Kapcsolatok

Életünk során rengeteg dologgal és személlyel kerülünk kapcsolatba.Ha jobban belegondolunk rájöhetünk: a legtöbb kapcsolatunk üzleti. Az üzleti kapcsolatok persze eleve halálra vannak ítélve. Amint találunk egy jobb üzleti partnert, maris faképnél hagyjuk a régit.
A baráti kapcsolatainkat is az érdekek határozzák meg (vannak nemes-, és kevésbé nemes érdekek).
Szeretek(én) a barátaimmal lenni, mert olyan jó (nekem) velük beszélgetni, szórakozni. Ők is óhajtják az én társaságomat, jól érzik magukat velem, értékes embernek tartanak engem.
A szerelmi kapcsolataink sem mentesek az önzéstől és sokkal kifinomultabban álcázzák magukat.
Szeretek(én) vele lenni, szeretem (én) megcsókolni, szeretem (én) ha megcsókol. Már attól is boldog vagyok (én), ha boldognak látom őt.
Istennel való kapcsolatunk is pusztán üzleti, és ezt nem is nagyon burkolja a legszentebb imánk sem. Hízelgünk egy picit Neki, aztán kérünk cserében kenyeret minden napra. Aztán kérjük, hogy nézze el a hibáinkat, cserében mi is elnézzük a másét.
Mi betartjuk a parancsokat, szépen viselkedünk. Cserében nem várunk el mást, csak épp egy kis örök boldogságot a mennyek országában...
Lássuk be, hogy önző disznók vagyunk. Ez az első lépés. Addig semmi nem fog változni, amíg ezt el nem ismerjük. Hiába próbáljuk meggyőzni magunkat, hogy mi mások vagyunk. Lehet, hogy ügyesebben, ravaszabbul verjük át magunkat mint más, de attól nem vagyunk jobbak.
Ha viszont belátjuk, hogy minden csakis rólunk szól, változhat valami.
Talán megszűnhetnek az elvárásaink másokkal szemben. Nem fogjuk elvárni, hogy mi fontosabbak legyünk nekik, mint ők maguknak. S talán felhagyunk a szeretet és elismerés kicsikarásával is.
A kapcsolatra csak addig van szükségünk, amíg felszínre nem jut minden rejtett érdek. Utána már a két fél valójában egy, nincs értelme kapcsolatról beszélni.

Megnevezhetetlen szépség

A következő írást egy nem hétköznapi lány írta. Mivel a cikkben én is szerepelek, beleegyezését kértem, hogy közzétehessem a blogomon. Az én szerepem a történetben csak annyi, hogy általam kiszabadulhatott belőle az a megnevezhetetlen szépség, ami mindig is benne volt és benne lesz.

--------

Reggel

Csak fél szemmel leskelődöm utána...megcsillan a napfény a bőrén, játszadozik, simogatja a takaró alól kilátszódó fejecskét, kezecskét...babácskát. Korán van még, az éjjel vihar volt, de ezúttal mégsem féltem, odabújt hozzám, én meg csak rá tudtam figyelni, akár a világ is összeomolhatott volna részemről, itt volt ő, és én biztonságban voltam, vagyok... hosszú éjszakánk is volt, hosszú és gyönyörű, nem csoda, hogy még nem ébredt fel, igazán tudnék még aludni én is... de csak a testem fáradt, kívül petyhüdt, lusta, belül él, ÉL. Szemecskéi behunyva, minden lélgzetvétellel magába szív, minden lélegzetvételénél boldogabb és még boldogabb vagyok. De jó érzés, hogy itt van, itt fekszik mellettem, és él és szuszog, és létezik, VAN!!!
Ez az illat, ez az illat első perctől beleíródott az agyamba, vérembe...ki gondolta volna. Niiii, kitakarózott a nagy lábujja, még senkinek nem láttam ilyent, nagyon meg kellene simogassam, üljek fel?, maradjak így?...ebben a csendben, a csendben amit mindig kerestem, nincs harc, nincs akció, csak szeretés...Csendben kell maradjak, nehogy felébresszem, de a kezét, muszáj, a karját, valamit megérinteni, hogy meggyőződjek-nem csak a képzeletemben él. Olyan gyönyörű, oda kell bújjak hozzá, még közelebb az illathoz, még közelebb a van-hoz, holnap már úgy fogsz hiányozni baba, cukorfalat baba..soha-soha nem akarlak elfelejteni...és gombóc a torkamban, a gondolattól, hogy a van valamikor majd volt lehet, elhessegtetem, nem lehet volt, amíg él bennem addig mindig van. Kész, bátor vagyok, s megpuszilom, lassan már úgyis egy órája leskelődöm feléje, ébredjen fel, most most, de mintha megérezné kinyílik a szeme, s elmosolyodik. Maradj így baba, mindig mosolyogva... a gödröcskék megjelennek az arcán, kacag a szeme mikor mosolyog. Bal kezével felém nyúl és ahogy megérint a takarón keresztül tenyere alól millió apró boldogsággömb fut végig a hátamon, bebújik a bőröm alá, s olyan vágyat ébreszt amit én nem tudok, nem is akarok kontrollálni. Megint gondolataimat olvassa, de csak annyit mond, huncut, de azt úgy, hogy a szívem szökik tőle, játékosan kínozva, megnyújtva a magánhangzót a végén, mosolyogva...gödröcskék... jó jó, játsszál játsszál, játszom én is mindjárt. Még érints meg, ott is, és ott is, mindenütt, mint az éjjel, mint minden alkalommal, szeressél, érezzelek, mindenütt, engedd, hogy befogadjalak, belém fogadjalak, érezzem, ahogyan lüktetsz bennem, velem... vedd el az eszem...és játszunk...huncut
(tsiga)

