Rendszer

Egyes ismerőseim azzal vádolnak, hogy túlságosan ellenzem azt a rendszert, amiben élünk és helyette inkább anarchiára vágyom. Az természetes, hogy nem tartom jónak a mai, emberiséget szándékosan butító és végletekig kihasználó társadalmi, gazdasági és politikai uralmat.
Nem értékelem a lelketlen szónokokat sem, akik száraz elméjükből fakadó, kusza gondolataikat úgy tálalják, mint végső igazságot. Fáraszt, ha egy politikus mások elfogadására buzdít, de közben annyira átlátszó szegény, hogy a falat is látom mögötte. De ugyanígy értelmetlennek látom a buzgó forradalmár tevékenységét is, aki alkoholos mámorában tömegeknek ad jelszavakat és az erkölcsösség fontosságát hangsúlyozza, miközben ő köszönő viszonyban sincs az erkölccsel.
Az egyénekben is lehet hiba, mert szűretlenül beengedik a fejükbe a gondolatokat és magukévá teszik. Az természetes, hogy a tévé nem hazudik.
A kedves országunkról inkább ne is beszéljünk... Azt hangsúlyozzák, hogy az alkotmány szerint románia (szándékosan kisbetű) egységes nemzetállam (gondolom a román nemzetről van szó). Remek. Akkor én a kisujjamat sem fogom mozdítani érte. Felőlem csődbe mehet, darabokra szakadhat, egy könnyet sem fogok ejteni érte. Majd hátha belátják, hogy ilyen észjárással nem lehet országot építeni...
De tévedés ne essék. Én nem egy olyan világot szeretnék, ahol bárki leölheti és kirabolhatja a másikat. Tudom, hogy ilyen soha sem lesz, de én arra vágyom, hogy a törvény ne kívülről jöjjön, hanem az egyének lelkéből. Az államokat ne erőszakkal hozzák létre, hanem a közös gondolkodással, világnézettel rendelkező emberek saját elhatározásukból társuljanak össze. A vezetők a közösségekből kerüljenek ki alázatos munkájuk és rátermettségük alapján.
Sajnos nem az ideák világában élünk, így egy ilyen világ megvalósulásának esélye kb. nulla. És a jó öreg Weöres Sándor bácsi is figyelmeztetett engem, hogy nem jól gondolkodok ezzel kapcsolatban:

"Irmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.

Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra
hivatkozva ártalmasat követelnek.

(...)

Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod.

Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg." (A közösség-javításról)

Mátrix

Már többször is megnéztem a Mátrix című filmet és egyre többet értek meg a mondanivalójából. Eleinte csak egy jó tudományos-fantasztikus filmnek vettem remek alapötlettel. Aztán később megdöbbentő párhuzamokat véltem felfedezni a Mátrix világa és a mi "való" világunk között. (tudom, nem vagyok egyedül ezzel)

Ébredj Neo, A Mátrix rabja vagy...

Nekünk is szükségünk lenne az ébredésre, hisz a rendszer rabjai vagyunk. A rendszer körülvesz minket és egy szépnek látszó világot tár a szemünk elé. Kézzel nem kitapinthatóak a szálak, amin keresztül táplál minket és a testünk nem is nevezhető rabnak. Ám a tudatunk csapdában van.

Minden irányból zúdul ránk az információ, de a spam szűrőt is a rendszer adja. Ő szabja meg, hogy mit hihetünk el és mi az ami csak mese.

Aki a fogvatartó rendszer létére próbál rávilágítani azt a mai világban szélhámosnak, terroristának szokás nevezni és gyorsan hiteltelenné kell tenni.
Nehéz meggyőzni a rendszer embereit, mert bármelyik bárányka képes átváltozni rendszervédő ügynökké... Az úgynevezett értelmiségi réteg talán veszélyesebb, mint az egyszerű ember. És igen, léteznek kinevezett ügynökök is, akik a nap 24 órájában figyelnek, lehallgatnak, információkat gyűjtenek rólunk és majd a megfelelő időben nem félnek használni ellenünk. Ők is a rendszer rabjai... (remélem dereng nekik valami ha ezt olvassák)

Nehéz szabadulni a rendszer fogságából, de nem lehetetlen. Igaz, az álomvilág (amerikai álom) szebbnek tűnik eleinte, de aztán rájön az ember, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon bűzlik.

Szerencsére vannak Morpheusok is, akik segítenek szabadulni és megmutatják nekünk a rideg valóságot, már ha ezt választjuk.
Első lépesként el kell vágni a tápláló szálak. Kikapcsolni a tévét, nem elhinni a nyakkendős emberek álombaringató esti meséjét. Le kell cserélni a spam szűrőnket is, hogy saját szemünkkel lássunk és saját fülünkkel halljunk.

Muszáj megtennünk, még akkor is ha eleinte kirekesztettnek érezzük magunkat.

Az új, szabad világból majd visszanézhetünk régi szánalmas életünkre és megkérdezhetjük magunktól: valóság volt? Nem, csak a tudatunk tette azzá.