Kitekintő

A napokban ránk zúdított, Bin Laden halálával kapcsolatos hírek azt bizonyítják, hogy valakik még mindig teljesen hülyének nézik a földlakókat. Ez egy olyan hír, amit tíz éve készítettek elő és várták a megfelelő pillanatot, amikor bedobhatják fegyverként az ébredező emberek ellen.
Azt hittem már mindenki tudja, hogy Bin Laden-nak és az arab terroristáknak semmi köze sem volt a 2001 szeptember 11.-i eseményekhez. Tévedtem. Az világ fontosabb hírportáljai segédkeznek amerikának a mese elhitetésében. Sőt, olyan országok is segítenek, akikről az ember azt feltételezné, hogy a másik pólust képviselik. Pl. Kína is örül a hírnek, hisz az ujgur terroristák (=szabadságharcosok) is kapcsolatban állnak a Bin Laden bandájával... Az oroszok is bejelentettek, hogy ők is megöltek egy Al-Kaida vezért. Talán egyedül egy iráni politikus mondta ki az igazságot még régebb: hogy valójában amerika a terrorista és a CIA szervezi a terroristáknak tulajdonított nagyobb dolgokat, hogy lerohanhasson más országokat. Így már érthető, hogy miért nem szimpatizálják Iránt az amerikaiak és a héberek.
Na de mi haszna egy ilyen hírnek? Fogalmam sincs. Talán így háttérbe tudnak szorítani fontosabb híreket (mint pl. az amcsi munkanélküliek szaporodása), vagy manipulálni akarnak valamit, pl. a tőzsdét. Tény, hogy a tőzsdei árakat a hírek hordozzák. Ha egy mágnásnak még több pénzre van szüksége, akkor csak le kell adnia egy megfelelő hírt az általa birtokolt médiumban és a következő napon már milliárdok ütik a markát.

Éber álom

Pár éve, egy kocsmázás alkalmával vitába keveredtem egy szakképezett filozófussal. A vita tárgya egy kérdés volt, amit én szegeztem neki: honnan tudod, hogy most álmodunk-e vagy sem?

Én azzal érveltem, hogy álmunkban minden nagyon valóságos: a fájdalmat is lehet érezni, fáradtságot is, a díszlet is elég valósághű és az utánunk rohanó szörnyek is nagyon meggyőzőek, hisz menekülünk előlük.

Ő - mivel érvelni nem tudott -fejemhez akarta vágni a sörös korsót, hogy ébredjek fel :).
Tovább nem is vitáztam, mert láttam, hogy részeg szegény, de aztán nekem ugrott és megmarkolta az ingemet. Érdekes látvány, amikor egy 150 cm magas, filozófia könyvön izmosodott ego harcba száll és félelmet nem ismerve védi a várát egy 190 cm magas emberrel szemben.
Mosolyogtam a helyzeten, hisz életemben nem keveredtem verekedésbe. Vicces volt, hogy nem egy bicskás bunkó köt belém először, hanem egy részeg filozófus, aki kifogyott az érvekből.

Aztán végül nem lett verekedés a dologból, de nekem megfordult a fejemben, hogy ez az egész csak egy álom. Sajna azóta sem ébredtem fel belőle :)


Ej, ha rájönnék, hogy álmodok akkor bármit megtehetnék: repülhetnék, falakon átmehetnék, láthatatlanná válhatnék, új világot teremthetnék, stb (előfordult már máskor is álmomban, ha tudatossá vált az álom).

Végezetül ajánlok egy filmet, ami kifejezetten a tudatos álommal foglalkozik: Eredet (igen, te is megnézheted :)).

Éberség

Többnyire mindenkivel előfordul, hogy álmában olyan helyzeteket kell megéljen, amiből úgy érzi nincs kiút. Azokról a kilátástalan helyzetekről beszélek, melyek nagyon kétségbe tudják ejteni az álmodót és a végső megoldás csak az ébredés lehet. Az ébredés ez esetben igazi megváltás, hiszen valójában nincs is semmi veszély, kényelmesen fekszünk az ágyunkban, béke van.
Egy részünk viszont nagyon is benne volt az álomban: menekült, izzadt, szinte összeroppant a nyomástól. Minél nagyobb volt benne a rettegés, annál kevésbé látott megoldást a problémájára.
Csak az ébredés segíthetett. Ébredni pedig annyit jelent, hogy szélesebb látókörrel szemlélni a dolgokat. Ilyenkor minden álombeli gond jelentéktelennek látszik, egyáltalán nincs már súly, ami ránk nehezedhet.
Szokás szerint ezt is átvetítem az életre. Mi van akkor, ha az életből is fel lehet ébredeni? Nem volt olyan, hogy nagyon beszűkültünk és beleéltük magunkat egy adott problémába?
Azt hittük, hogy az életünk függ tőle de ha visszatekintünk, akkor csak egy vicces helyzetet látunk. És az benne a vicc, hogy mennyire komolyan vettük akkor.
Szerintem a legfontosabb dolog az életben az éberséggé fokozódott tudatosság. Mindig legyünk jelen és éljük meg a pillanatot, de ne csak résztvevők legyünk, hanem figyelők is. A figyelő egy magas toronyban üljön, ahol nem árthat neki a vad. Neki csak annyi a feladata, hogy figyel és megnyugatja a résztvevőt, hogy nem is annyira vészes a helyzet. Felülről ez sokkal jobban látszik.
Vannak persze helyzetek, amikor a Figyelő nem szól bele és nem nyugtatgat. Ez talán azért van, hogy a részvevő tényleg megtegyen minden tőle telhetőt. Ez is nagyon fontos szempont.
Résztvevőként nagyon jó érzés tudni, hogy van aki Figyel és ha kérjük megnyugtat.
Talán mindannyian figyelők vagyunk és mindig csak egy kis részünket küldjük tapasztalni. Mi nem sérülhetünk meg, de az a kis részünk mégis úgy érzi, hogy életveszélyben van. És ez jó, mert halhatatlanként megtapasztalhatjuk a halandók félelmét.