Szerelem

Láttalak, hisz sokszor álltál előttem,
Amint rád néztem elillantál előlem,
S azt mormogtam kérdően:
merre vagy...

Váratlanul fel-fel tűntél,
illatoddal feltöltöttél.
Szivárványként jelezted,
nem lesz élet nélküled.

Benned éltem boldogan,
Tiszta szívvel, gondtalan,
De megkérdeztem honnan jöttél
És te mindig köddé lettél.

Hajszoltalak, mint egy álmot,
Fájdalmam már lyukat rágott
szívemen, s kerestelek szüntelen,
Merre vagy oh, Szerelem...

Harmatcsepp vagy, most már tudom,
Megcsillansz a hajnalokon,
Ha a Napom megvizsgál,
minden csepped odébb áll:
nem kereslek többé már,
ébredéskor vársz reám.

Nyelvünk szerkezete

Mielőtt valaki tévesen azt feltételezné, hogy én a nyelvünk szerkezetéről fogok most írni, gyorsan tisztáznám: én nem vagyok nyelvész és elképzelésem sincs milyen szempontok szerint szokták egy nyelv szerkezetét vizsgálni.
Ebben a részben a szerkezet szóban előforduló „szer” szócskáról szeretnék elmélkedni. Hogy miért? Mert a szertáramban ez a következő szócska és a világért se szeretném szertelenül bemutatni a nagyon is szerteágazó mondandómat, mert egy szervezetten előadott szerzemény inkább rávilágít arra, hogy minden kimondott szó szerves része mondandómnak.
A szer szó szerintem egy belső rendet, szabályt, törvényt jelent. És itt fontos hangsúlyozni, hogy belső, mert a törvény, ami belülről jön, sosem kényszer. Gondoljunk egy szervezetre, amit egy bizonyos szer vezet, amit manapság alapszabályzatnak neveznek. Vagy eszünkbe juthat Pusztaszer település neve is, ahol őseink nemzetgyűlést szerveztek és „szerét ejtették az ország dolgának”. Ha az ember tovább gondolkodik erről a témáról elborul az agya és csak a gyógyszer segít. A gyógyszer helyreállítja a szervezet szerét vagyis rendjét (és most nem mérgező, szintetikus tablettákra gondoltam, amik eltüntetik a tüneteket).
Őseink, amikor egy szertartáson vettek részt, akkor meg szerették volna tartani a belső szert. Ez a törekvés mára szertefoszlott, manapság liturgia van: ezért állunk a szakadék szélén. Sokakat int a szer (szerint) arra, hogy valami nincs rendben és ha ez így megy tovább, akkor valami szerencsétlenség éri a földet. Mások bíznak a szeretet (szer ami etet) erejében, ismét mások színesben látják a vilagot, mert szerelmesek.