Az éjjel kemény hiányérzet tört rám és én próbáltam megfejteni az okát. Ismét Ady Endre verse jutott eszembe:
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önkinzás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önkinzás. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. július 29., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)