A mai, rohanó világban, amikor minden oldalról határidők szorongatnak, jól esik néha saját elhatározásból, saját tempóban szaladni egy jót. Így hát futottam egyet.
Nem kötelezett rá senki, nem kérdezték hol tartok, nem akarták tudni, hogy mikor fejezem be és épp ezért volt csodálatos.
Elszaladtam a Margit-szigetre és körülnéztem kicsit. Találkoztam fákkal, akik erőt sugároztak és azt mondták, hogy minden rendben van, nem kell annyira komolyan venni a dolgokat. Némelyik annyira idős volt, hogy köszönni sem mertem neki.
Aztán leültem egy padra és hallgattam a madarak énekét. Egy pillanatra megszűnt minden gondom és csak ültem és lélegeztem boldogan. Majd hirtelen ismét kezdtem hallani az autók és az agyam idióta háttérzaját.
Így hát fekötöttem a nyúlcipőt és "haza" rohantam. Szerintem leráztam minden üldözőmet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése