Az élet törvényei 1.

Ki mint vet, úgy arat.

Ezt a törvényt számtalan bölcs tanító kinyilatkoztatta már, de népmeséinkben is találhatunk rá utalást: jó tett helyében jót várj.
Ebben a törvényben benne van a szabadság és az előre elrendeltség (determináció) elve is. Szabad nekem jót vagy rosszat cselekednem, de tetteim következményével muszáj találkoznom. A tett és a következménye, az ok és az okozat össze vannak kapcsolva egy elszakíthatatlan lánccal. Ha valamit megteszek, magam felé rántom annak következményét is és ez előbb vagy utóbb eltalál engem. Van, amikor a következmény azonnali (pl. idegességemben elkezdem püfölni a kőfalat kézzel - ezt nevezhetjük instant karmának :)) és van, amikor csak évek múlva ér el hozzám. Utóbbi esetben úgy tűnhet, hogy a körülmények ártatlan áldozata vagyok és az élet igazságtalan velem, pedig csak épp most arattam le régebbi tetteim gyümölcsét.

Felelősség

Ha egy elő szervezetet darabokra vágunk, felboncolunk, akkor szinte törvényszerűen el fog pusztulni. A szavak felboncolása viszont más, hisz többségüket élettelen anyagként használjuk. És ha egy szó élettelen, akkor nyugodtan felboncolhatjuk, hisz nem ártunk vele. Sőt, a legtöbb esetben a szó életre kel és kivirágzik.

Ma a felelősség szavunkat fogom felboncolni:
felelősség - ?
felelős - az aki felel valamiért, megfelel valaminek
felel - egy cselekvés, ami által valaki a félhez egy másik felet illeszt, más szavakkal kiegészíti, teljessé teszi. Gondoljuk csak egy iskolai példára: a tanár felteszi a kérdést és várja feleletet. Ebben az esetben a felelet a kérdés kiteljesítője, párja, társa, másik fele. Ideális esetben a kérdés megtalálja a párját felelet formájában és a kör bezárul. A kérdésre adott válasz csak akkor válik feleletté, ha a tanár is elfogadja. Másképp csak mondtunk valamit, hogy leplezzük a tájékozatlanságunkat.
Tehát a kérdés megkéri a felelet kezét és ha a felelet igent mond, akkor azon nyomban felesége lesz és élnek boldogan, amíg meg nem halnak.
Ezek után világos, hogy a felelősség szó gyöke a fél (azaz valaminek a fele).
Az ember akkor vállal valamiért felelősséget, ha tudja, hogy ő okozta azt közvetlenül vagy közvetett módon. Ha jobban belegondolunk, akkor itt is egy megfeleltetésről van szó: az okozatot hozzárendelem egy okhoz, amihez közöm van. Ha azt gondolom, hogy ez az ok teljesen független tőlem és én pusztán az okozat elszenvedője vagyok, akkor nem zárul be a kör. Ez esetben adtam egy választ, ami nem minősül feleletnek. Persze ezzel csak magammal tolok ki, hisz csak a probléma fele van nálam: az okozat. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy félelem.
Tehát, ha nem tudjuk hozzárendelni az okozatot egy általunk létrehozott okhoz, akkor félelemben maradunk, hisz úgy ér minket az okozat, mint derült égből villámcsapás.
Másra hárítani az okot: feleselés az élet törvényeivel. A feleselés érthetőbben kifejezve fölösölés, tehát fölösleges.