Hurrá, nyaralunk

A gyerekek nagy örömére ismét nyaralunk, jó szokásunkhoz híven megint a tengeren. Indulás előtt azt számoltuk, hogy még hányat kell aludni a nyaralásig. Most a harmadik napon én azt számolom, hogy hányat kell aludni, amíg indulhatunk hazafelé. Kicsit hálátlannak érzem magam ezért, hisz sokan nem engedhetik meg maguknak a tengerparti nyaralást, s még kevesebben tudnak Bulgáriába jönni All inclusive buliba. És nekem ez sem tetszik...   Pedig itt addig lehet zabálni amíg beledöglünk, nincs manele, még a lepattant németek is ide járnak.
Számomra az ilyen nyaralás egy pokol, mert semmi szellemi örömöm nincs. Nem nagyon alkotok semmit, nem is tanulok új dolgokat és nem nagyon érzem a hasznomat a létezésben. Olyan ez mint a hétvégi miccsezés vagy sörözés csak még annál is hosszabb és ugyanúgy semmi értelme ha csak minden a testről szól. Nyugalom van itt, mintha az emberiségnek semmi problémája nem lenne... Megy a szükségesen túli éves, ivás, megy a pazarlás.
A gyerekeknek jól telik, szóval értük ki kell bírjak még négy napot.