Csillagok

A csillagok akkor világítnak a legjobban, amikor sötét van.
Néha, ha elég éber vagyok, találkozok csillagokkal. Megyek az utcán és az alaktalan tömegben egyszer csak feltűnik egy csillag. Soha nem láttam még őt, de rögtön felismerem: ő egy csillag és azért jött, hogy világítson. Nem a luxusautójával, nem a márkás holmijával, nem is a világi szépségével világít, hanem a szemével, az arcával, a lényével.
Látom rajta a szelídséget, a jóságot, a néma bölcsességet. Egy csillag nem beszél sokat, mégis megváltozik a világ körülötte. Egyedül van, de jelenléte elég ahhoz, hogy a sötét, bolyongó testeket életre keltse.
Elhaladunk egymás mellett és talán nem is vette észre, hogy köszöntöttem benne a fényt.

Magamban elmosolyodok, örömömben könnyes lesz a szemem.

Nincs veszve semmi, a csillagok köztünk járnak.