Ébredés

Rózsaszín felhőben repülök, zöld rétek fölött, tiszta patakok csörgedező frissességét élvezve.
Aztán hirtelen hideg falhoz ér meztelen fenekem és felébredek. Lassan érezni kezdem a valóság töménységét: tudatába kerülök a térnek, melyben mozoghatok, a tárgyaknak melyek szinte élnek. Annyira igazinak tűnik minden. Embereket látok, akiket elragadott és maga alá gyűrt az élet. Embereket, akik annyira belemosódtak a létezés göröngyeibe, hogy már csak díszletként gazdagítják a látványt.
Levegőt veszek. Olyan friss, amilyen még soha nem volt, átjárja minden sejtemet.
Nem rózsaszín, mint az álom, de valóságos. Része vagyok a valóságnak és tudok is róla.

Létezem és érzem.

Újszülöttek

Kétnapos bocik. Balról Benőke, jobbról Árpika.

Szórakozás

Amióta a magyar nyelv mélyebb rétegeivel foglalkozom (szavak boncolgatása, összefüggések felfedezése, feltérképezése) egyre nagyobb az igényem a szó-rak-oz-ás-ra. Imádom megfejteni a szavakat.
Van úgy, hogy este, lefekvés után is pörög az agyam és nem tudok elaludni, amíg rá nem jövök egy-egy csodás összefüggésre.
Sajnos nincsenek játszótársaim, hisz a környezetemben elég kevés embert érdekel a dolog. És ha valakinek sikerül is felkelteni az érdeklődését a téma iránt, akkor sem lesz elég felkészült játszótárs, mert senkiben nincs kellő elszántság a tájékozódásra.
Eldöntöttem, hogy pár tanárnak, tanítónak felhívom a figyelmét az összefüggésekre, érdekességekre. Még könyvet is ajándékoztam nekik, de ez a tervem sem vált be.
Szegény gyermekek egyre inkább megutálják a saját nyelvüket, mert pedagógusaik lelketlenül, szívtelenül árasztják a tant. Leadják a száraz anyagot (idegen nyelvekre kidolgozott módszertannal) és csodálkoznak, hogy a gyerekek semmi érdekeset nem találnak benne.
És persze a kedves magyartanárok, felsőbbrendűségi tévhitükből fakadóan idiótának tartanak engem és a hátam mögött lehurrognak, mert avatatlan létemre belepofázok a dolgukba.

Nem tudják mit veszítenek...

Kiszállás

A főnököm nagyon szeretné, ha három hónapig Magyarországon dolgoznék. Eléggé erőlteti a dolgot, de én szeretnék itthon maradni.
A legrosszabb, hogy pont tavasszal történik ez, amikor egyre szebb az idő és tele vagyok tervekkel. Mindent szépen elterveztem: zöldségtermesztés, munkák a ház körül stb.

Ember tervez, a főnök meg elcseszi.

Gondolom hülyének nézett, amikor mondtam, hogy háromszoros fizetésért sem vonz a dolog.
Nincs az pénz, amiért érdemes lenne elmenni a Hargita lábától.
Persze fel is mondhatnék, csak akkor nullázódik a fizetésem.

Mindenki viccesnek találja, hogy fontosabbnak tartom a zöldségek gondozását, mint értelmetlen virtuális vackokat gyártani (jó pénzért, jó távol), de hát én ilyen primitív vagyok.

Nők

A női lélek megértésétől még mindig nagyon messze vagyok. Annyira kiszámíthatatlanok, hogy nincs a világon az a felvilágosult férfi elme, aki meg tudná jósolni a viselkedésüket.
Lehet, az én környezetemmel van baj, de itt általában a nők rontanak el mindent. Miattuk szakadnak meg barátságok, távolodnak el egymástól rokonok, utálják meg egymást a szomszédok (a női főnökökről inkább ne is beszéljünk, mert az borzalom).
Mi lehet az oka? Miért tűnnek annyira gonosznak és kegyetlennek néha?
Olvastam egy alternatív teremtéselméletet, miszerint kezdetben csak a nő létezett és a nőben együtt létezett a rossz és a jó. Majd a nő megszülte a férfit és a gonoszt. Ezáltal a férfi bűntelenül született, de a nő is megtisztult, mivel kiadta magából a gonoszt. A gonosz azóta külön életet él és arra törekszik, hogy megakadályozza a férfi és a nő egyesülését... Eddig a mítosz.

Ha ez igaz, akkor a nő az idősebb és érettebb, a férfi pedig a naiv, buta kölyök, akit a szülő könnyedén irányít, befolyásol. Nem kizárt, hogy így van :(.

Ezek alapján simán kialakulhatna a nők uralma a férfiak fölött, csak van egy kis bibi: úgy fest, hogy a nők egymásban vetélytársat látnak és nem szövetségest. Ők egymást akarják legyőzni, hisz férfit leigázni (és eltaposni) nekik nem kihívás. Egymásnak öltöznek, egymásnak festenek hajat és körmöt (nekem megfelelnek ruha nélkül is, természetes hajjal és körömmel); ha belépnek egy társaságba először a női vetélytársakat térképezik fel, véletlenül sem a balga nyálcsorgatókat.

Hogy lehet, hogy az életadó anya fenséges képe mellé egy fondorlatos, számító, hideg nő képe társul?
Ez borzalmas, valaki cáfoljon meg gyorsan... Kell, hogy legyen kivétel..

Ossian: Vad bolygó

Értelmes lények a messzeségből
Jeleket fogtak a világűrből
Egy primitív égitest üzenetét
Haldokló szavait szórta szét

Ostoba, vérszomjas diktátorok
Hatalom-ittasult vadállatok
Pusztító háborúk, szörnyűségek
Szegénység, járványok, éhínségek

Veszélyes zóna, vad bolygó
Véreső és könnyfolyó
A terror, a téboly testet ölt
Ég óvjon meg
Jó öreg Föld

Nem értették az értelmes lények
Az emberek a Földön mért így élnek
Gépeik a helyzetet értékelve
Nem leltek igazi segítségre

Az agyakat nem tudták átprogramozni
Agresszív ösztönöket eltiporni
Jelszavak helyett szavakat adni
Így kelett a Földet sorsára hagyni

Veszélyes zóna, vad bolygó
Véreső és könnyfolyó
A terror, a téboly testet ölt
Ég óvjon meg
Jó öreg Föld

Verseny

Elhatároztuk páran a cégnél, hogy versenyezni fogunk egymással. A verseny tárgya ezúttal nem valamilyen programozási feladat: nem mesterséges intelligencia, nem algoritmus.
Úgy döntöttünk, hogy paradicsomot fogunk nevelni az épület melletti kertecskében és majd egy független zsűri bírálja, hogy kinek legjobb a termése (íz, forma, méret, szaporaság szerint).
Nagy a lelkesedésünk, mert végre olyan dolgot termelhetünk a cégnél, ami látható, megfogható, ízlelhető, tehát nem egy virtuális, értelmetlen baromság. Ez fontos, hisz a programozói munkát sokat nem tudják ésszel felfogni (azt hiszik, hogy számítógépeket rakunk össze és windows-t telepítünk rá).
Egyelőre nem szögeztük le a szabályokat, de annyiban megegyeztünk (viccesen), hogy nem vizelünk egymás növényeire.
Természetesen én otthon is fogok kertészkedni és nem csak paradicsomot termelek. Tavaly is ez a tevékenység mentett meg az őrülettől :).