BÚÉK

Sok számos esztendőket vígan megérhess
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítsa
Áldások árja házad elborítsa

Tenéked minden öröm holtig adassék
Amellé semmilyen bú ne barátkozzék
Légyen éltednek virága mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt

Míglen az egek Urát nyilván szemlélhesd
Ott aztán az életet jobbal cserélhesd
Az Úr a boldog életből részt adjon
A szentek serge közibük fogadjon
(Népdal, Szék, Erdély)



Megjegyzés: a belinkelt feldolgozás kezdő sora "sok születésnapokat" és nem pedig "sok számos esztendőket", de ez nem változtat a népdal lényegén.

Felelősség

Ha egy elő szervezetet darabokra vágunk, felboncolunk, akkor szinte törvényszerűen el fog pusztulni. A szavak felboncolása viszont más, hisz többségüket élettelen anyagként használjuk. És ha egy szó élettelen, akkor nyugodtan felboncolhatjuk, hisz nem ártunk vele. Sőt, a legtöbb esetben a szó életre kel és kivirágzik.

Ma a felelősség szavunkat fogom felboncolni:
felelősség - ?
felelős - az aki felel valamiért, megfelel valaminek
felel - egy cselekvés, ami által valaki a félhez egy másik felet illeszt, más szavakkal kiegészíti, teljessé teszi. Gondoljuk csak egy iskolai példára: a tanár felteszi a kérdést és várja feleletet. Ebben az esetben a felelet a kérdés kiteljesítője, párja, társa, másik fele. Ideális esetben a kérdés megtalálja a párját felelet formájában és a kör bezárul. A kérdésre adott válasz csak akkor válik feleletté, ha a tanár is elfogadja. Másképp csak mondtunk valamit, hogy leplezzük a tájékozatlanságunkat.
Tehát a kérdés megkéri a felelet kezét és ha a felelet igent mond, akkor azon nyomban felesége lesz és élnek boldogan, amíg meg nem halnak.
Ezek után világos, hogy a felelősség szó gyöke a fél (azaz valaminek a fele).
Az ember akkor vállal valamiért felelősséget, ha tudja, hogy ő okozta azt közvetlenül vagy közvetett módon. Ha jobban belegondolunk, akkor itt is egy megfeleltetésről van szó: az okozatot hozzárendelem egy okhoz, amihez közöm van. Ha azt gondolom, hogy ez az ok teljesen független tőlem és én pusztán az okozat elszenvedője vagyok, akkor nem zárul be a kör. Ez esetben adtam egy választ, ami nem minősül feleletnek. Persze ezzel csak magammal tolok ki, hisz csak a probléma fele van nálam: az okozat. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy félelem.
Tehát, ha nem tudjuk hozzárendelni az okozatot egy általunk létrehozott okhoz, akkor félelemben maradunk, hisz úgy ér minket az okozat, mint derült égből villámcsapás.
Másra hárítani az okot: feleselés az élet törvényeivel. A feleselés érthetőbben kifejezve fölösölés, tehát fölösleges.