Facsemeték

A szomszéddal úgy döntöttünk, hogy ültetünk pár facsemetét a közelben lévő dombra, saját kaszálónkra. Hogy miért is? Hogy az eső ne mossa le a termőföldet róla, hogy nyáron ne égjen ki a fű és hogy legyenek árnyékos helyek, ahol az ember megpihenhet.
Meg is vettük a csemetéket(négy-négy alma, egy-egy körte), kivonszoltuk a tetőre, komposzttal és vízzel együtt, aztán szépen elültettük. Én buzgó voltam és körbe építettem száraz ágakkal, hogy ne tehessen kárt bennük semmilyen állat.
Szerencsére az ismerősök is biztatgattak:
- hülyék vagytok? abból úgy sem lesz semmi...
- úgyis kiszárad..
- letörik..
- ellopják a gyümölcsöket...
- majd levágják tüzifának...
- leeszik a kecskék
- egy fecske nem csinál nyarat.

A minap kimentem, hogy megöntözzem őket, de már nyomuk sem volt. Elvitték.

Hirtelen elpirosodott a fejem, de már nem is szidtam senkit. Arra gondoltam, hogy Jézus még rosszabbul érezhette magát, amikor megjárta a golgotát hiába. Igen, hiába. Ezt a balfasz emberiséget tényleg nem lehet megváltani...


K*rvára nem érdekelt volna, ha más szedi le a gyümölcsöt... Váljon egészségére... De nem, ma már nem lehet jótékonykodni sem.

Volt még hozzánk hasonló, álmodozó balfasz, aki fenyőfákat próbált ültetni szintén erre a dombra, saját kaszálójára. Aztán jött egy falustárs, aki fölülbírálta a dolgot - nem kell arra a dombra fa - és kitépte az egészet.

Nos, ha fákat akarok ültetni, akkor vennem kell egy nagyobb telket, ahol sok fa elfér. Majd oda is kell költöznöm, hogy vigyázni tudjak rájuk. Ehhez viszont jó lenne egy lottó főnyeremény.