Nők

A női lélek megértésétől még mindig nagyon messze vagyok. Annyira kiszámíthatatlanok, hogy nincs a világon az a felvilágosult férfi elme, aki meg tudná jósolni a viselkedésüket.
Lehet, az én környezetemmel van baj, de itt általában a nők rontanak el mindent. Miattuk szakadnak meg barátságok, távolodnak el egymástól rokonok, utálják meg egymást a szomszédok (a női főnökökről inkább ne is beszéljünk, mert az borzalom).
Mi lehet az oka? Miért tűnnek annyira gonosznak és kegyetlennek néha?
Olvastam egy alternatív teremtéselméletet, miszerint kezdetben csak a nő létezett és a nőben együtt létezett a rossz és a jó. Majd a nő megszülte a férfit és a gonoszt. Ezáltal a férfi bűntelenül született, de a nő is megtisztult, mivel kiadta magából a gonoszt. A gonosz azóta külön életet él és arra törekszik, hogy megakadályozza a férfi és a nő egyesülését... Eddig a mítosz.

Ha ez igaz, akkor a nő az idősebb és érettebb, a férfi pedig a naiv, buta kölyök, akit a szülő könnyedén irányít, befolyásol. Nem kizárt, hogy így van :(.

Ezek alapján simán kialakulhatna a nők uralma a férfiak fölött, csak van egy kis bibi: úgy fest, hogy a nők egymásban vetélytársat látnak és nem szövetségest. Ők egymást akarják legyőzni, hisz férfit leigázni (és eltaposni) nekik nem kihívás. Egymásnak öltöznek, egymásnak festenek hajat és körmöt (nekem megfelelnek ruha nélkül is, természetes hajjal és körömmel); ha belépnek egy társaságba először a női vetélytársakat térképezik fel, véletlenül sem a balga nyálcsorgatókat.

Hogy lehet, hogy az életadó anya fenséges képe mellé egy fondorlatos, számító, hideg nő képe társul?
Ez borzalmas, valaki cáfoljon meg gyorsan... Kell, hogy legyen kivétel..

Ember

Népünk körében elterjedt egy elmélet miszerint az asszony nem ember. Csak egy férfire lehet mondani, hogy ember. Az asszony pedig fehérnép.
A lélekkel foglalkozó emberek azt allítják, hogy minden emberben megtalálható a férfi és női lélekrész is. Ha belegondolunk ebbe és őszinték vagyunk magunkhoz, akkor beláthatjuk, hogy férfi létünkre néha előtörnek belőlünk női tulajdonságok is. A nőknél is észrevehetjük, hogy néha harciasabbak és szinte férfiként viselkednek.
És most kérjük ki a magyar nyelv véleményét is erről a kérdésről.
Lehet, hogy csak én látom így és csak belemagyarázás, de én az ember szóban megtaláltam a női és férfi minőséget is.
Két részre osztható a szó: em és ber.
Az em szógyök fejezi ki a női minőséget. Az Emese női név anyácskát jelent, az emlő (em-lő) szó is a nőhöz köthető. Régebben emének (eme) neveztek bizonyos nőstény állatokat (pl. disznó). Számomra nem kétséges, hogy az em szógyök magában hordozza a női minőséget.
Ha az em jelenti a nőt, akkor a ber jelenti a hímet. Most hírtelen más szó nem jut eszembe, csak a berbécs, barbár. A berbécs eléggé fel van ruházva férfias tulajdonságokkal. Erős, harcias és hűbelebalázs módjára, fejjel neki szalad bárminek. Más nyelveben is megfigyeltem a ber és a bar szócskát. A románban pl berbec - berbécs, bărbat - férfi.
A neolatin nyelvekben hombre - ember. Mindenki döntse el, hogy ki vette át kitől ezt a szót, de ránézésre is látszik, hogy ugyanaz a szó. (Nekem az ember szó ősibbnek tűnik)

Azt is észrevehetjük, hogy az "em" szócska van elől és csak azután a "ber". Nem tudom mi lehet az oka, talán a nők felsőbbrendűek, hisz ők adják az életet az embereknek. A férfi ego szívesen megváltoztatta volna a sorrendet, ha tudta volna mit jelent.