.

Éljenek a NŐK!

Állampolgárság

A héten letettem az esküt és teljes értékű magyar állampolgárrá váltam. Ha a Magyar Királyságban született dédapám tudomására jutott a hír, akkor biztosan örül, ott fent, de akkor örülne ennél is jobban (és én is), ha úgy adták volna vissza, ahogyan valamikor elvették.

Hogy miért kellett nekem az állampolgárság? Nem tudom pontosan. Nem azért, hogy végre magyarnak érezhessem magam, hisz eddig is annak éreztem. Eddig is kiesett a könnyem, ha a magyar himnuszt énekeltem. Eddig is szerettem a magyar nyelvet, hisz az első szavaimat is ezen a nyelven gügyögtem ki. Gyerekkorom óta büszke vagyok a magyar történelem dicső mozzanataira és azóta érzem a közös magyar fájdalmat a történelmi veszteségeink miatt.
Akkor mégis miért kell nekem ez a papír? Kitelepedni nem akarok (kis)Magyarországra, mert nem én fogom otthagyni őseim földjét, idegeneknek. Nem tartok igényt anyagi támogatására sem, mert az én fajtám csak ott eszik, ahol dolgozott.
Mit akarok hát? Talán megviccelni az idetelepedett román rendőrt, amikor leigazoltat? Felmutatnám neki a magyar személyit és egy szót sem értenék a román dumájából? Talán megérdemelné, hisz rest volt megtanulni az őslakosok nyelvét....

Csak az őseimnek akartam elégtételt szerezni.


Mielőtt az eskü szövegét elmondtam volna, a fejemben egy hang kérdésekkel kezdett ostromolni: Akkor is vállalod, ha ebből hátrányod származhat? Akkor is ha a román titkosszolgálat még inkább rád száll? Akkor is ha tudod, hogy egyszer megszűnik a mesterségesen fenntartott, "EU-konform béke" és érvénybe lép a benes dekrétumok román megfelelője? Akkor is ha üldözni fognak és ellehetetlenítik a családod életét?

Ekkor eszembe jutott egy biblia idézet: "Boldogok vagytok, mikor gyűlölnek titeket az emberek és mikor szidalmaznak és üldöznek és mikor kirekesztenek és megrágalmaznak titeket és kivetik neveteket, mint gonoszat, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben. (...) És ne féljetek azoktól, akik megölik a testet és azután semmi egyebet nem tudnak tenni. Vigyázzatok, ne nyugtalankodjatok. Mert türelmetekben fogjátok megnyerni lelketeket. És aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül"

Ezután csak annyit mondtam: IGEN, akkor is.
És a hangok elhallgattak.

Ezt megosztom, mert egyet értek vele:
http://szivesseg.net/blog/kialtvany-az-emberhez

Múlt

A múlt szóban csak egy betűt kell kicserélnünk és máris világossá válik, hogy mit is "gondol" nyelvünk erről a szóról (már beszéltünk róla, hogy a magyar szavak vázát a mássalhangzók adják, a magánhangzók csak árnyalnak a jelentésen).

Múlt - mál-t, ami szétmállott
Mulandóság - mál-andóság, ami idővel szét fog mállani.
Mulat - valamikor a halotti torokban mulattak az emberek, azaz segítettek a halott testének szétmállásában (pl. elégették), így az illető elmúlt. Természetesen boldogan mulattak, hisz kedves ismerősük jobb létre szenderült. Ezért kapcsolódik manapság a mulatás szóhoz a buli, szórakozás.

Néhány málló szó:
Mál, mállik, málna, ami szétmállana ha kicsit összenyomnánk, málé, ami szétfolyik az ujjaink között, de ide kapcsolható a máj szó is, hisz állaga miatt szinte szétmegy a kezünkben. Nem feledkezhetünk meg a malom szóról sem, ami szétmállasztja a gabonát, de jöhet a molnár is, aki besegít ebben a tevékenységben.

Az angol nyelvben is sok szó létezik, melyek hangzásban és jelentésben is kapcsolhatók ehhez a logikához: mill - malom, mall - fakalapács, sulyok, mallet - kalapács, melyek segítségével sikeresen szét lehet mállasztani dolgokat, és további szavak, melyek bomlasztó, romboló jelentéssel bírnak.

A magyar nyelvben a mál gyök egy kis módosulással (m>v) vál (málik - válik, szétválik).

Ami elmúlt (elmállt), nem veszett el, csak átalakult. Olyannyira átalakult, hogy hiába próbáljuk gondolatban újra összerakni és életet lehelni belé. Darabjai itt vannak bennünk és körülöttünk, de a régi forma már halott. Elmúlt, szétmállott.
Ez a pillanat most mállik pontosan, engedem hadd menjen.

BÚÉK

Sok számos esztendőket vígan megérhess
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítsa
Áldások árja házad elborítsa

Tenéked minden öröm holtig adassék
Amellé semmilyen bú ne barátkozzék
Légyen éltednek virága mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt

Míglen az egek Urát nyilván szemlélhesd
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd
Az Úr a boldog életből részt adjon
A szentek serge közibük fogadjon
(Népdal, Szék, Erdély)



Megjegyzés: a belinkelt feldolgozás kezdő sora "sok születésnapokat" és nem pedig "sok számos esztendőket", de ez nem változtat a népdal lényegén.

Felelősség

Ha egy elő szervezetet darabokra vágunk, felboncolunk, akkor szinte törvényszerűen el fog pusztulni. A szavak felboncolása viszont más, hisz többségüket élettelen anyagként használjuk. És ha egy szó élettelen, akkor nyugodtan felboncolhatjuk, hisz nem ártunk vele. Sőt, a legtöbb esetben a szó életre kel és kivirágzik.

Ma a felelősség szavunkat fogom felboncolni:
felelősség - ?
felelős - az aki felel valamiért, megfelel valaminek
felel - egy cselekvés, ami által valaki a félhez egy másik felet illeszt, más szavakkal kiegészíti, teljessé teszi. Gondoljuk csak egy iskolai példára: a tanár felteszi a kérdést és várja feleletet. Ebben az esetben a felelet a kérdés kiteljesítője, párja, társa, másik fele. Ideális esetben a kérdés megtalálja a párját felelet formájában és a kör bezárul. A kérdésre adott válasz csak akkor válik feleletté, ha a tanár is elfogadja. Másképp csak mondtunk valamit, hogy leplezzük a tájékozatlanságunkat.
Tehát a kérdés megkéri a felelet kezét és ha a felelet igent mond, akkor azon nyomban felesége lesz és élnek boldogan, amíg meg nem halnak.
Ezek után világos, hogy a felelősség szó gyöke a fél (azaz valaminek a fele).
Az ember akkor vállal valamiért felelősséget, ha tudja, hogy ő okozta azt közvetlenül vagy közvetett módon. Ha jobban belegondolunk, akkor itt is egy megfeleltetésről van szó: az okozatot hozzárendelem egy okhoz, amihez közöm van. Ha azt gondolom, hogy ez az ok teljesen független tőlem és én pusztán az okozat elszenvedője vagyok, akkor nem zárul be a kör. Ez esetben adtam egy választ, ami nem minősül feleletnek. Persze ezzel csak magammal tolok ki, hisz csak a probléma fele van nálam: az okozat. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy félelem.
Tehát, ha nem tudjuk hozzárendelni az okozatot egy általunk létrehozott okhoz, akkor félelemben maradunk, hisz úgy ér minket az okozat, mint derült égből villámcsapás.
Másra hárítani az okot: feleselés az élet törvényeivel. A feleselés érthetőbben kifejezve fölösölés, tehát fölösleges.