Krisztus szenvedése

 Volt idő, amikor magamban elbagatelizáltam Krisztus szenvedését. Arra gondoltam, hogy bár nem volt egy egyszerű kis szenvedés az övé, de azért nem is volt elviselhetetlen. A mai nap volt olyan szenvedésem, ami pár perces hullámokban jött, de a víz rögtön kivert tőle és szinte sírni kezdtem a fájdalomtól. Valami idegszál becsipődés, gyulladás lehet, de kb. öt órán át szenvedtem tőle. Változott az intenzitás, a szenvedés elején bevettem kemény fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, izomlazítótt és kívülről valami spéci géllel is megkentem, mégis azt hittem, hogy beledöglök... Ha fronton lettem volna, könyörögtem volna a fejlövésért. 

Most, a sok jajistenem közepedte eszembe jutott Jézus szenvedése. Neki valószínűleg nem voltak ilyen gyógyszerei és sokkal hosszabban, több napon át szenvedett. És ha belegondolok, hogy az első pár perces fájdalomam milyen intenzitású volt, akkor nem csodálkozok, hogy ő vérrel verítékezett, amikor előre látta, hogy mi vár rá. És nem, olyankor az sem segít, ha előre tudom, hogy mikor ér véget... Mert én is reménykedtem, hogy hazaérés után beveszek valamit és egy órán belül már jobb lesz. Nem, nem lett jobb, de a remény sem segített, hogy majd elmúlik, egyszerúen elviselhetetlen volt. Szóval, Jézus is hiába tudta, hogy mikor fog véget érni a szenvedése, az nem enyhített a fájdalmán.

És amikor ezeket így realizáltam, akkor jött egy gondolat hogy ezt le kell írjam és nyilvánosan bocsánatot kell kérnem Tőle. Köszönöm a leckét és BOCSÁNAT, buta voltam.  

Hűség

 Vajon kihez vagy mihez kellene hűségesnek lennünk? Önmagunkhoz? Ahhoz a szarkupachoz, amik mi magunk vagyunk? Ahhoz a megbízhatatlan, szennyes, hormonok által vezérelt lényhez kell hűségesnek lenni? A légy hű magadhoz, a legnagyobb marhaság, amit valaha ember kimondott. És persze ugyanígy marhaság hűnek lenni egy rajtunk kívül álló, mellettünk levő szarkupachoz is. Miért is próbálnánk az ideiglenes, változékony, kiszámíthatatlan dolgokhoz igazodni? Abból semmi jó ki nem sülhet. 

Egy férfi, amikor meglát egy jó nőt és fejben erotikus videókat forgat le vele, az már szívében vétkezett. De ha jól belegondolunk, akkor ezt nem is a férfi irányítja, hanem a primitív állat, ami benne él. A hormonok késztetik erre. Aki ezt nem hiszi, az megfogadhatja azt a tanácsot, amit valahol hallottam: Ha meglátsz egy jó nőt és nagyon kívánod, akkor "menj és vezesd le ezt a feszültséget önkezűleg". Ha azután is azt érzed, hogy vonzódsz hozzá, akkor vezesd le a feszkót mégegyszer. Ha még ezután is azt érzed, hogy kívánod, akkor cselekedj így harmadszorra is... Ha még azután is vágyat érzel iránta, akkor vedd el feleségül...  Egy ismerősöm ismerőse ezt már kipróbálta és kiderült, hogy már az első után megszűnt a vágy... Tehát valójában a hormonok késztetnek arra, hogy filmeket forgassunk le a fejünkben. Persze ez nem adhat felmentést, hiszen ha emberek vagyunk, akkor felül kell tudnunk kerekedni ezen és tudnunk kell uralkodni magunkon.

A nők fejével ugyan nehéz gondolkodni, de az ő esetükben is lehet valami hasonló defektus. Ha önbizalomhiányosak, akkor nagy eséllyel beadják a derekukat egy kedves idegennek, aki látszólag törődik velük, mert végre fontosnak érezhetik magukat, valaki végre lát bennük valamit. Ez sokszor megtörténik, ha az ítélőképességük torz. Erről jut eszembe W. Sándor egyik írása, amit a népről írt, de ide is tökeletessen illeszkedik:

“A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát.” 

