Bungee jumping

Idén alkalmam adódott kipróbálni a szabadesést, leugrottam hatvan méter magasról. Ugrás előtt egész nap gondolkodtam a dolgon, kiváncsi voltam lesz-e elég merszem. Már akkor eldöntöttem, hogy ugrani fogok, hisz nincs mit veszítenem.
Ezzel párhuzamosan be fogok mutatni egy másik történetet is, ami eléggé hasonlít a bungee jumpinghoz.
Egy adott időpillanatban elindultam, hogy kipróbáljam az ugrást. Vettem egy mély levegőt és nem éreztem semmi kétséget. Jelentkeztem, bemondtam a nevem, aláírtam, majd kifizettem az összeget. Elkezdődött.
Egy másik időpillanatban épp koncertre igyekeztem. A zenekar elkészült, a hangtechnikusok is elvégezték a dolgukat és kezdődött a koncert. Nagyon felemelő érzés volt, amikor a zenészek elkezdtek játszani.
A bungee jumpingnál is felemelő érzés volt, ahogy a daruval magasba emeltek. Ahogy egyre magasabbra jutottunk, egyre többet láttam és egyre szebbnek tűnt minden.
A koncerten is nézelődtem, néztem milyen emberek jöttek el. Mindenkire kiváncsi voltam, de Isten tudja miért, a lányok jobban érdekeltek. Egyszer csak megpillantottam egy lányt, aki előttem állt. Megakadt a szemem rajta valamiért. Hozzám hasonlóan ő is sört ivott, ráadásul cigizett is. Figyeltem, de csak a szemem sarkából, a mozgását, a gesztusait. Egy adott pillanatban átláttam a formák világán és megpillantottam benne a NŐT. Ez mostanság egyre gyakoribb jelenség nálam, egyre több nőben vélem felfedezni a nagybetűs NŐT. Ilyenkor el szokott önteni az áhítat és csodásnak látom a világot. Harmoniát vélek felfedezni minden apró mozdulatban és szeretem Őt a szó legnemesebb értelmében. És akkor lép közbe az elme, aki arra hivatott, hogy feszültséget teremtsen bennem.
A daru felvitt a csúcsra, miközben egy kis elméletet hallhattam az optimális ugrásról. Szétnéztem és rácsodálkoztam a tájra. Fentről tökéletesnek láttam mindent, nem látszott a sár, nem látszott a sok szemét. Ekkor eszembe jutott, hogy ugranom kell. Kész öngyilkosságnak tűnt. Harminc másodpercig haboztam, de akkor egy örökkévalóságnak tűnt. Az emberek apró hangyák módjára járkáltak a földön. Én meg tele voltam feszültséggel. Mindenképp ugrani akartam, de elég nehéz volt elengedni magam.
A koncerten a lány tovább táncolt előttem, csodálatos volt a haja, az arca. Itt is ugrani szerettem volna. Nem tudtam volna mondani semmit neki, de szerettem volna megérinteni a haját, az arcát és csendben a szemében kutatni. Arra nem gondoltam, hogy kevés vagyok neki, hisz abban a pillanatban teljes voltam. Láttam, hogy ő is figyel engem. Egyszer csak észrevettem, hogy "véletlenül" leejtette a cigis dobozát. Ezt akkor én jelnek vettem, hogy ugorhatok. És nem ugrottam... Magamban mosolyogtam egyet és továbbra is csodáltam a NŐT.
A bungee jumpingnál is megkaptam a jelet: "Szép az élet, ugorj!" - mondták. Én mondtam, hogy nem annyira szép (a másik szálon), ezért ugrok. Elengedtem magam és a Föld anya szeretettel várt, hogy magához öleljen. Ekkor jöttem rá, hogy el kell engedni magam és a többi magától megy :). Csodás érzés volt, vádoltam volna magam sokáig, ha nem teszem meg.
A koncert lassan a végéhez közeledett. Az elmém parancsolgatott, hogy lépjek oda a lányhoz és én féltem megtenni. Talán attól tartottam, hogy elveszik a varázsa. Vagy őrültnek fog nézni ha szó nélkül megérintem az arcát és megpuszilom a homlokát. Ugranom kellett volna, mert ez a pillanat többé nem fog megismétlődni.

Ember

Népünk körében elterjedt egy elmélet miszerint az asszony nem ember. Csak egy férfire lehet mondani, hogy ember. Az asszony pedig fehérnép.
A lélekkel foglalkozó emberek azt allítják, hogy minden emberben megtalálható a férfi és női lélekrész is. Ha belegondolunk ebbe és őszinték vagyunk magunkhoz, akkor beláthatjuk, hogy férfi létünkre néha előtörnek belőlünk női tulajdonságok is. A nőknél is észrevehetjük, hogy néha harciasabbak és szinte férfiként viselkednek.
És most kérjük ki a magyar nyelv véleményét is erről a kérdésről.
Lehet, hogy csak én látom így és csak belemagyarázás, de én az ember szóban megtaláltam a női és férfi minőséget is.
Két részre osztható a szó: em és ber.
Az em szógyök fejezi ki a női minőséget. Az Emese női név anyácskát jelent, az emlő (em-lő) szó is a nőhöz köthető. Régebben emének (eme) neveztek bizonyos nőstény állatokat (pl. disznó). Számomra nem kétséges, hogy az em szógyök magában hordozza a női minőséget.
Ha az em jelenti a nőt, akkor a ber jelenti a hímet. Most hírtelen más szó nem jut eszembe, csak a berbécs, barbár. A berbécs eléggé fel van ruházva férfias tulajdonságokkal. Erős, harcias és hűbelebalázs módjára, fejjel neki szalad bárminek. Más nyelveben is megfigyeltem a ber és a bar szócskát. A románban pl berbec - berbécs, bărbat - férfi.
A neolatin nyelvekben hombre - ember. Mindenki döntse el, hogy ki vette át kitől ezt a szót, de ránézésre is látszik, hogy ugyanaz a szó. (Nekem az ember szó ősibbnek tűnik)

Azt is észrevehetjük, hogy az "em" szócska van elől és csak azután a "ber". Nem tudom mi lehet az oka, talán a nők felsőbbrendűek, hisz ők adják az életet az embereknek. A férfi ego szívesen megváltoztatta volna a sorrendet, ha tudta volna mit jelent.

Találkozás egy NŐvel

Este volt már, fáradtan hagytam el a cég épületét. A Nap is elvégezte a maga munkáját és épp le akart bukni a hegyek mögé, de még egyszer rám mosolygott. Ez a nap is eltelt - sóhajtottam fel magamban - és már az esti pihenésre gondoltam.
Ahogy kiléptem az utcára, szemkontaktusba kerültem Vele. Semmi mást nem láttam, csak a szemét. Fizikai időben mérve csak pár másodperc volt az egész és haladtam is tovább, akkor mégis úgy éreztem, hogy megállt az idő. Különleges találkozás volt, nem született gondolat a fejemben, egyszerűen csak voltam, léteztem és magamba fogadtam az érzést.
A gondolatfolyam akkor öntött el, amikor már az autóban ültem és hazafele tartottam. Ki volt ez a lány? Mi volt oly különleges a tekintetében? Miért nézett úgy rám, mint még soha senki? Éreztem, hogy egy érett NŐvel van dolgom, akinek nagyon tiszta a lelke. Makulátlannak láttam... Hogy lehet ilyen tiszta egy felnőtt? Olyant látott bennem, amiről még én sem tudok? Ha még egyszer meglátom, majd jobban megvizsgálom, gondoltam.
Többször is láttam azóta, mindig ugyanúgy néz. Mint egy angyal: tisztán, bölcsen. A bökkenő csak az, hogy nincs több tizenegy évesnél, de ezt én először nem vettem észre, pedig akkor is a többi gyerekkel játszott az utcán. Szinte semmit sem tudok róla, csak azt, hogy lány és nagyon fiatal. És, hogy olyan tisztán néz rám, mintha az isteni szikrát látná bennem.
Nem fogok vele beszélni soha. Egyrészt azért, mert van köztünk legalább másfél évtized korkülönbség, másrészt pedig azért, mert értem őt szavak nélkül is.
Őrizem a szemét, mást nem tehetek.

Keresem a NŐT

Fárasztó a keresés, néha talán értelmetlen is. Semmi bizonyítékom nincs a NŐ létezésére. Valahol mélyen bennem mégis él a hit, hogy létezik. Nem tudom hol keressem, nem tudom hogyan keressem. Minden jel arra mutat, hogy kell létezzen valahol, de mégsem találom.
Ha gondolatmentes vagyok, akkor tudom Őt, érzem Őt. Ha becsukom a szemem, egy vagyok vele. Olyankor tudom, hogy van, létezik.
Néha látom Őt női testekben mélyen elbújva, de mindig azt hiszem, hogy csak képzelődök. A legtöbb nő nem is tudja, hogy él benne a NŐ. Hogyan fedezhetném fel én, ha még a nők se tudják?