Gyöngyvirágos a türei nagytemplom

Egy kis érdekesség: Tcha Limberger egy belga származású zenész, aki a kalotaszegi népzene szerelmese. Rendszeres résztvevője a kalotaszentkirályi táboroknak és már úgy játsza, énekli az ottani zenét, mintha egy kalotaszegi zenész család sarja lenne.
Megtanult magyarul (Braille írással fordított nyelvkönyvből, mert a fizikai szemeivel nem lát) és állítólag most itt él Erdélyben.
Érdekes, hogy egyesek külföldre költöznek, mert itthon nem találják a helyüket, de egy "idegen" annyira érdekesnek találja kultúránk ezen szeletét, hogy ide is költözik.



Gyöngyvirágos a türei nagytemplom,
Te vagy benne a legszebb virág galambom.
Úgy elnézlek te gyönyörű virágszál,
Azt se tudom hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.

Kék virágos a mérai temető,
Engem temessenek oda legelőbb,
Engem elől, a zután a babámat,
Ne keressen más szeretőt magának.

Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem,
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani.

Életjel

A hétvége mozgalmas volt. Sokat beszélgettem hasonló felfogású emberekkel, részt vettem egy borkóstoló rendezvényen, ittam 20 féle borból és pontoztam is. Hallgattam nagyon jó népzenészeket élőben, kalotaszegi hajnalikat énekeltem egy jó kis társasággal, tököt ültettem ugyanazzal a jó társasággal, mangalicákkal beszéltem és bocikkal szemeztem, olvastam egy újságcikket, ami nagyon tetszett.
Tegnap munka után ismét a rajzolást gyakoroltam. Jah, nem is említettem, hogy ismét nekifogtam rajzolni. Gyerekkoromban rajzoltam legutóbb, és kb. most is azon a szinten állok...
Jó, tudom.. annyira nem rossz, de ezt a talentumot sem kamatoztattam.

Én, a zenész

Egy elég vicces helyzetben találtam magam tegnap, ugyanis valaki elhívott zenélni. Ennek a dolognak én hintettem el a magjait pár hónapja, amikor szóltam az illetőnek, hogy vásároltam egy brácsát és majd idővel elmennék vele népzenét játszani.
Nem gondoltam, hogy eljön ez az idő és azt főleg nem, hogy nem lesz olyan zenei tudásom, amit mások elé vihetnék. Az idő eljött és én nem voltam eléggé felkészült, ezért próbáltam kötni a kereket, hogy nem megyek. Aztán ő igérte, hogy szerez nekem egy egyszerűbb hangszert és akkor beadtam a derekam. Az illető hangszer a gardon.
Életemben először érintettem ezt a hangszer és pár perc múlva már ütögetnem kellett. Szerencsére a ritmusérzékemmel nincsen baj és elég jól kijöttem a dologból, sőt olyan ritmusképleteket is használtam, amiket csak profik szoktak.
Ki gondolta volna, hogy az első, nyilvános zenélésemen olyan hangszerrel játszom majd, amit addig nem is érintettem? (tanulgatom a zongorát, hegedűt, brácsát, de a tudásomat még nem merném megmutatni senkinek :) , és igen, tudom, hogy csak egy hangszerre kellene összpontosítani).


És itt 2 példa a hangszer használatára:

Zene

Zene nélkül mit érek én? - kérdezi Máté Péter. Én is egyre inkább érzem, hogy zene nélkül élettelen vagyok, nem táncolnak a sejtjeim. Talán ezért fogtam neki zongorázni, ezért él bennem a vágy arra, hogy tudjam magam kifejezni hangszerek segítségével (ha már másképp nem tudom).
Ahogy az életben van szomorúság és boldogság, úgy van a zenében is mély és magas hang. A mély és magas hangok váltakozása adja meg az élet ízét, harmóniáját. De ez nem mindig tudatosul az emberben és ha csak egy hangra figyel, akkor nem érzi át az élet hihetetlen játékát, amint sorra megszólaltaja lelke húrjait.

A szférák zenéjét meg nem hallottam, de biztos kimondhatatlanul szép. Egyelőre csak földi zenéket hallgatok, bár sok közülük égi eredetű.

Ha klasszikus zenét hallgatok, akkor érzem, hogy a lelkemben megszólalnak az egészen finom húrok, csendesen. Feloldódik a feszültségem és visszatalálok önmagamhoz.
Ha éppen magyar népzenét hallgatok, magyar lelkemmel találkozok. Érzem, ahogy átitatja minden sejtemet és magára ismer genetikai örökítőanyagomban.
A könnyűzene könnyebbé teszi a világi életemet, segít beilleszkedni az emberi társadalomba, elviselhetővé teszi a kalitkámat.
A rock segít kiengedni a gőzt, lelkem vastagabb húrjait mozgatja meg, lerázva magáról a sok mocskot.

Sokáig azt vallottam, hogy a gépzene nem is zene, mert nem vált ki érzéseket az emberből. Aztán be kellett látnom, hogy ez nem egészen így van. A club zenétől (zene?) például rossz közérzetem lett és hányingerem. Nem is tudtam sokáig elviselni.

Végezetül pedig lássunk néhány példát :)