A Czuczor-Fogarasi szótár szerint az ér jelentése: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed.
Ezt a meghatározást sok szavunk támasztja alá, szóval ezen nem kell különösebben elmélkedni.
De mi a helyzet például az érték szavunkkal? Itt az ér, annyit jelent mint elérni, megérni egy bizonyos árszintet az árskálán. Röviden: megéri az árát.
Az igazi érték önmagában is érték, viszont a hamis értéknek csak látszólagos értéke van. Igazi érték például a kenyér, hisz függetlenül országtól, kultúrától, vallási és politikai nézettől képes megmenteni egy embert az éhhaláltól.
Hamis érték a jelenleg használt papírpénz, hisz egy távoli országban simán étlen lehetne halni a mi országunk pénzével. Ami mégis értéket ad neki, az egy egyesség, melynek következményeként minden fél elfogadja csereeszközként.
Az igazi érték többnyire mindenkinek érték. Mindenki örül, ha nem vágják pofán az utcán, vagy nem verik meg (vagy nem verik át), vagy ha segít rajta valaki, ha szar helyzetben van. Ha netán szeretik, tisztelik, becsülik az sem szokott rosszul esni.
Ha egy ember értéktelen világban nő fel, maga is értéktelen lesz, de nehéz őt elítélni ezért. Nem mondta neki senki, hogy mi a jó és mi a rossz.
Viszont, ha valaki felvilágosította őt és mégsem érti meg az érték lényegét, onnantól a felelősség csakis az övé.
-------------------------------
Házi feladat a kedves olvasóimnak: mondjatok pár szót az "ér" gyökkel, ami alátámasztja az értelmét! Előre is köszi :).
Pl.: ért = megért, vagyis elér az agyáig
érv = valami, ami megváltoztathatja a beszélgetés menetét, hisz ér valamit (nem locsogás)
2011. április 9., szombat
2011. április 7., csütörtök
2011. április 6., szerda
Személyiség
A szem a lélek tükre. Tálán ezért van, hogy a szem szóból származik a személyiség szavunk.
Sajnos (vagy nem sajnos) egy olyan rendszerben élünk, ahol a személyiségünk nem tud mindentől függetlenül kifejlődni, csak külső dolgok, tanok, személyek viszonylatában. Nincs olyan földi ember, aki teljesen mentes lenne a ráépített, rosszabb esetben ráköpködött, ráhullott építőkockáktól.
A külső világ pedig egyéni, belső világokból rakódik össze. Ami kint, az van bent, ami bent, az van kint. A kint és a bent kölcsönhatásban van egymással. Az ember szidja a politikusokat, bankárokat, pedig a kapzsiságot, hatalomvágyat simán meg lehetne találni benne is. Az egyének építik fel azt a világot, ami kineveli magából a "rossz" embereket.
De mégis van remény, hisz egy belső, rejtett részünk észleli a "rosszat" és elítéli azt (attól eltekintve, hogy ez a "rossz" bennünk is megtalálható).
Nekünk csak az a dolgunk, hogy leszedjük magunkról a ránk rakódott salakot, leássunk a személyiségünk mélyére és megtaláljuk a forrást. Ha nincs kapcsolatunk a forrással (igazi önvalónkkal) minden tettünk hiábavaló, sőt, ártalmas. Árt a világnak, árt az egyénnek.
Sajnos (vagy nem sajnos) egy olyan rendszerben élünk, ahol a személyiségünk nem tud mindentől függetlenül kifejlődni, csak külső dolgok, tanok, személyek viszonylatában. Nincs olyan földi ember, aki teljesen mentes lenne a ráépített, rosszabb esetben ráköpködött, ráhullott építőkockáktól.
A külső világ pedig egyéni, belső világokból rakódik össze. Ami kint, az van bent, ami bent, az van kint. A kint és a bent kölcsönhatásban van egymással. Az ember szidja a politikusokat, bankárokat, pedig a kapzsiságot, hatalomvágyat simán meg lehetne találni benne is. Az egyének építik fel azt a világot, ami kineveli magából a "rossz" embereket.
De mégis van remény, hisz egy belső, rejtett részünk észleli a "rosszat" és elítéli azt (attól eltekintve, hogy ez a "rossz" bennünk is megtalálható).
Nekünk csak az a dolgunk, hogy leszedjük magunkról a ránk rakódott salakot, leássunk a személyiségünk mélyére és megtaláljuk a forrást. Ha nincs kapcsolatunk a forrással (igazi önvalónkkal) minden tettünk hiábavaló, sőt, ártalmas. Árt a világnak, árt az egyénnek.
Ébredés
Rózsaszín felhőben repülök, zöld rétek fölött, tiszta patakok csörgedező frissességét élvezve.
Aztán hirtelen hideg falhoz ér meztelen fenekem és felébredek. Lassan érezni kezdem a valóság töménységét: tudatába kerülök a térnek, melyben mozoghatok, a tárgyaknak melyek szinte élnek. Annyira igazinak tűnik minden. Embereket látok, akiket elragadott és maga alá gyűrt az élet. Embereket, akik annyira belemosódtak a létezés göröngyeibe, hogy már csak díszletként gazdagítják a látványt.
Levegőt veszek. Olyan friss, amilyen még soha nem volt, átjárja minden sejtemet.