A férjük már uncsi, hisz nem hízeleg nekik naponta, csak ott van, mint egy fura szerzet, egy szürke lakótárs, aki "csak" felelősséget vállalt a családért.

Akkor tehát kihez kellene hűnek lenni? Hűnek lenni valami rajtunkon túlmutató, viszonylag stabil dologhoz kell lenni, mert az nem forog ide-oda, mint a szélkakas. W. Sándor szavaival élve a "az örök mértékhez" kellene igazodni. 

Persze racionális fejjel is be lehetne látni, hogy mi a jó és mi a rossz. Fel lehetne mérni, hogy egy félrelépésnek mi a "haszna" és milyen negatív következményei vannak. Hány embert boldogít és mennyi időre és hány embernek teszi tönkre az életét és mennyi időre.  

Persze a mai ember nem tud racionálisan gondolkodni, de még rosszabb, hogy az "örök mértékhez" sem próbál igazodni.

Önellátás++

Eddig is népszerű volt az önellátás gondolata az emberek szemében, de az utóbbi időben talán még inkább az lett. Egyre több önellátó embert lehet látni a youtube-on is, amint megosztják okos gondolataikat. Hogy milyen jó dolog az élelmiszer megtermelése, egészséges, stresszmentes élet és függetleníteni magunkat a kizsákmányoló rendszerektől, energiaszolgáltatóktól, gyógyszeripartól. 

Alapvetően nekem sincs bajom ezekkel az elvekkel, én is törekszem a függetlenségre, de mégis azt érzem, hogy valami nem kerek. Az élet nem ezekenen múlik. Géczy Gábor, aki önellátással foglalkozott, egészséges élelmiszereket fogyasztott, népi gyógymódokról tartott előadásokat pont úgy meghalt, mint a margarinfogyasztó, leszegényedett panellakó. A hívei pedig mégsem azt kérdezik, hogy mi mehetett félre, hanem csak egyszerűen nyugtázzák, hogy levetette a bőrkabátot. És mi van ha nem ő vetette le, hanem csak egyszerűen leesett róla valamiért?

A másik nagy önellátó ember, Szombathelyi Tibor is egyik napról a másikra elment, tőle is sok okos dologot lehetett hallani, amit az ember gyakorlatba ültethetett Miért "vetik le a bőrkabátot" ilyen hamar ezek az emberek? Nincs rajtuk az Isten áldása? Vagy az az áldás, hogy nem kell tovább a földön gürcölni? Nem tudom. 

A napokban néztem ezt a Rozgics Pált, aki a családjával jurtában lakik és nem érzem azt, hogy minden rendben lenne velük. Érdekes meg egzotikus lehet ott élni, de mégis azt érzem, hogy valami nincs rendben ott sem. Ő is azt vallja, mint Géczy, hogy ha körbekakáljuk a kertünket, akkor elkezdenek megjelenni azok a gyógynövények, amik a mi betegségeinkre valók. Nos, én el tudom fogadni, ha a szarunk nyomán valóban megjelenhetnek más növények és azokat akár össze is tudjuk kapcsolni a betegségeinkkel, de hogy a fogyasztásuk ellenére is nyugodtan elpatkolhatunk, az biztos. Egyre kevésbé hiszek a gyógynövényekben... Akinek menni kell, annak menni kell. Ha van Isten, akkor egyedül csak Ő tud minket megtartani, minden egyéb csak önáltatás. 

Aztán ott van Sípos Mihály, aki szinten sok hasznos dolgot mond és azt az elvet vallja, hogy fogjunk össze. Nem számít, hogy ki miben hisz, a lényeg, hogy fogjünk össze, alapítsunk közösségeket. Fogjunk össze az ateistával, kereszténnyel, jógással, ezoterikussal stb. Ne vegyük zokon, ha valaki ordas nagy marhaságok hord össze (mert olvasta az interneten), hisz nem ez a lényeg. Hát ez is meredek nekem... Mert ami hülyeség, az hülyeség... Azt valahogyan helyre kell tenni, hogy ne haljon meg hülyén a másik. Ettől persze lehet és kell is szeretni, de a hülyeséggel való közösségvállalás nem föltétlen visz jó irányba. 

Az egészséges életmód bibliai alapjai

 Ma reggel felmerült bennem egy kérdés: vajon a Biblia mit mond az egészséges életmódról? 

Elsőre olyanok jutottak eszembe, hogy:

"A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet..." (Jn 6,63)

"Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét." Mk 8,35

"Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?" Mt 6,25

"Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?" Mt 6,27

"Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen." Jn 15,2

"Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. " Mt 15,4

Aztán keresgéltem is egy kicsit:

"Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára." ApCsel 3,16

"De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt. " Mt 9,22

"Tested lámpása a szemed. Ha a szemed egészséges, egész tested világos, de ha beteg, a tested is sötét." Lk 11,34

"A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet." Példabeszédek 17,22

"Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha." Bölcsesség könyve 7,10

"Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért. " Bölcsesség könyve 13,17

"A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. " Sirák fia könyve 1,18

40 esztendő

 Amikor valaki gratulál a 40 évemhez, akkor viccesen azt szoktam mondani, hogy eltelt az életem első harmada. de igazából 13 éves koromtól abban a hitben éltem, hogy én legfeljebb 40 évet fogok élni. Részben azért, mert akkor is jósolgatták már a harmadik világháborút, részben azért, mert az oszim valami tenyérjóslásról szóló könyvet hozott osztályfőnöki órára és elmesélte, hogy melyik vonal az életvonalunk. Én akkor kicsit elkeseredtem, mert az enyém durván meg volt szakadva, kb. felénél és a könyv szerint a nagy szakadás súlyos betegséget vagy halált jelent. Nem tudom, hogy mi járhatott az osztályfőnököm fejében akkor, hogy ilyen marhaságot hozott be órára, talán neki is voltak spirituális zsákutcái és éppen benne volt az egyikbe. Minden esetre, én a korai halál hitében éltem elég sokáig, persze reménykedtem, hogy nem halok meg, csak mondjuk egy szívrohamot kapok, majd újraélesztenek és gazdagabb leszek egy fasza halálközeli élménnyel. Az osztályfőnök persze azt is mondta, hogy az ilyesmi nincs kőbe vésve, helyes táplálkozással és hasonló dolgokkal meg lehet változtatni a dolgok menetét, de bennem mindig ott motoszkált a "fiatalon feldobni a talpat" gondolat.

Szombaton 40 éves kortástalálkozónk lesz, nálunk fele van egy ilyen hagyomány. Természetesen osztályfőnöki óránk is lesz és az osztályfőnökünk is életben van még. Ha megiszok pár pohárral, lehet előhozom ezt a tenyérjóslás témát, nem főltétlen szemrehányásból, inkább kíváncsiságból. 

Hogy miről fogok beszámolni az órán, azt még nem tudom. Mennyire lehetek őszinte? Mennyire mehetek bele az élét értelme kérdésbe? A nihilizmus irányába tereljek másokat is, vagy generáljak egy értelmetlen vitát? Mindenki azt mondja, hogy hálás lehetek, mert van mindenem, anyagilag is rendben vagyok, van feleségem, három szép gyerekem, egészséges vagyok. Akkor mi f*sz bajom van? Áh, semmi, csak az, hogy minden mulandó. Hogyan kapaszkodhatnék olyan dolgokba, amik akár egyik napról a másikra elmúlhatnak? És hogy létezik, hogy ez nem mindenkinek tűnik fel? Lehet magnézium hiányom van és csak azért vagyok depis...

Csalódás az emberiségben

 Ismét csalódtam az emberiségben, de nem ez az első alkalom, hisz máskor is lopták már el az elültetett csemetéimet. Az előző esetből annyit tanultam, hogy nem szabad pénzért vásárolt csemetéket kiültetni olyan helyekre, ahol nincs kert meg kamera. Tehát legutóbb csak egy magától kinőtt vackor csemetét kísértem figyelemmel. Szépen nőtt, én pedig segítettem neki, hogy formás fa legyen belőle. Két éve beoltottam finom körtével és szépen meg is eredtek az oltványok, ahányszor arra jártam, gyönyörködtem benne. Arra gondoltam, hogy ha már 5 centiméter átmérőjű a törzse, senki sem fogja kiásni és elvinni. Pedig de... Valaki sokat dolgozott vele, amíg kiásta. 

