Múlt

A múlt szóban csak egy betűt kell kicserélnünk és máris világossá válik, hogy mit is "gondol" nyelvünk erről a szóról (már beszéltünk róla, hogy a magyar szavak vázát a mássalhangzók adják, a magánhangzók csak árnyalnak a jelentésen).

Múlt - mál-t, ami szétmállott
Mulandóság - mál-andóság, ami idővel szét fog mállani.
Mulat - valamikor a halotti torokban mulattak az emberek, azaz segítettek a halott testének szétmállásában (pl. elégették), így az illető elmúlt. Természetesen boldogan mulattak, hisz kedves ismerősük jobb létre szenderült. Ezért kapcsolódik manapság a mulatás szóhoz a buli, szórakozás.

Néhány málló szó:
Mál, mállik, málna, ami szétmállana ha kicsit összenyomnánk, málé, ami szétfolyik az ujjaink között, de ide kapcsolható a máj szó is, hisz állaga miatt szinte szétmegy a kezünkben. Nem feledkezhetünk meg a malom szóról sem, ami szétmállasztja a gabonát, de jöhet a molnár is, aki besegít ebben a tevékenységben.

Az angol nyelvben is sok szó létezik, melyek hangzásban és jelentésben is kapcsolhatók ehhez a logikához: mill - malom, mall - fakalapács, sulyok, mallet - kalapács, melyek segítségével sikeresen szét lehet mállasztani dolgokat, és további szavak, melyek bomlasztó, romboló jelentéssel bírnak.

A magyar nyelvben a mál gyök egy kis módosulással (m>v) vál (málik - válik, szétválik).

Ami elmúlt (elmállt), nem veszett el, csak átalakult. Olyannyira átalakult, hogy hiába próbáljuk gondolatban újra összerakni és életet lehelni belé. Darabjai itt vannak bennünk és körülöttünk, de a régi forma már halott. Elmúlt, szétmállott.
Ez a pillanat most mállik pontosan, engedem hadd menjen.

BÚÉK

Sok számos esztendőket vígan megérhess
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítsa
Áldások árja házad elborítsa

Tenéked minden öröm holtig adassék
Amellé semmilyen bú ne barátkozzék
Légyen éltednek virága mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt

Míglen az egek Urát nyilván szemlélhesd
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd
Az Úr a boldog életből részt adjon
A szentek serge közibük fogadjon
(Népdal, Szék, Erdély)



Megjegyzés: a belinkelt feldolgozás kezdő sora "sok születésnapokat" és nem pedig "sok számos esztendőket", de ez nem változtat a népdal lényegén.

Felelősség

Ha egy elő szervezetet darabokra vágunk, felboncolunk, akkor szinte törvényszerűen el fog pusztulni. A szavak felboncolása viszont más, hisz többségüket élettelen anyagként használjuk. És ha egy szó élettelen, akkor nyugodtan felboncolhatjuk, hisz nem ártunk vele. Sőt, a legtöbb esetben a szó életre kel és kivirágzik.

Ma a felelősség szavunkat fogom felboncolni:
felelősség - ?
felelős - az aki felel valamiért, megfelel valaminek
felel - egy cselekvés, ami által valaki a félhez egy másik felet illeszt, más szavakkal kiegészíti, teljessé teszi. Gondoljuk csak egy iskolai példára: a tanár felteszi a kérdést és várja feleletet. Ebben az esetben a felelet a kérdés kiteljesítője, párja, társa, másik fele. Ideális esetben a kérdés megtalálja a párját felelet formájában és a kör bezárul. A kérdésre adott válasz csak akkor válik feleletté, ha a tanár is elfogadja. Másképp csak mondtunk valamit, hogy leplezzük a tájékozatlanságunkat.
Tehát a kérdés megkéri a felelet kezét és ha a felelet igent mond, akkor azon nyomban felesége lesz és élnek boldogan, amíg meg nem halnak.
Ezek után világos, hogy a felelősség szó gyöke a fél (azaz valaminek a fele).
Az ember akkor vállal valamiért felelősséget, ha tudja, hogy ő okozta azt közvetlenül vagy közvetett módon. Ha jobban belegondolunk, akkor itt is egy megfeleltetésről van szó: az okozatot hozzárendelem egy okhoz, amihez közöm van. Ha azt gondolom, hogy ez az ok teljesen független tőlem és én pusztán az okozat elszenvedője vagyok, akkor nem zárul be a kör. Ez esetben adtam egy választ, ami nem minősül feleletnek. Persze ezzel csak magammal tolok ki, hisz csak a probléma fele van nálam: az okozat. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy félelem.
Tehát, ha nem tudjuk hozzárendelni az okozatot egy általunk létrehozott okhoz, akkor félelemben maradunk, hisz úgy ér minket az okozat, mint derült égből villámcsapás.
Másra hárítani az okot: feleselés az élet törvényeivel. A feleselés érthetőbben kifejezve fölösölés, tehát fölösleges.

Más, mint másolat

Ha az ember a "más" szó rokon értelmű szavait keresi, első körben az eltérő, különböző szavak jutnak az eszébe, pedig lehet, hogy valami egészen mást akar kifejezni.
Ha jobban belegondolunk, akkor a jelentése nem más, mint egy másolás végterméke, azaz a másolt dolog mása. Eredeti és mása két különböző dolog, de valahol belül mégis ugyanaz. Ha lemásolunk egy könyvet szóról szóra, akkor két könyvet látunk, de mindkettő ugyanazt az üzenetet hordozza. Egy Picasso festményről készített másolat ugyanazt a hatást váltja ki a műkedvelő emberben (vagy az átvert, sznob milliomosban), mint az eredeti.
Egy másolat lehet tökéletlen is, ha a másolás folyamán hibák csúsznak be, de ez nem szűnteti meg az eredeti és mása közötti mély kapcsolatot.
Most képzeletben beléptem egy tükörszobába és szétnéztem. Sok hozzám hasonló fickót látok, vannak nálamnál kövérebbek és soványabbak, magasabbak és alacsonyabak. Már-már tömegiszonyom van, de lassan tudatosul bennem, hogy valójában egyedül vagyok a teremben, mindenki más csak a kivetülésem.
Ilyen alapon az én képem is lehet valaminek a tökéletlen kivetülése. A teremtőmnek nem volt más dolga, mint megalkotni a tükörrengeteg, ami millió másolatot hozott létre saját képéből, a torzító tükrök segítségével pedig elérte, hogy ne lehessen egyértelműen felismerni őt a mások alapján. Így olyan érzése van, mintha sokan lenne, ezért nem unatkozik...

"Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az ,,én" és a ,,más" szét nem választható ) : vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, ,,csodákba" ne keveredj."(W.Sándor).

Egy kis székely humor

http://www.rastudio.net/lampis/albetsgergely.html

Új adók január 1-től

Levélben kaptam egy kedves ismerősömtől a jövő évi, új adónemeket :).

Élenjáróknak: hangadó
Gyászolóknak: hamvadó
Figyelmetleneknek: lankadó
Öngyilkosjelölteknek: feladó
Narkolepsziásoknak: szunnyadó
Alváshiányban szenvedőknek: fáradó
Zenészeknek, énektanároknak: Cé a dó
Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó
Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó
Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó
Könyvelőknek, matematikusoknak: számadó
Kissé sem konzervatívoknak: haladó
Extrém stílust követőknek: sikkadó
Divatdiktátoroknak: mérvadó
Mosodai alkalmazottaknak: száradó
Szakmunkásoknak: szakadó
Örömlányoknak: lyukadó
Szégyenlősöknek: sápadó
Fagyizóknak: olvadó
Szomjasoknak: tikkadó
Horgászoknak: hal-adó
Szülő nőknek: életadó
Atomfizikusoknak: hasadó
Visszafogottaknak: mértékadó
Karosszérialakatosoknak: horpadó
Vendéglátósoknak: fogadó, vigadó
Rádiós, tévés szerkesztőknek: híradó
Fogorvosoknak, szájbetegeknek: fog-adó
Agyzsugorban szenvedőknek: sorvadó
Gyomorbántalmazottaknak: pukkadó
Reumás betegeknek: zsibbadó
Pattanásos bőrűeknek: fakadó
Orvosoknak: hála-adó
Hívőknek: hálaadó
Ingatlanközvetítőknek: eladó-kiadó
Sportrendezvényen szurkolóknak: rangadó
Magas katonai beosztásúaknak: rang-adó
Munkahelyteremtőknek, foglalkoztatóknak: munkaadó
Tépőzár-készítőknek: tapadó
Rágógumizóknak: ragadó
Félősöknek: borzadó
Okosoknak: ötletadó
Tipp-mixelőknek: tippadó
Virágárusoknak: hervadó
Felelőknek: válaszadó
Ünnepélyes megnyitóknak: átadó
Tartozóknak: megadó
Kölcsönzőknek: visszaadó
Színházi öltöztetőknek: ráadó
Szerelmeseknek: odaadó
Nemmel válaszolóknak: tagadó
Közösséghez tartozóknak: tag-adó
Későn távozó vendégeknek: maradó
Nagytestű kutyatulajdonosoknak: mar-adó
Udvarias tömegközlekedőknek: helyadó
Napfelkeltét bámulóknak: pirkadó
Kamaszoknak: lázadó
Betegeknek: láz-adó

Önrendelkezés

Önrendelkezés, autonómia - ezen szavakat egyre többen harsogják mifelénk. Van, aki beprogramozott robotként ismételgeti, mások kampányolnak vele, de olyanok is akadnak, akik méregzöld színűek lesznek, ha meghallják. A nagy kérdés az, hogy kinek mit jelent az önrendelkezés és hogy hányan gondolkodtak el a megvalósulását hátráltató okokról?
Az egyént tekinthetjük úgy, mint egy sejtet, ami alkotó eleme valami nagyobb dolognak. A sejt típusa születésétől fogva adott, ezáltal működése és életének célja már előre meg van határozva. Ezek után mégis mitől lehet autonóm egy sejt? Én úgy gondolom, hogy mivel sejt nélkül nincs szövet, nincs szerv és nincs szervezet, igenis van lehetősége befolyásolni a dolgokat.
Szerintem minden sejtnek három lehetősége van:

1. öntudatlanul végzi a dolgát, amit rábíznak, végrehajtja a működési szabályzatnak megfelelően
2. öntudatra ébred és azt csinálja, ami neki jó, megvalósítja önmagát, fittyet hányva a szövetre vagy a szervezetre
3. öntudatra ébred és a saját falain belül megteremti a saját kis világát, ami tökéletesebben szolgálja a szövetet és közben még ő is jól érzi magát.

Az első lehetőséggel sokan "élnek", mert ez az alapértelmezett. Nekik még nem kell önrendelkezés.
A második lehetőség egy szűkebb rétegnek igen vonzó. Ők a legkárosabbak a szervezetre és nekik köszönhető a szervezet rákos megbetegedése és halála. Látszólag autonómok, de mihelyt elpusztítják a szervezetet ők is elpatkolnak. Tehát ők a rövidlátó sejtek.
A harmadik csoport sejtjei úgy élnek az önrendelkezési jogukkal, hogy közben nem ártanak másoknak. És mivel szép világot teremtenek a falaikon belül és falaik üvegből készültek, képesek felébreszteni az alvó szomszédjaikat is. Ez és csak ez a csoport képes megteremteni a szerv autonómiáját, ha elég sok tudatos szövetből áll.
Lefordítva: egy közösség önrendelkezése akkor valósulhat meg, ha elég sok olyan felébredt tagja van, akik belátják, hogy közösség nélkül életképtelenek. Ez a közösség, az Égi hatalom elvére épít: amit mindenkinek adsz, nekem adod.

Kedves székely testvérek!
Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz: nem lesz autonómiánk, ha felülről várjuk.
A jó hír: ha mindenki úgy építi az egyéni boldogságát, hogy az a közösségének is jó legyen, akkor pár napon belül megvalósul a nagybetűs AUTONÓMIA és a bukaresti sajtó észre sem fogja venni.

Az "ellenségeinknek" természetesen az lenne az ideális, ha utcára vonulnánk, szembe szaladnánk a rendőrséggel és halomra lövetnénk magunkat.
Nem kell utálni az idegent, csak jobban kell szeretni a székelyt, a magyart, mert ami szeretve van, az kivirágzik.

Élnek köztünk olyanok is, akik azt mondják: nem kell székelykedni meg magyarkodni, mert mindenki ember. Nos, így van, de a tüdőt alkotó sejtek nem igazán tudják a májat működtetni és hiába van elég sejt a szervezetben, ha a tüdő leépül, azt nem potólja a máj megnagyobbodása.
Vigyázni kell a színünkre, amivel csak mi színezhetjük a világot. Ezt a világ is beláthatná...