A napokban elgondolkodtam, hogy mi lehet a különbség egy politikus vezető és egy nemzeti vezető között. Ekkor jutott eszembe Traian Băsescu budapesti esete. Amikor a selyemfiú Sólyom Lacika megkérdezte, hogy mikor lesz autonómia székelyföldön, akkor a román pásztor azt mondta: soha.
Ebből egyértelműen látszik, hogy Băsescu elsősorban egy nemzet képviselője és másodsorban politikus. Ha inkább politikus lett volna, akkor úgy kezdte volna, hogy: háááát tetszik tudni, ez egy olyan dolog, ami nem megy olyan hamar, folyamatosan tárgyalunk az erdélyi magyarság vezetőivel, hogy közös nevezőre juthassunk, stb.
Románosodik el Erdély és ez egyáltalán nem tetszik nekem, de Băsescut rögtön tisztelnem kellett ezért. Képviseli nemzete akaratát, ezért volt megválasztva.
Melyik az a magyarországi politikus, aki nyíltan meri képviselni a nemzetét? Egyik sem. Meghunyászkodók, félőskék. Próbálnak kedveskedni mindenkinek, nehogy már valakit megbántanának. Március 15.-én kiállhatnának a Duna mellé és valaki megszánhatná egy-egy golyóval őket...
Mi vezethetett egy nemzetet ilyen mélyre és mikor kezdődött mindez? Csak találgatni lehet.
Talán Szent István rontott el valamit, amikor megpróbált "felzárkózni" a sötét európai népekhez és tűzzel-vassal irtott mindent, ami a miénk volt. Vagy később az osztrákok lettek volna gonoszok, amikor elhitették velünk, hogy a magyar egy senkiházi, barbár, csürhe nép? Ez is közrejátszhatott. A kommunizmus? Rombolt az is rendesen.
Mindig ott volt a lelkünk mélyén a szabadság vágya, soha nem tudtunk belenyugodni az elnyomásba. Elestek a hősök, a meghunyászkodó pedig élt és szaporodott.
De ha azt hisszük, hogy mostmár szabadok vagyunk, akkor tévedünk. Most a legnagyobb az ellenünk irányuló merénylet. A "Magyar" Tudományos Akadémia felkent papjai igyekeznek mindenkit eretnek jelzővel bélyegezni, aki a magyarság dicső múltját és igaz történelmét kutatja.
"A magyar krónikások tévednek, az idegenek igazat írnak. Szavainkat másoktól vettük át, hisz mi primitívek voltunk ahhoz, hogy saját szavaink legyenek. Vándor csürhe voltunk és mindenkitől átvettünk valamit. Közünk lehet a sumérokhoz? Ugyan... A tatárlaki amuletten székely írásjelek vannak? Ja, az nem székely írásjel, hisz azt is loptuk valahol".
Ilyenek hallatán kezdek hinni az összeesküvés elméletekben. Ha valamit ennyire elleneznek, abban sok igazság lehet.
Nem azt mondom, hogy érezzük felsőbbrendűnek magunkat, hisz az csapda. Azt mondom, hogy legyünk méltó tagjai nemzetünknek.
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" (Pio atya)
