Igen, vannak napok, amikor úgy érzem magam, mint Don Quijote. Harcolok a valós vagy valósnak vélt démonokkal és az emberek röhögnek rajtam. Szegény pára, mennyire el van tévedve - gondolják magukban. És van joguk ezt gondolni, hisz én is épp ezt gondolom róluk.
Persze az ilyen buggyant lovagok mellé mindig kerülnek sanchok is, akik félig-meddig hisznek is a mesékben, de azért magukban ők is megkérdőjelezik az uraság épelméjűségét.
Tegyük fel, hogy a világ nem ellenséges és nincsenek olyan csoportok, akik összeesküdtek ellenünk. Máris könnyebb az élet, ha nem hordozzuk az ilyen gondolatok terhét az agyunkban. Ettől eltekintve mégis úgy tűnik, hogy az energiaárak nem nagyon jönnek lefelé. Országok háborúznak az energiáért...
Akkor én mi a fenének vegyem körül magam olyan elektronikus eszközökkel és egyéb luxus szarokkal, melyek fenntartása mind energiába kerül? Ja, hogy időt nyerjek élni... Igen ám, csakhogy az időt nem lehet a semmiből nyerni, az időt pénzzel lehet megvenni. A pénzkereséshez pedig idő kell, mivel én NEM vagyok bank, hogy pénzt teremthessek a semmiből. Magyarán, ha fel akarom szerelni magam mosogatógéppel, elektromos orrszőrtisztítóval és központi fűtéssel, akkor több pénzt kell áldozzak az önfenntartásra. Több pénzt pedig úgy szerzek, ha többet dolgozom (konzervatív vagyok, bocs). Ha többet kell dolgoznom azért, hogy időt spóroljak a mosogatáson, akkor a megspórolt időt már előre elcsesztem. Ez az "időmegmaradás törvénye" és ezt nem igazán lehet kijátszani.
Apropó, vehetnék egy hóeltakarító gépet is, hogy ne kelljen lapátoljam az 50 cm havat. Így nyernék egy órányi időt, amit mondjuk aerobikra is fordíthatnék... Tényleg, veszek egy ilyen bérletet is, hisz kell a mozgás...
Nyárra pedig kell egy fűnyíró is, hisz már falun sem divat a kasza és nem is tud olyan egyenletes gyepet varázsolni, mint egy gép. Ja, készítek egy külön épületet ahol ezeket a gépeket tartom. Ha erdőre akarok menni és ott csendet zavarni, akkor veszek egy áramfejlesztőt is, hogy tudjam bömböltetni a szar zenét. És igen, kell a központi fűtés is, hogy kétszer annyi fát tudjak eltüzelni és reggelre kihűljön a ház. Nem, a régi cserépkályha nem fasza... Mert a fa behozása mocsokkal jár és akkor sepregetni kell... és nem lesz idő moslékadást nézni a "bambuládában". Más is központit használ, hát nem? Milyen praktikus, hogy csak egy helyen kell tüzelni... Igen, a régi öregek is egy helyen tüzeltek, egy szobában, hisz ők közvetlenül megtapasztalták, hogy kb. mennyi energiát kell a fa beszerzésére fordítani.
Hát ilyesmikre kell költeni, hogy egyre kevesebb pénz maradjon értelmesebb dolgokra. Aztán mindig van egy kormány, akit szidni lehet, hogy minden milyen drága... azok a szemetek... mindennek viszik fel az árát, nem törődnek a szegény emberrel. A szegény, hájas, sápadtarcú emberrel, aki a tévé előtt tölt el napi 5 órát és mégsem oldódnak meg a lelki és anyagi problémái...
Hát én nem akarok egy ilyen steril, életellenes farmon élni. Én szeretek havat hányni, mert felfrissül az agyam tőle és lesz egy kis színem. Szeretek fát hasogatni és behozni a fásládába. Szeretek a ropogó tűz mellett beszélgetni, olvasni... Szeretek nekidőlni a cserépkályhának, hogy megmelegítse a hátamat. Szeretem, ha nyáron elfáradok a kertben, mert sokkal jobban esik elnyúlni az ágyon. Nem szeretném kinyitni és becsukni a nagykaput, ha 2-3 kilométer utat kell megtegyek. Télen inkább sétálok és élvezem, ahogy ropog a hó a lábam alatt és az sem zavar, ha az arcom lefagy -28 fokban. Ilyen rövid távért kár begyújtani az autót és különben is, belefagy a s*ggem.
És ezért furcsán néznek az emberek. Tudják, hogy nem vagyok annyira szegény, hogy gyalog kelljen járjak, de mégis ezt gondolhatják: szegény pára, még magától is sajnálja a pénzt.
Na, ilyen emberek osztogatják nekem a tanácsot. Köszönöm szépen!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kényelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kényelem. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. december 15., szombat
Don Quijote
Címkék:
Don Quijote,
energia,
idő,
kényelem,
pénz
2011. március 3., csütörtök
Üzemanyag
Drágul a kőolaj, drágul a benzin. Egyre többen panaszkodnak a magas árak miatt, ugyanakkor egyre több gépkocsi közlekedik utcáinkon. Ki érti ezt?
Természetesen a nagy fémdobozokban egy, legfeljebb két ember ül.
100 métert sem akarnak megtenni gyalog, nehogy megerőltessék a testüket.
- Óh, milyen drága az üzemagyag, hát ez borzasztó - sajnálkoznak.
- Azok a mocsok kőolajmágnások és politikusok a hibásak... miattuk van minden - acsarogják.
