Személyiség

A szem a lélek tükre. Tálán ezért van, hogy a szem szóból származik a személyiség szavunk.
Sajnos (vagy nem sajnos) egy olyan rendszerben élünk, ahol a személyiségünk nem tud mindentől függetlenül kifejlődni, csak külső dolgok, tanok, személyek viszonylatában. Nincs olyan földi ember, aki teljesen mentes lenne a ráépített, rosszabb esetben ráköpködött, ráhullott építőkockáktól.
A külső világ pedig egyéni, belső világokból rakódik össze. Ami kint, az van bent, ami bent, az van kint. A kint és a bent kölcsönhatásban van egymással. Az ember szidja a politikusokat, bankárokat, pedig a kapzsiságot, hatalomvágyat simán meg lehetne találni benne is. Az egyének építik fel azt a világot, ami kineveli magából a "rossz" embereket.
De mégis van remény, hisz egy belső, rejtett részünk észleli a "rosszat" és elítéli azt (attól eltekintve, hogy ez a "rossz" bennünk is megtalálható).
Nekünk csak az a dolgunk, hogy leszedjük magunkról a ránk rakódott salakot, leássunk a személyiségünk mélyére és megtaláljuk a forrást. Ha nincs kapcsolatunk a forrással (igazi önvalónkkal) minden tettünk hiábavaló, sőt, ártalmas. Árt a világnak, árt az egyénnek.