Mátrix

Már többször is megnéztem a Mátrix című filmet és egyre többet értek meg a mondanivalójából. Eleinte csak egy jó tudományos-fantasztikus filmnek vettem remek alapötlettel. Aztán később megdöbbentő párhuzamokat véltem felfedezni a Mátrix világa és a mi "való" világunk között. (tudom, nem vagyok egyedül ezzel)

Ébredj Neo, A Mátrix rabja vagy...

Nekünk is szükségünk lenne az ébredésre, hisz a rendszer rabjai vagyunk. A rendszer körülvesz minket és egy szépnek látszó világot tár a szemünk elé. Kézzel nem kitapinthatóak a szálak, amin keresztül táplál minket és a testünk nem is nevezhető rabnak. Ám a tudatunk csapdában van.

Minden irányból zúdul ránk az információ, de a spam szűrőt is a rendszer adja. Ő szabja meg, hogy mit hihetünk el és mi az ami csak mese.

Aki a fogvatartó rendszer létére próbál rávilágítani azt a mai világban szélhámosnak, terroristának szokás nevezni és gyorsan hiteltelenné kell tenni.
Nehéz meggyőzni a rendszer embereit, mert bármelyik bárányka képes átváltozni rendszervédő ügynökké... Az úgynevezett értelmiségi réteg talán veszélyesebb, mint az egyszerű ember. És igen, léteznek kinevezett ügynökök is, akik a nap 24 órájában figyelnek, lehallgatnak, információkat gyűjtenek rólunk és majd a megfelelő időben nem félnek használni ellenünk. Ők is a rendszer rabjai... (remélem dereng nekik valami ha ezt olvassák)

Nehéz szabadulni a rendszer fogságából, de nem lehetetlen. Igaz, az álomvilág (amerikai álom) szebbnek tűnik eleinte, de aztán rájön az ember, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon bűzlik.

Szerencsére vannak Morpheusok is, akik segítenek szabadulni és megmutatják nekünk a rideg valóságot, már ha ezt választjuk.
Első lépesként el kell vágni a tápláló szálak. Kikapcsolni a tévét, nem elhinni a nyakkendős emberek álombaringató esti meséjét. Le kell cserélni a spam szűrőnket is, hogy saját szemünkkel lássunk és saját fülünkkel halljunk.

Muszáj megtennünk, még akkor is ha eleinte kirekesztettnek érezzük magunkat.

Az új, szabad világból majd visszanézhetünk régi szánalmas életünkre és megkérdezhetjük magunktól: valóság volt? Nem, csak a tudatunk tette azzá.

Tudás

Ezt találtam a neten:

Aki tud és tudja, hogy tud, az veszélyes, attól óvakodjatok!
Aki nem tud és tudja, hogy nem tud, az okos azt tanítsátok!
Aki tud és nem tudja, hogy tud, az bölcs, attól tanuljatok!
Aki nem tud és nem tudja, hogy nem tud, az hülye, azt hagyjátok

Ki vagy te?

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik:
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, "nem-én"-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.
(Weöres Sándor - A teljesség fele)

Újinfluenza

Egy ideje elkezdődött és még mindig tart a sertésinfluenza hisztéria. Igyekszem nem nézni tévét és nem olvasni híreket róla, de az ember nem lehet mentes a manipuláló információktól.
Értesülhetünk a médiából az újinfluenza tulajdonságairól: egy vírus okozza, a tünetei hasonlóak a hagyományos influenzáéhoz, de a szövődményeibe bele is lehet halni.

Ettől függetlenül manapság a Germán Új Medicináról olvasgatok, ami első látásra talán furcsa elméleteket tartalmaz, de ha az ember jobban megvizsgálja, nagyon is logikus rendszer.
A GNM azt mondja, hogy minden "betegség" (ami nem mérgezés, vagy nem örökölt nyavaja) egy bizonyos megrázkódtatással, konfliktussal indul. Kisebb konfliktusok kisebb elváltozásokat okoznak, súlyosabb konfliktusok akár rákot is.
Az Újmedicina emberei rendelkeznek egy térképpel is arról, hogy milyen típusú konfliktus, milyen típusú betegésget okozhat. A betegséget valójában nem is betegségnek nevezik, mert állítólag minden elváltozásnak biológiai értelme van.
Ha az ember rájön, hogy mi okozza a "betegségét" és ha sikerül azt feloldania, akkor az agy parancsot ad az elváltozás helyreállítására.

A GNM fórum influenzával kapcsolatos témája:

"A GNM Központban már több ezirányú esetfeltárás történt. Az "influenzások" konfliktusai: "Hideg idők járnak, útálom a hideget... Utálom beszívni a hideg levegőt... Félek, hogy megfázok a hidegtől... Félek, hogy elkapom az influenzát. (!)" Tipikusan orral, orr belsejével kapcsolatos konfliktus! A taknyolás pedig egyértelműen gyógyulási tünet."

http://www.ujmedicina.hu/forum/index.php/topic,105.0.html

Na és hogyan lehet ebbe belehalni? Egyszerű. Halálfélelmi konfliktus - ami érdekes módon tüdővel kapcsolatos elváltozásokat okozhat és véletlenül az újinfluenza szövődményei is többnyire tüdőben keletkeznek.

http://www.ujmedicina.hu/forum/index.php/topic,10.0.html


Tehát a képlet: az influenza minden ősszel megjelenik, amikor beállnak a hidegek (a vírus nyáron szabadságon van). És ha ez társul egy média általi félelemkeltéssel és halálhírekkel, akkor az emberek egy nagy része rettegni kezd. Mi van ha én is elkapom és belehalok? Halálfélelmi konfliktus -> szövődmények -> halál -> halálhírek -> halálfélelem -> még több halál.
Gazdasági szempontból persze jó, mert sok védőoltást el lehet adni és ez jót tesz a gyengélkedő GDP-nek.

Megjegyzés: még én sem vagyok 100%-ban meggyőződve a GNM igazságáról, de egyelőre nem találtam hibát az elméletben.
Ja, és engem is félelemmel töltött el a hír, amikor a tévében bemondták, hogy meghalt egy terhes (=áldott állapotban lévő) anyuka, de egyelőre nem hiszem, hogy egy vírus okozta.

Halál

A mai, önmagából kifordult ember nem szeret a halálról beszélni. Nagyon kényes témának tekintik és igyekeznek gyorsan elterelni a beszélgetést valamilyen más irányba. Struccpolitika.
Attól, hogy homokba dugjuk a fejünket a halál nagyon is létezik. Életünk egyik legfontosabb része a születés mellett. Halál nélkül nincs értelme megszületni. Milyen is lenne, ha belélegeznénk a friss levegőt és magunkba kellene tartani a végtelenségig? Szükségünk van a kilégzésre a megkönnyebbüléshez.
Ha az ember saját haláláról beszél, akkor is kétségbeesik a hallgatóság és csak úgy sugárzik belőlük az ijedséggel társult sajnálat. Talán közel állnak hozzánk és félnek az elvesztésünktől vagy talán eszükbe jut a saját haláluk, amivel eddig nem igazán mertek szembenézni.
Tudom, tudom. Nagyon fájdalmas elveszíteni valakit akit szerettünk, tiszteltünk. És könnyezünk is, hogy megkönnyebüljünk. Így van ez rendjén.
De nem bújhatunk el a halál elől. Ez az egyetlen dolog, amiben biztosan részünk lesz a dolgok mai állása szerint. Nem tudjuk a pontos dátumát és ettől lesz igazán izgalmas. Nem számít, hogy fiatalok vagyunk vagy öregek, bármelyik pillanatban elérkezhet hozzánk. Kapálózhatunk, harcolhatunk ellene, mégsem tudjuk megmenteni magunkat.
Ha úgysem nyerhetünk ellene, akkor én azt mondom: haljunk meg hősként, méltóságteljesen, gerincesen.
Amit a nagy Kaszás elvehet tőlünk azt előbb vagy utóbb ugyis elveszítjük. Igen drága testünket is, amit egész életünkben akkora becsben tartottunk. Hiába mumifikáltatjuk, amikor meghalunk az már nem a miénk.
Hiába szeretnénk elérni, hogy emlékünk tovább éljen. Akik emlékeznek ránk azok is meghalnak egyszer.
A mai világban a testünk a fontos, azért aggódunk, hogy szép legyen a sírunk, legyenek rajta virágok, legyen ki gondol ránk világításkor, legyen aki boldogan megemlékezik rólunk majd.
Ez az egoizmus legkifinomultabb formája.
Ha beleszólhatnék a saját temetési ceremóniámba szívesen megtennem, de úgysem hallgatnának rám.
Hiába mondanám, hogy ne pazarolják a fát koporsóra, hogy könnyebben tudjam visszaadni a testemet a természetnek, nem kellenek a csillogó-villogó temetkezési kellékek,
nem kellenek különleges virágok a síromra, elég ha egy fa vagy épp a zöld fű építkezik testemből.

Ami halandó bennünk, annak meg kell halnia.
De meggyőződésem, hogy van egy részünk, ami sosem született. Ami mindig VAN. Nem tudom megfogni, értelmemmel nem tudok közelíteni hozza, csak tudom, hogy VAN.

Madár

Nincs szükségem rád, mert szeretlek. Te nem egy eszköz vagy, amivel boldoggá tehetem magam, nem is egy élvezeti cikk, aminek segítségével színt vihetek a szürke hétköznapjaimba.
Nem vagy mankó, ami segítene a járásban, nem vagy a megváltóm aki átveszi bűneimet. Ruhám sem vagy, aki megóvhatna a hidegtől, de játékos bohóc sem, aki szórakoztatna magányomban.
Énekesmadár vagy bontatlan szárnyakkal. Repülve szeretnéd eldalolni magad a világnak.
Én nem repülhetek helyetted - kettőnket nem bír el a szárnyam - de megmutathatom a világ egy kis szegletét.

De meg kell tenned: bontsd ki szárnyaid és ugorj.
Szeretném ha együtt repülhetnénk.
Nem maradhatok a kényelmes fészked mellett,
azért születtünk, hogy a világnak daloljunk.
Jöjj hát, repülj velem!

Elhatárolódás

Egy ideje tudom és érzem, hogy egy nagyon vastag fal választ el engem az emberiség többi tagjától, és minden igyekezetem ellenére ezen nem is sikerült változtatnom. Pedig a kapcsolatlétesítő csápjaim életerősek és eszeveszetten keresik a kapcsolódási pontokat.
Hogy mi lehet ennek az oka? Csak találgatni tudok. Talán volt olyan keserű tapasztalatom, amikor egy adott pillanatban mindenki magamra hagyott. Amikor úgy éreztem senki sincs velem, senkinek sem vagyok fontos, mindenki átnéz rajtam. Óriási törést okoztak bennem és az idő nem képes begyógyítani. Nem is lehet képes, ha az ember nincs akinek őszintén elmesélje gondjait, bajait.
Az állatok között érzem igazán jól magam. Ha rájuk nézek azt látom, hogy ők elfogadnak úgy ahogy vagyok, és szeretnek velem lenni. Ők soha nem színészkednek, mindig önmagukat adják és nekem sem kell az emberi normáknak megfelelően viselkednem előttük.
Az emberi kapcsolatok sokkal nehezebbek, mert az ember legtöbbször a sajátjához hasonló torz személyiségekkel találkozik. Mindenkiben ellenséget lát, pedig a valódi ellenség a belső sötétség.
Bárcsak lenne egy olyan személy, akinek bármit elmodhatok és akkor is szeret. Lehet akár egy "pap" is, aki előtt minden titkomat felfedhetem és ő mégsem fog elítélni. Aki előtt sírhatok szégyenkezés nélkül, mint egy gyermek.
Teljes tisztulásra vágyom.