Nagyképűség

Miért is zavartak mindig a nagyképű emberek? Hát mert azt képzelik magukról, hogy fölöttem állnak, holott fölöttem nem állhat senki...
Talán tényleg igaz a mondás miszerint azt utáljuk másban, ami bennünk is megvan?

Áruló

Mit árul az áruló?

Többek közt a becsületét...

Isten

Már elég rég elmúlt a gyerekkorom és vele együtt meghalt az akkori Istenem is.
Négy éves lehettem és már templomba jártam. Pontosabban vittek, mert időben el kell kezdeni a lurkó vallásos nevelését, hisz becsületes katolikus embert kell faragni belőle. Akkoriban nagyon kíváncsi voltam, rengeteg fárasztó kérdést tettem fel a szüleimnek és nem volt nyugtom, amíg választ nem kaptam. És minden választ lenyeltem és magamévá tettem, nem volt "fogam" amivel megrághattam volna. Telt múlt az idő és én egyre csak gyarapodtam és a családom kedvét lelte bennem.
Emlékszem, még óvodás voltam, amikor megkérdeztem anyumat, hogy mi az a halál. Már nem rémlik a válasza, de tovább kérdeztem: mindenki meghal? Igen, mindenki. És te is anyuka? Igen, én is - mondta szemrebbenés nélkül. Ettől összeszorult a torkom és elvonultam, hisz mindig is ő állt legközelebb hozzám.
Ekkor még nem ismertem a bűn fogalmát. Ha egy templomi énekben szó volt arról, hogy "Isten báránya elveszi a világ bűneit" akkor csak néztem ki furcsán a fejemből és gondolkodtam. Ki lehet ez a bárány és miért vesz el valamit tőlünk... Valamit, ami a miénk... Aztán később kaptam egy listát a bűnökről, megmondták, hogy mit szabad és mit nem. Főleg azokat a dolgokat verték belém, amikkel ingyenes utazást nyerhetek a pokolba. Lassan teljes képem lett az "Istenről", igazi katolikussá váltam és mindenre volt magyarázatom. Igyekeztem betartani a parancsokat és iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt, ha mégis megszegtem valamelyiket. A gyónás által viszont megtisztultam, mert tudtam, hogy Isten megbocsájtott nekem.
Telt az idő és én egyre csak nőttem és nőttem. S az én Istenem annyira rugalmas volt, hogy csak 20 éves koromban kezdett haldokolni, de akkor elég gyorsan. 21 éves koromra meghalt szegény és én egyedül maradtam a rideg világban. Nem adott már biztonságot senki. De nem éreztem jól magam így, hiányzott valami... Ezért szerettem volna egy új Istent teremteni saját képmásomra. Fogtam a régi Istenem halott tetemét és kezdtem toldozni-foldozni. Sokféle új anyagot belepréseltem és lelket is leheltem belé, de sajnos fogyatékos lett, még az enyhe szél is ártott neki. Egy ideig gyógyítgattam, aztán sorsára hagytam. Ha igazi Isten lenne, akkor nem szorulna egy halandó segítségére - gondoltam.
Most itt állok egyedül a régi isteneim szétmálló tetemén. Sokat segítettek rajtam valaha, de már nincs erőm életben tartani őket.
Jelenleg nincs olyan Istenem, akit meg tudnék nevezni és fel tudnék ruházni bizonyos tulajdonságokkal. Valahol mélyen érzem, hogy van Valami vagy Valaki, aki áthat mindent. Nem tudom Őt belegyömöszölni egyik skatulyámba sem. Nem tudok a nevében embereket téríteni vagy legyilkolni. Nem látok összefüggést a szertartások és az Ő akarata között. Nem tudom, hogy ki van a legközelebb Hozzá, de keresztény nézőpontból úgy gondolom, hogy Jézus valóban benne volt és Ő Jézusban.
Talán ezek után nem lehet engem igazi katolikusnak nevezni, de azt tudom: mint a szarvas a forráshoz, úgy vágyik az én lelkem Hozzá.

Nemzeti ünnep

Ne késsetek harangok
siessetek csatába,
Isten tornyából szálljatok
a szegény föld sarába.
Segíts harang dörögni,
nyelved így megmarad,
most majd ágyú dörgi el
imádságodat.

Templom lett az égbolt,
csaták tere benne
a szabadság oltárához
ágyúk térdepelnek.


Nem lesz üres a tornyod
ne félj harang, ne félj.
Szívünk ott fenn dobban
egy még szebb tornyodért.
Szabadság lesz a tornyod
ne félj harang, ne félj.
Add hát kölcsön nyelved
Dörgéssel beszélj.

Úgy élünk tovább,
ha most mind meghalunk,
a szabadság istenéhez
ágyúkkal imádkozunk.

Álmodtam az éjjel, puszta lett a világ.
Százezernyi sírhantra nem került virág.
Álmodtam, hogy hős anyák fiúkat siratták,
s tiltva volt az ünnep is, mikor győzött
a szabadság.

Győzni fogunk ha itt már
seregben ágyú áll.
Az obsitos harang is egyszer
Tornyába visszaszáll.
Elfeledjük majd lassan
a harcot, vérözönt,
a béke minden ágyút
haranggá visszaönt.

Nemzettudat

Azt látom, és talán nem vagyok egyedül, hogy a magyar nemzet darabokban hever. Még mindig. És a tény, hogy a székely nép is hasonló széteséstől nyög, talán bizonyítja, hogy rokonok vagyunk a magyarokkal. S annak ellenére, hogy számtalan egyén törekszik egyesíteni a népet, a helyzet reménytelennek látszik. Aki valamit próbál tenni az már alapból gyanús a többiek szemébe. Mindig árulástól tartanak, igaz nem alaptalanul. A történelmünk tele van árulással, szinte minden veszteségünk belső árulás következménye. Vajon csak a mi népünknél van így vagy más népek is hasonló gondokkal küzdenek? Ha csak mi nevelünk ki gerincteleneket, akkor hol rontottuk el?
Sok népet engedtünk be magunk közé és az idegen gének néha bosszút állnak? Nem hiszem, hogy a géneket kellene hibáztatni.
Ha volna rengeteg pénzem, akkor az egész magyarság körében elvégeznék egy magyarságvizsgálatot. Minden magát magyarnak valló egyént megkérdeznék és, aki átment a vizsgálaton annak adnék egy "igazi magyar" vagy "igazi székely" címet, amit egy igazolvány is bizonyítana (persze az ilyesmit nem igazolvány kéne bizonyítsa hanem a tettei). Hazugságvizsgáló gépet kötnék rájuk és kérdéseket tennék fel:

1. Tegyük fel hogy a szomszéd, háromgyerekes családapa tesz egy rendszerellenes kijelentést. Gerinctelen jelzővel illetti a mi "nemes" vezetőnket. Elárulnád őt 1.000.000 euróért tudva azt, hogy elveszítheti a munkáját? (igen, nem)

2. Egyik nemzettestvéred nehéz helyzetbe került és a segítségedet kéri. Tudod, hogy keményen és becsületesen megdolgoztál a javaidért, de van némi többleted, amire nincs szükséged. Odaadnád a testvérednek? (igen, nem)

3. Eladnád a telkedet, termőföldedet, erdődet jó pénzért egy idegenszívű és/vagy nyelvű embernek, aki nem tudja, hogy nagyapádék mennyit szenvedtek, hogy megtartsák neked ezt a földet? (igen, nem)

4. Ha valaki halállal fenyegetve rá szeretne venni, hogy tagadd meg magyarságodat/székelységedet, megtagadnád? (igen, nem)

5. Ha valaki arra kérne, hogy öljél meg egy embert (nemzettestvért vagy idegent), különben meghalsz, mit tennél? Megölnéd? (igen, nem)

Helyes válaszok: 1. nem, 2. igen, 3. nem, 4. nem, 5. nem.
Ha 4 nemleges válasza, akkor nem-es ember az illető :)

Bosszú

Hogyan lehet valakin bosszút állni úgy, hogy végre megtanulja a leckét és többé ne ártson nekünk?
A szemet-szemért módszer nem járható út, hisz akkor soha nem lesz nyugtunk, továbbá "a szemet-szemért vakítja meg az egész világot." (Mahatma Gandhi)

A megoldás az, hogy egyszerűen szeretjük őt, még ha eleinte nehéz is. Minden erőnkkel megpróbáljuk szeretni és nem elítélni. Talán tudatalatt megérzi a dolgot és megszólal valami/valaki benne.

Idézetek a bosszúról: http://idezet.wordpress.com/category/bosszu/

Földre tévedt angyalok

"Itt vagyunk, Ki tudja kit ki hívott mégis itt vagyunk,
Sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok
És néha szenvedünk,
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk
Ezek vagyunk,
Hiszen van még időnk, azért se változunk
Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány északát
És gyorsan ment tovább még engedem
Hogy átsodorja szél kavarja életem ameddig jó nekem
De azt hiszem, most van itt a perc,
Hogy fogd a két kezem az kell nekem
Mert ha itt vagy velem a szívem megpihen.

Most először mondom el,
Most hinned kell nekem,
Legalább te maradj itt velem
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább Te legyél az nekem.
Százezerszer mondom el ha nemhiszel nekem
Legalább Te maradj itt velem
Mert annyi minden változik nem biztos semmi sem ,
Legalább Te legyél az nekem."

Semmi sem biztos és ez a legjobb az egészben.