Nem rózsaszín, mint az álom, de valóságos. Része vagyok a valóságnak és tudok is róla.
Létezem és érzem.
Aztán hirtelen hideg falhoz ér meztelen fenekem és felébredek. Lassan érezni kezdem a valóság töménységét: tudatába kerülök a térnek, melyben mozoghatok, a tárgyaknak melyek szinte élnek. Annyira igazinak tűnik minden. Embereket látok, akiket elragadott és maga alá gyűrt az élet. Embereket, akik annyira belemosódtak a létezés göröngyeibe, hogy már csak díszletként gazdagítják a látványt.
Levegőt veszek. Olyan friss, amilyen még soha nem volt, átjárja minden sejtemet.
Nem rózsaszín, mint az álom, de valóságos. Része vagyok a valóságnak és tudok is róla.
Létezem és érzem.
2011. április 2., szombat
2011. április 1., péntek
Szórakozás
Amióta a magyar nyelv mélyebb rétegeivel foglalkozom (szavak boncolgatása, összefüggések felfedezése, feltérképezése) egyre nagyobb az igényem a szó-rak-oz-ás-ra. Imádom megfejteni a szavakat.
Van úgy, hogy este, lefekvés után is pörög az agyam és nem tudok elaludni, amíg rá nem jövök egy-egy csodás összefüggésre.
Sajnos nincsenek játszótársaim, hisz a környezetemben elég kevés embert érdekel a dolog. És ha valakinek sikerül is felkelteni az érdeklődését a téma iránt, akkor sem lesz elég felkészült játszótárs, mert senkiben nincs kellő elszántság a tájékozódásra.
Eldöntöttem, hogy pár tanárnak, tanítónak felhívom a figyelmét az összefüggésekre, érdekességekre. Még könyvet is ajándékoztam nekik, de ez a tervem sem vált be.
Szegény gyermekek egyre inkább megutálják a saját nyelvüket, mert pedagógusaik lelketlenül, szívtelenül árasztják a tant. Leadják a száraz anyagot (idegen nyelvekre kidolgozott módszertannal) és csodálkoznak, hogy a gyerekek semmi érdekeset nem találnak benne.
És persze a kedves magyartanárok, felsőbbrendűségi tévhitükből fakadóan idiótának tartanak engem és a hátam mögött lehurrognak, mert avatatlan létemre belepofázok a dolgukba.
Nem tudják mit veszítenek...
Van úgy, hogy este, lefekvés után is pörög az agyam és nem tudok elaludni, amíg rá nem jövök egy-egy csodás összefüggésre.
Sajnos nincsenek játszótársaim, hisz a környezetemben elég kevés embert érdekel a dolog. És ha valakinek sikerül is felkelteni az érdeklődését a téma iránt, akkor sem lesz elég felkészült játszótárs, mert senkiben nincs kellő elszántság a tájékozódásra.
Eldöntöttem, hogy pár tanárnak, tanítónak felhívom a figyelmét az összefüggésekre, érdekességekre. Még könyvet is ajándékoztam nekik, de ez a tervem sem vált be.
Szegény gyermekek egyre inkább megutálják a saját nyelvüket, mert pedagógusaik lelketlenül, szívtelenül árasztják a tant. Leadják a száraz anyagot (idegen nyelvekre kidolgozott módszertannal) és csodálkoznak, hogy a gyerekek semmi érdekeset nem találnak benne.
És persze a kedves magyartanárok, felsőbbrendűségi tévhitükből fakadóan idiótának tartanak engem és a hátam mögött lehurrognak, mert avatatlan létemre belepofázok a dolgukba.
Nem tudják mit veszítenek...
Kiszállás
A főnököm nagyon szeretné, ha három hónapig Magyarországon dolgoznék. Eléggé erőlteti a dolgot, de én szeretnék itthon maradni.
A legrosszabb, hogy pont tavasszal történik ez, amikor egyre szebb az idő és tele vagyok tervekkel. Mindent szépen elterveztem: zöldségtermesztés, munkák a ház körül stb.
Ember tervez, a főnök meg elcseszi.
Gondolom hülyének nézett, amikor mondtam, hogy háromszoros fizetésért sem vonz a dolog.
Nincs az pénz, amiért érdemes lenne elmenni a Hargita lábától.
Persze fel is mondhatnék, csak akkor nullázódik a fizetésem.
Mindenki viccesnek találja, hogy fontosabbnak tartom a zöldségek gondozását, mint értelmetlen virtuális vackokat gyártani (jó pénzért, jó távol), de hát én ilyen primitív vagyok.
A legrosszabb, hogy pont tavasszal történik ez, amikor egyre szebb az idő és tele vagyok tervekkel. Mindent szépen elterveztem: zöldségtermesztés, munkák a ház körül stb.
Ember tervez, a főnök meg elcseszi.
Gondolom hülyének nézett, amikor mondtam, hogy háromszoros fizetésért sem vonz a dolog.
Nincs az pénz, amiért érdemes lenne elmenni a Hargita lábától.
Persze fel is mondhatnék, csak akkor nullázódik a fizetésem.
Mindenki viccesnek találja, hogy fontosabbnak tartom a zöldségek gondozását, mint értelmetlen virtuális vackokat gyártani (jó pénzért, jó távol), de hát én ilyen primitív vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)