Alapvetően nekem sincs bajom ezekkel az elvekkel, én is törekszem a függetlenségre, de mégis azt érzem, hogy valami nem kerek. Az élet nem ezekenen múlik. Géczy Gábor, aki önellátással foglalkozott, egészséges élelmiszereket fogyasztott, népi gyógymódokról tartott előadásokat pont úgy meghalt, mint a margarinfogyasztó, leszegényedett panellakó. A hívei pedig mégsem azt kérdezik, hogy mi mehetett félre, hanem csak egyszerűen nyugtázzák, hogy levetette a bőrkabátot. És mi van ha nem ő vetette le, hanem csak egyszerűen leesett róla valamiért?
A másik nagy önellátó ember, Szombathelyi Tibor is egyik napról a másikra elment, tőle is sok okos dologot lehetett hallani, amit az ember gyakorlatba ültethetett Miért "vetik le a bőrkabátot" ilyen hamar ezek az emberek? Nincs rajtuk az Isten áldása? Vagy az az áldás, hogy nem kell tovább a földön gürcölni? Nem tudom.
A napokban néztem ezt a Rozgics Pált, aki a családjával jurtában lakik és nem érzem azt, hogy minden rendben lenne velük. Érdekes meg egzotikus lehet ott élni, de mégis azt érzem, hogy valami nincs rendben ott sem. Ő is azt vallja, mint Géczy, hogy ha körbekakáljuk a kertünket, akkor elkezdenek megjelenni azok a gyógynövények, amik a mi betegségeinkre valók. Nos, én el tudom fogadni, ha a szarunk nyomán valóban megjelenhetnek más növények és azokat akár össze is tudjuk kapcsolni a betegségeinkkel, de hogy a fogyasztásuk ellenére is nyugodtan elpatkolhatunk, az biztos. Egyre kevésbé hiszek a gyógynövényekben... Akinek menni kell, annak menni kell. Ha van Isten, akkor egyedül csak Ő tud minket megtartani, minden egyéb csak önáltatás.
Aztán ott van Sípos Mihály, aki szinten sok hasznos dolgot mond és azt az elvet vallja, hogy fogjunk össze. Nem számít, hogy ki miben hisz, a lényeg, hogy fogjünk össze, alapítsunk közösségeket. Fogjunk össze az ateistával, kereszténnyel, jógással, ezoterikussal stb. Ne vegyük zokon, ha valaki ordas nagy marhaságok hord össze (mert olvasta az interneten), hisz nem ez a lényeg. Hát ez is meredek nekem... Mert ami hülyeség, az hülyeség... Azt valahogyan helyre kell tenni, hogy ne haljon meg hülyén a másik. Ettől persze lehet és kell is szeretni, de a hülyeséggel való közösségvállalás nem föltétlen visz jó irányba.
