2013. február 4., hétfő

Eseményvezérelt programozás

Mi lenne, ha a programozói ismereteket alkalmazni tudnánk saját személyiségünk javítására?
Tegyük fel, hogy van egy esemény vagy eseménytípus, amire mindig rosszul reagálunk, de ez csak utólag tudatosul bennük. Azért csak utólag, mert automatikus, nem mi irányítjuk.
Az élet egy programozó. Észrevétlenül belénk kódolja hogy milyen eseményre milyen választ adjunk. Milyen eseményre gondolok? Csak egy példa:

Esemény: kapsz egy gennyes, szutykos, szar munkát, rövid határidővel.

Erre meghívódik a belédégetett eseménykezelő program, ami több lépésben fut le:
  • érezd szarul magad, hisz minden okod megvan rá
  • rinyálj, mint egy plázacica
  • te egy áldozat vagy, nem tehetsz semmiről
  • szidjál valakit és ellenkezzél a feladattal
  • undorodjál ettől a munkától
  • éjjelenete hánykolódjál az ágyban, legyenek rémálmaid
  • betegedítsd meg magad fizikailag is

Nos, tegyük fel, hogy ezt programozta beléd az élet válaszreakcióként. Mit tehetsz, ha felismered, hogy ez így sehova sem vezet?

Ha jó programozó vagy, írhatsz saját kezelőt az eseményhez:
  • kiiktatsz magadból minden ellenkezést és elfogadod a feladatot
  • tudatosítod, hogy kizárólag te vagy a felelős az életed minőségéért
  • fejlődési lehetőséget látsz benne, hisz a nehéz helyzetek erősítik leginkább a jellemet
  • alkimistát játszol, aki a sárból is képes aranyat csinálni
  • tudatosítod magadban, hogy senkit sem próbálnak meg erején felül
  • teszed a dolgod és hiszed, hogy képes vagy rá
  • tervezel, keresgélsz, részproblémákat oldasz meg
  • a lehető legtöbbet kihozol magadból, így nem lehet bűntudatod
  • megoldod a feladatot és következő szintre lépsz. Ha ez mégsem sikerül, erőt és tapasztalatot gyűjtöttél az következő hasonló jellegű feladatra


Ha megvan a saját kezelő, akkor nincs más dolgunk, mint hozzákapcsolni az eseményhez. Bele kell égetni a tudatalattinkba, hogy ha felbukkan egy ehhez hasonló esemény, akkor kigyúljon a nagy piros lámpa a fejünkben. HOPPÁ, kigyúlt a lámpa, ez egy olyan esemény, amihez írtam saját kezelőt. Akkor ezentúl a sajátom fusson le.
Lehet, hogy elsőre nem ég bele elég mélyen a tudatalattinkba és jön egy esemény, amit nem sikerül elkapnunk. Ez esetben a régi, jól kitaposott idegpályák elvezetnek minket az automatikus reakcióhoz.
De ne bánkódjunk! Utólag is tudatosíthatjuk, hogy az ilyen típusú eseményt is a saját kezelőnkkel akarjuk megválaszolni a következő alkalommal.

Ha sikerül egy eseményhez saját kezelőt csatolni, akkor minden, rosszul kezelt eseményünkhöz készíthetünk saját kezelőt. Ha valamelyik kezelő nem tökéletes, javíthatunk rajta. Mi vagyunk a programozók, vagy nem?