Fodrászat

Ma úgy alakult, hogy el kellett vegyem anyumat a fodrászatból. Sajnos még nem volt kész és le kellett üljek várakozni.
Fél percen belül beszédbe elegyedtem az ott várakozó hölgyekkel és a fordásznővel: egy kényes témát kezdtünk feszegetni. Nevezetesen a hajfestést. Én kifejtettem a véleményemet a természetes dolgok szépségéről, továbbá arra is rátértem, hogy az ősz haj egyáltalán nem csúnya, sőt. Eszembe jutott nagymamám a hófehér hajával, aki szinte csillog a belőle sugárzó jóságtól. Aztán édesanyám szürkés fejére néztem és a tükörből egy angyal mosolygott vissza rám. Tökéletes, harmonikus. Ennél szebbet nem lehet csinálni belőle - gondoltam magamban.
Aztán egy idősebb hölgy nagyon kiosztott engem az idióta maradiságomért. Elmesélte, hogy volt egyszer egy barátja, aki nem engedte, hogy megfestesse a haját, de aztán ő kirúgta. Hogy jönnek ahhoz a férfiak, hogy beleszóljanak ilyesmibe?
Támadott, ezért védekeznem kellett. Mondtam neki, hogy nekem soha nem volt olyan barátnőm, aki hajat akart volna festetni, de meg se hallgatta az érveimet. Aztán beláttam, hogy nem értek az ilyesmihez, hisz én egy egészen más világban élek.
Felőlem mindenki azt csinál, amit akar.
Ismerek sok öregasszony, akinek szép vörös haja van, csak épp a sápadt arca nem talál hozza. De ha a festéktől teljesebbnek érzi magát, akkor minden rendben van. Nem szóltam egy szót sem.

"A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta."(Weöres Sándor)

Kopaszodás

11 nap múlva töltöm a 28 évet de már eléggé meg van gyérülve a hajam és el kell, hogy ismerjem: zavar a dolog. Pedig semmi különös nincs ezen, elég sokan vannak még ebben a hajóban. Biztos ők sem örülnek neki, de valahogy elviselik. Mások pedig direkt leborotválják a fejüket és még büszkék is rá.
Olvastam a kopaszodásról és gondolkodtam is, hogy mi lehet az oka és az értelme. Az "okos" orvosok a férfi nemi hormonokat jelölik meg, mint a kopaszodás fő okát. Ezt sem tartom kizártnak viszont az orvosok következtetéseit általában baromságnak tartom, mert a legtöbb esetben fogalmuk sincs mi a betegségek igazi oka. (nem mintha nekem lenne).
Ha a lelki okait vizsgálom, akkor eszembe jutnak a szerzetesek, akik leborotválták a fejüket, hogy közelebb kerüljenek az égiekhez. Ha ezt magamra vonatkoztatom, akkor bennem is él egy olyan vágy hogy közelebb kerüljek az égiekhez vagy akár az embertársaimhoz. Talán ezért szabadulok meg a hajtól, talán le akarok vedleni minden dolgot, ami elválaszt másoktól. Persze lehet, hogy ez is csak belemagyarázás. Ami még érdekes számomra, hogy rohanó világunkban sokkal több kopaszodó fiatalt látok, mint a jó öreg kommunista rendszerben. Stressz? Lehet benne valami.
Ami a legjobban idegesít ebben a dologban az a hiúságom. Nem értem, hogy miért ragaszkodok a testrészeimhez, hisz előbb vagy utóbb, de mindenképpen lerohad rólam ez az anyagkupac. Érdekes módon, ha állatokkal vagyok, akkor nem gondolok a hajamra. Nem gondolkodok azon, hogy vajon a tehén mit gondol rólam, tetszem-e neki kopaszon. Az emberek előtt viszont szarul érzem magam. Vajon mi lehet a véleményük rólam? hm... Hát mi lenne? Biztos megállapítják, hogy gyérül a hajam, de épp olyan magasból sz*rnak rá, mint én egy másik ember kopaszságára vagy egyéb "nagy" problémájára. Sajnos sokkal súlyosabbnak érezzük a bajunkat, mint más emberek. És mégis a más véleménye miatt aggódunk pedig tudhatnánk, hogy ők is csak a saját kis bajaik felfújásával foglalatoskodnak.
Ha találkozok valakivel, akkor viccesen megjegyzi, hogy héé, te kopaszodsz... Hú mekkkkora hír ez nekem basszus, hisz tükörbe nem szoktam nézni.
Hülyén fogom fel? Lehet.

Találkozó

Semlegesen nyugtáztam magamnak ezen a reggelen, hogy megértem a 10 éves érettségi találkozóm napját is. Meglepő, hogy ilyen gyorsan itt van, de mégis, ha visszagondolok az elmúlt tíz évre, rengeteg élményt fel tudok idézni. Van köztük kellemes és kevésbé kellemes...
Talán az osztályfőnöki órán beszámolót kell tartanom a leköszönő évtízedről, de nem tudom mit mondhatnék. Esetleg azt, hogy nem nősültem meg, nincsenek gyerekeim, nincs semmim, nincs helyem, csak a fejem, hogy a falba verjem... Aminek látszata van az összes tevékenységem közül az a hajam, mert azt elég aktívan hullattam az utóbbi időben. Ja és picit megemberesedtem(értsd híztam). Hogy a felfogasom hatvanszor megváltozott és egy kis bölcsességre is szert tettem az persze nem látszik.
Találkozok egy olyan közösséggel, aminek soha nem voltam igazán részese. Az épület persze szép és nagy a múltja, Márton Áron püspökünk nevét viseli.
De csomó negatív élmény, csomó antipatikus ember, idióták, sznobok és én is a hülye fejemmel... Persze voltak "szerelmek" és egyéb kellemes élmények is, de sokkal kevesebb.
Akkoriban úgy tudtam, hogy a lúzerek csoportjába tartozom és talán ez meg is felelt a valóságnak, de nem is szerettem volna a menő csávokkal bandázni, szóval ez volt az egyetlen megoldás a magány kivédésre.

Kiváncsi vagyok, tíz év alatt merre alakultak a dolgok. Csak ezért megyek el. A változás törvényszerű, senki sem maradhat ki belőle. A kérdés az, hogy merre változtak az emberek. A világról tudom merre tart. Amúgy eléggé bizonyos, hogy mivel én óriásit változtam, a világ is megváltozott a szememben, emberestől együtt :)