Nem magamnak ültettem azt a fát, nem azt terveztem, hogy majd szépen leszedem a körtét a mező közepéről a saját földönkről. Inkább arra gondoltam, hogy legyen ott egy fa, ami árnyékot ad és aki meg akar pihenni a tövénél és esetleg körtét is akar enni, az megtehesse. De most is naív balfasznak bizonyultam. A világ nem így működik. Lehet Isten így mentette meg a fámat a majdani még nagyob baromtól, aki tüzifának vágta volna ki. Vagy Isten szólt be nekem, hogy nehogy már én tegyek jót a saját fejem szerint... Majd Ő másképp intézi és még nagyobb jót kihoz belőle...

Kávé melletti gondolatok

Álmos vagyok, pedig az asszony szerint eleget aludtam az éjjel. Lehet a túl sok alvás már fárasztó a szervezetnek, de az is lehet, hogy csak rossz pillanatban ébredtem fel. Minden este az élet értelmén próbálok gondolkodni és ez a gondolkodás pár percen belül ki is üt, mielőtt még valami átütő felfedezést tennék. Néha van olyan érzésem, hogy ez az egész cécó, nem hiábavaló, de ez az érzés annyira halovány, hogy nehezen tudok belekapaszkodni. Az energiáimat nem tudom eléggé összpontosítani, mert ez az energia olyan mint a szüzek lámpájában az olaj és nekem soha nincs elég belőle. A kereskedőhöz se merek elfutni, mert mi van, ha pont akkor jön a vőlegény? De ha nem futok el és elfogy az olajam, akkor is én szívom meg. 

A gyereknevelés projekt elég jól halad, de itt is minden apróság nagy erőfeszítésbe kerül. Beszélgetni a fiúkkal olyan dolgokról, amiből tanulhatnak valamit, velük együtt tanulni zenét, matekot meg egyebeket, mind energiába kerül. Néhány alapelvet nagyon beléjük akarok tömni... 

A nagyobbik fiam nem akar zenét gyakorolni, pedig átlagon felüli adottságai vannak. Részemről az a mondás, hogy még vagy három évig fogjuk ezt csinálni, ha szeretné, ha nem, mert a talentumot nem kellene elhárdálni. Utána pedig döntse el ő, hogy mit akar, milyen hangszeren, milyen területen akar érvényesülni. Én is hozzá hasonló gyerek voltam, de én nem kaptam ekkora támogatást, nem voltak ilyen lehetőségeim, mint neki, édesapám sem foglalkozott annyit velem, mint én vele. Én csak harminc éves korom után ébredtem fel, ami lehet, hogy kicsit késő. Azt látom, hogy nagyon ritka az a gyerek, aki elszántan érdeklődik egy bizonyos terület iránt. Az ilyen gyereknek nem is kell nagy támogatás, mert szinte a semmiből is kihoz valamit. A gyerekek többsége viszont nem ilyen, ha tehetné egész nap rajzfilmet nézne, játszana. Az ilyeneknek nem árt egy kis keret, amibe belekényszerül. Itt nem arra gondolok, hogy napi 8 órában kényszeríteni kellene őket bizonyos tevékenységekre... Pl. esetünkben elég lenne napi 20 perc zenegyakorlás is, ha azt odaadással csinálnánk. Persze ott van még az iskola is, ami lefáraszthatja őket, de ott nekem nincsenek túl nagy elvárásaim a gyerekkel szemben. Érdeklődjön és érezze jól magát a maga introvertált módján... Hogy hogyan teljesít, az engem nem érdekel. 

Felfedeztem magamnak ezt a Jordan B. Peterson bácsit és mostanában tőle olvasok könyveket és hallgatok youtube videokat. Ez az ember olyan új megvilágításba tudja helyezni a dolgokat, hogy csak ámulok rajta. Az angol nyelvű videóit elég fárasztó néznem, mert ha nem teszem oda magam teljesen, akkor maradok le a mondanivalóról. Hiába hogy megértem a szavak 96%-át, az agyamnak akkor is erőfeszítés a fordítás. Minden esetre, ettől ez embertől tudok tanulni.