A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kalotaszeg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kalotaszeg. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 18., vasárnap

Gyöngyvirágos a türei nagytemplom

Egy kis érdekesség: Tcha Limberger egy belga származású zenész, aki a kalotaszegi népzene szerelmese. Rendszeres résztvevője a kalotaszentkirályi táboroknak és már úgy játsza, énekli az ottani zenét, mintha egy kalotaszegi zenész család sarja lenne.
Megtanult magyarul (Braille írással fordított nyelvkönyvből, mert a fizikai szemeivel nem lát) és állítólag most itt él Erdélyben.
Érdekes, hogy egyesek külföldre költöznek, mert itthon nem találják a helyüket, de egy "idegen" annyira érdekesnek találja kultúránk ezen szeletét, hogy ide is költözik.



Gyöngyvirágos a türei nagytemplom,
Te vagy benne a legszebb virág galambom.
Úgy elnézlek te gyönyörű virágszál,
Azt se tudom hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.

Kék virágos a mérai temető,
Engem temessenek oda legelőbb,
Engem elől, a zután a babámat,
Ne keressen más szeretőt magának.

Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem,
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani.

2011. július 25., hétfő

Egy kis kalotaszegi



Az egyik hozzászólás a videó alatt:
"Az *******************, hogy ez mekkora nóta. Meg a jányok ahogy énekelnek. Kész vagyok. Minden porcikájukat áldja meg a Jóisten. Ordítanám mint a vadszamár. Csak a családom nem érti miért vagyok felspanolva......gyerekek....r­espekt...
"

Én meg tudom érteni a lelkesedését :)

2011. április 17., vasárnap

Buda

Tegnap sétáltunk egyet Budán, a várnál. Nagyon tetszett minden, de a legmegindítóbb egy rövid beszélgetés volt, amit egy kalotaszegi, idős nénivel folytattam. Hímzett terítőket árult és én egy angyalt láttam benne. Annyira szerény volt és jóságos, hogy muszáj volt szóba elegyednem vele, bár ez nem szokásom.
Pár mondat után tovább mentem, de még tíz percig küzdöttem a könnyeimmel.
Hogy miért jött rám a sírás? Nem tudom. Talán örömömben, hogy egy jó lélekkel találkozhattam, aki ráadásul erdélyi? Honvágy tört rám? Netán a hímzett terítők által képviselt érték felismerese fakasztott könnyeket? Talán a bánat is rám tört, hogy én nem tudok ilyen értéket alkotni, mert ebben az idióta világban kell élnem, túlélnem...