál tenni az már alapból gyanús a többiek szemébe. Mindig árulástól tartanak, igaz nem alaptalanul. A történelmünk tele van árulással, szinte minden veszteségünk belső árulás következménye. Vajon csak a mi népünknél van így vagy más népek is hasonló gondokkal küzdenek? Ha csak mi nevelünk ki gerincteleneket, akkor hol rontottuk el?
Sok népet engedtünk be magunk közé és az idegen gének néha bosszút állnak? Nem hiszem, hogy a géneket kellene hibáztatni.
Ha volna rengeteg pénzem, akkor az egész magyarság körében elvégeznék egy magyarságvizsgálatot. Minden magát magyarnak valló egyént megkérdeznék és, aki átment a vizsgálaton annak adnék egy "igazi magyar" vagy "igazi székely" címet, amit egy igazolvány is bizonyítana (persze az ilyesmit nem igazolvány kéne bizonyítsa hanem a tettei). Hazugságvizsgáló gépet kötnék rájuk és kérdéseket tennék fel:

1. Tegyük fel hogy a szomszéd, háromgyerekes családapa tesz egy rendszerellenes kijelentést. Gerinctelen jelzővel illetti a mi "nemes" vezetőnket. Elárulnád őt 1.000.000 euróért tudva azt, hogy elveszítheti a munkáját? (igen, nem)

2. Egyik nemzettestvéred nehéz helyzetbe került és a segítségedet kéri. Tudod, hogy keményen és becsületesen megdolgoztál a javaidért, de van némi többleted, amire nincs szükséged. Odaadnád a testvérednek? (igen, nem)

3. Eladnád a telkedet, termőföldedet, erdődet jó pénzért egy idegenszívű és/vagy nyelvű embernek, aki nem tudja, hogy nagyapádék mennyit szenvedtek, hogy megtartsák neked ezt a földet? (igen, nem)

4. Ha valaki halállal fenyegetve rá szeretne venni, hogy tagadd meg magyarságodat/székelységedet, megtagadnád? (igen, nem)

5. Ha valaki arra kérne, hogy öljél meg egy embert (nemzettestvért vagy idegent), különben meghalsz, mit tennél? Megölnéd? (igen, nem)

Helyes válaszok: 1. nem, 2. igen, 3. nem, 4. nem, 5. nem.
Ha 4 nemleges válasza, akkor nem-es ember az illető :)