A képlet egyszerű: egyik oldalon megkapjuk a kívánt kényelmet, másik oldalon ugyanolyan arányban kapjuk a stresszt (az egyensúly miatt).
De semmi baj: ha fogy az energia, fogy a kényelem is. Ha pedig nincs kényelem, nem lesz stressz sem.
Természetesen a nagy fémdobozokban egy, legfeljebb két ember ül.
100 métert sem akarnak megtenni gyalog, nehogy megerőltessék a testüket.
- Óh, milyen drága az üzemagyag, hát ez borzasztó - sajnálkoznak.
- Azok a mocsok kőolajmágnások és politikusok a hibásak... miattuk van minden - acsarogják.
A képlet egyszerű: egyik oldalon megkapjuk a kívánt kényelmet, másik oldalon ugyanolyan arányban kapjuk a stresszt (az egyensúly miatt).
De semmi baj: ha fogy az energia, fogy a kényelem is. Ha pedig nincs kényelem, nem lesz stressz sem.
2008. október 2., csütörtök
Pazarol a világ
Olyan rendszerben élünk, ahol tudatosan vagy nem, de kiszolgáltatottá tesznek minket. Ellátnak mindenféle szolgáltatással, kényelmet biztosítanak számunkra, nekünk csak élni kell.
Persze a jólétet nem ajándékba kapjuk. Minden apróságért fizetnünk kell, máskülönben nem élvezhetjük tovább. Már megszoktuk a kényelmet, hisz azt könnyű megszokni. Leszokni róla viszont picit fájdalmasabb.
Mi pedig rettegve kerüljük a fájdalmat, közben egy olyan élettelen életet élünk, ahol csak hajtás van és versengés. Nem állhatunk meg egy percre sem, mert aki megáll az kikerülhet a kényelem áldott állapotából. Gyűjtögetünk, hogy bebiztosíthassuk magunkat a jövőre nézve. Ha anyagilag gyengén állunk, akkor hitelhez folyamodunk. Miért épp mi maradjunk ki a fényűzésből?
Minél magasabb az általunk összehordott szemétdomb, annál jobban érezzük magunkat, de mindig hiányzik valami és ez egy ördögi kör.
A nagy hajszában nem törődünk semmivel. Minden értéket lábbal taposunk, kizsákmányoljuk a természetet, óriási szeméthegyeket termelünk és van képünk a rendszerünket civilizációnak nevezni. Jó lenne egy kis rendet tanulni az állatoktól, de azt sem tehetjük, hisz mi felsőbbrendű, szellemi lények vagyunk...
Az erőforrások végesek, a vágyunk a kényelemre viszont határtalan. Korábban is beláthattuk volna, hogy ez így nem mehet sokáig. De nem gondolkodtunk és most sem tesszük.
Ha valakinek felhozzuk az energiaválság témájat, akkor egyetértően bólogat, de nem gondol bele túl mélyen. Azt hiszi, hogy talán drágább lesz a benzin, de végülis az nem olyan nagy gond. Vagy, hogy a tudósaink felfedeznek valami új energiaforrást, ami majd megoldja a problémat és tovább szaporodhatunk és élvezkedhetünk a végtelenségig.
Itt egy tanulmány a jelenlegi helyzetünkről:
http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK/jelentes.pdf
Egy video:
http://www.youtube.com/watch?v=Ulxe1ie-vEY
További jó szórakozást mindenkinek.
Persze a jólétet nem ajándékba kapjuk. Minden apróságért fizetnünk kell, máskülönben nem élvezhetjük tovább. Már megszoktuk a kényelmet, hisz azt könnyű megszokni. Leszokni róla viszont picit fájdalmasabb.
Mi pedig rettegve kerüljük a fájdalmat, közben egy olyan élettelen életet élünk, ahol csak hajtás van és versengés. Nem állhatunk meg egy percre sem, mert aki megáll az kikerülhet a kényelem áldott állapotából. Gyűjtögetünk, hogy bebiztosíthassuk magunkat a jövőre nézve. Ha anyagilag gyengén állunk, akkor hitelhez folyamodunk. Miért épp mi maradjunk ki a fényűzésből?
Minél magasabb az általunk összehordott szemétdomb, annál jobban érezzük magunkat, de mindig hiányzik valami és ez egy ördögi kör.
A nagy hajszában nem törődünk semmivel. Minden értéket lábbal taposunk, kizsákmányoljuk a természetet, óriási szeméthegyeket termelünk és van képünk a rendszerünket civilizációnak nevezni. Jó lenne egy kis rendet tanulni az állatoktól, de azt sem tehetjük, hisz mi felsőbbrendű, szellemi lények vagyunk...
Az erőforrások végesek, a vágyunk a kényelemre viszont határtalan. Korábban is beláthattuk volna, hogy ez így nem mehet sokáig. De nem gondolkodtunk és most sem tesszük.
Ha valakinek felhozzuk az energiaválság témájat, akkor egyetértően bólogat, de nem gondol bele túl mélyen. Azt hiszi, hogy talán drágább lesz a benzin, de végülis az nem olyan nagy gond. Vagy, hogy a tudósaink felfedeznek valami új energiaforrást, ami majd megoldja a problémat és tovább szaporodhatunk és élvezkedhetünk a végtelenségig.
Itt egy tanulmány a jelenlegi helyzetünkről:
http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK/jelentes.pdf
Egy video:
http://www.youtube.com/watch?v=Ulxe1ie-vEY
További jó szórakozást mindenkinek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)