2011. január 29., szombat

Csillagok

A csillagok akkor világítnak a legjobban, amikor sötét van.
Néha, ha elég éber vagyok, találkozok csillagokkal. Megyek az utcán és az alaktalan tömegben egyszer csak feltűnik egy csillag. Soha nem láttam még őt, de rögtön felismerem: ő egy csillag és azért jött, hogy világítson. Nem a luxusautójával, nem a márkás holmijával, nem is a világi szépségével világít, hanem a szemével, az arcával, a lényével.
Látom rajta a szelídséget, a jóságot, a néma bölcsességet. Egy csillag nem beszél sokat, mégis megváltozik a világ körülötte. Egyedül van, de jelenléte elég ahhoz, hogy a sötét, bolyongó testeket életre keltse.
Elhaladunk egymás mellett és talán nem is vette észre, hogy köszöntöttem benne a fényt.

Magamban elmosolyodok, örömömben könnyes lesz a szemem.

Nincs veszve semmi, a csillagok köztünk járnak.

Való világ

Tegnap látogatóban voltam egy családnál és épp Való világot néztek. Így volt részem abban a "szerencsében", hogy én is láthattam ezt a műsort.
A társaság tagjai úgy beszélgettek a szereplőkről, mintha rokonaik lennének. Én pedig csak néztem ki a fejemből, mint egy ősember. Próbáltam kideríteni, hogy mi olyan érdekes ebben az adásban, miért nézi több millió ember? Nem jöttem rá, 5 másodpercig sem tudott lekötni.
Azelőtt pár nappal egy hírportálon indult vita a témával kapcsolatban. Egy anyuka arra panaszkodott, hogy a lányát az iskolában kiközösítették, mert semmit sem tud a való világ szereplőiről. Tehát hiába neveli az ember tudatosan a gyerekét, mert így ki lesz közösítve.
Kérdés, hogy kivel van most baj? Azzal, aki nézi azt a nullánál is kevesebb műsort, (mert az élete annyira szar, hogy még ez is lekötni) vagy az a barbár, aki önként lemond modern "kultúra" gyümölcseiről?

Az adás tele volt erkölcsi tanításokkal. Példának ott volt a drogos, alkesz műsorvezető, aki elgázolja az embereket és elhajt a tett színhelyéről. Mekkora poénjai voltak Istenem... annyira béna volt, hogy már viccesnek találtam.
A szereplők között ott volt egy szőke, felfújt szájú, IQ bajnok lány is. Egyet lovagolt, de az a fránya gravitáció levette a lóról (A ló volt a legjobb fej, no meg a mangalica malacok). Ez jó ok volt arra, hogy fél órát bőgjön. Mit szólnak majd az ismerősei.
Aszta... Ha nem lettek volna ott mások a falat fejeltem volna.


Csak így tovább... Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Kitartás, ennél mélyebbre már nem nagyon süllyedhetünk.

2011. január 22., szombat

Temetés

Temetésre megyünk egy nagy tömeggel. A szüleim is jönnek velem. Kicsit szomorúnak tűnnek, de szeretnék, ha minden botrány nélkül lezajlana. Kiderül, hogy az én temetésemre megyünk. Apropó, elég furán is érzem magam, nagyon le vagyok gyengülve. Megérkezünk a színhelyre, egy ismerős udvar a nagy kanyar mellett. Az udvaron van a ravatalom, elfoglalom helyem a koporsóba. De nem hosszan fekszem bele, csak beleülök keresztbe. Hallgatom a gyászszertartást. Hirtelen vizelési ingerem támad, ezért elmegyek a hátsó udvar kapujához és elvégzem a dolgomat. Addig a gyászoló egybegyűltek folytatják a ceremóniát. Vizelés után nem megyek vissza a helyemre, inkább leülök egy asztal mellé, ahol ismerősök vannak. Egy fiatal, ismerős lány rámborulva sír. Nem értem miért.
Fáradtnak érzem magam és várom már a halál pillanatát, ami leveszi rólam a súlyokat. De nem akar jönni. A gyászolók közül valaki szemrehányóan rám szól: ideje lenne meghalni vagy legalább belefeküdni a koporsóba, mert mindenki nem ér rá egész nap itt ülni.

Erre felébredtem és elmentem pisilni.

Visszafeküdtem és ugyanazon a környéken találtam magam. A kanyarban nagy baleset történt, sok autó összetört. Az én autóm valahogy megúszta a dolgot, de mégis egy kétlovas szekérrel mentem haza.

2011. január 21., péntek

Hagyaték

Sokszor megfordult a fejemben egy ötlet a hagyatékommal kapcsolatban. Na de hogy jön most ide a hagyaték? Hisz fiatal vagyok még a halálhoz. Nos, voltak már nálamnál fiatalabbak is, akik elég idősnek bizonyultak a halálhoz. És természetesen nem lehet előre tudni, hogy mikor következik be az a várva várt, vagy éppen egyáltalán nem várt pillanat.
Az ötletem az volt, hogy megírom a hagyatékom szövegét és időzítem szétküldésre bizonyos embereknek. Tegyük fel, mindig időzítem egy három héttel későbbi időpontra és ha élek akkor majd újraidőzítem, mielőtt még szétküldődne. Ha már nem élek, akkor szét fog küldődni annak rendje és módja szerint. Milyen nagy dolog lenne: halálom után üzenhetnék az embereknek.
A szöveg tartalmát nem dolgoztam ki, de valahogy úgy kezdődne, hogy: Kedves X! Amikor ezt a levelet olvasod, akkor én valószínűleg már nem tartózkodom az élők sorában...

Aztán személyre szabottan folytatódna. Leírnám, hogy mivel bántott meg az illető életében és utána biztosítom róla, hogy ezeket megbocsátottam neki. A végén pedig én kérném a bocsánatot tőle, amiért sokszor megbántottam, és amiért elítéltem őt (akár gondolatban, akár szóban).

Az egész levél pofátlatnul őszinte lenne. Talán fel is háborodnának tőle első olvasáskor, ám a végén mégis elérném vele a célomat.

Most persze valami mást kell kitaláljak, mert ezzel az írásommal lelepleztem magam és lássuk be, lehetnek mellékhatásai is a dolognak. Ha véletlenül még életemben szétküldődne az üzenet, mert elfelejteném újraidőzíteni, vagy éppen kómába kerülnék, akkor gáz lenne. Lehet, hogy szereznék pár ellenséget, mert egy elő embernek sokkal nehezebb megbocsájtani, mint egy halottnak.

De ez a csel, amúgy is gyávaságom bizonyítéka lenne, mivel nem volt elég vér a pucámban, hogy életemben lerendezzem a kényes ügyeimet. Ej, pedig rengeteg kis és nagy dolog van, amit meg kell bocsájtanom, és amiért bocsánatot kell kérnem. Lehet, időm se lenne mind megoldani.

2011. január 16., vasárnap

Előadás

Tetszett nekem az alább belinkelt előadás. Annyira tetszet, hogy meg szerettem volna osztani másokkal is. Szétnéztem a messenger listámon és el kellett könyveljem, hogy nincs akinek elküldjem, mert vagy nem érdekli őket, vagy kényszeresen ellenkeznek mindennel és mindenkivel vagy nem szeretik hallani, hogy ők is hibásak. Mivel nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...

Az előadót már többször hallgattam előben is, sokszor ráordibált a hallgatóságra (meg is szégyelltük magunkat), tele volt cinizmussal, de szerintem mégis 99%-ban rátapint a lényegre.


(16 rész, részenként kb. 10 perc)

1. http://www.youtube.com/watch?v=oovUxfOxicQ
2. http://www.youtube.com/watch?v=S9EiPUiF-fg
3. http://www.youtube.com/watch?v=HLmM7_Szy0A
4. http://www.youtube.com/watch?v=OoVN0eRgN9o
5. http://www.youtube.com/watch?v=FYDP3zd4_Zk
6. http://www.youtube.com/watch?v=Vj8I7ZNR9EY
7. http://www.youtube.com/watch?v=M7V9SXbT7ZE
8. http://www.youtube.com/watch?v=r5Z50tncZUk
9. http://www.youtube.com/watch?v=1mIj3ZSeKPg
10. http://www.youtube.com/watch?v=2FdX2LOsOvs
11. http://www.youtube.com/watch?v=OKGV4VbHSGg
12. http://www.youtube.com/watch?v=RqBPvDM5j_8
13. http://www.youtube.com/watch?v=YUyi3inltis
14. http://www.youtube.com/watch?v=Bnn8J0YVi0c
15. http://www.youtube.com/watch?v=c1XV2_v8x1w
16. http://www.youtube.com/watch?v=rlOBBRXIVaQ

2011. január 9., vasárnap

Célok

Ismét itt vagy egy új év, ami nem is annyira új, hisz tele van visszatérő rémálmokkal. Ez csak annak lehet a jele, hogy 10 év alatt sem tudtam túllépni önmagam korlátain.
Eddigi céljaim nem tudtak teljesülni, bármennyi időt és energiát fektettem bele. Valami mindig keresztülhúzta a számításokat. Nem tudtam a világnak sok értelmes, tudatos gyereket adni, nem tudtam egy irigylésre méltó családot alapítani, nem találtam meg azt a valakit, akivel egy irányba nézünk és kézenfogva haladunk az élet rögös ösvényein. Rengeteg időt beleöltem és mégis be vagyok rekedve egy körforgalomba. 10 év alatt sem tudtam kimászni belőle? Akkor bennem van a hiba.

Célok nélkül nehéz élni, ezért keresnem kell valamit, amiért mégis érdemes. A párkapcsolat-játszmákból mára teljesen elgem lett. Nagyon úgy tűnik, hogy alkalmatlan vagyok az ilyesmire.
Most csak annyit tehetek, hogy teljesen visszavonulok a belső világomba és dús növényzettel töltöm meg a sivatagomat. Továbbra is tenni szeretnék a világért, de ezúttal társ nélkül próbálkozom. És ha ezen próbálkozásom is kudarcba fullad, akkor a testemmel fogom táplálni a virágokat. Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág...