Hosszú, görbe hétvégém volt, tele meglepetésekkel, "véletlenekkel". Olyan emberek között lehettem, akik nagyon közel állnak hozzám lelkileg. Sokat beszélgettünk, erőt öntöttünk egymásba és mulatni is maradt időnk. Éreztem végre, hogy a világ jó felé halad és van némi esély arra, hogy az emberiség kikerülje a szakadékot.
Megerősödni látszik bennem az a hit, hogy itteni tartózkodásom nem véletlen. Valami célja van. Még akkor is, ha a munkám néha nagyon büdösnek tűnik. Talán olyan dolgokat kell megtanuljak, megéljek, amiket az otthoni, kényelmes fészkemben nem sikerült volna (és itt nem csak a ruha mosásról , meg a kaja vásárlásról van szó).
Sok értékes emberrel találkoztam már és még nincs vége a találkáknak.
A történet nem ért véget, de talán ez az utolsó esélyem a változásra, még mielőtt teljesen megszilárdul a személyiségem. Van egy utolsó esélyem javítani, gyógyítani magamon, mielőtt összeforrnak a szanaszét tört csontok. Úgy legyen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése