Depresszió

Nem tudom mások hogy vannak ezzel, de engem folyamatosan kerülget a depresszió. Persze nagyon erős személyiség vagyok, de éppen ezért erős a depresszióm is, akit én teremtettem és aki folyamatosan vadászik rám. Időnként felülkerekedik rajtam és leteremt a földre. Ismerem már a stratégiáját és mégse tudok felkészülni a támadására. Folyamatosan kis tüskéket lövöldöz belém, amiket szinte nem is érzek, ám mégis bennem vannak. A tüskék nagyon közel vannak egymáshoz és hálózatot alkotnak a testemben. Hálózatot, amely nagyon jól ki van gondolva és mindent átfog.
Ettől persze én vígan élem napjaimat, nem is törődök ilyen apró tüskékkel. A baj akkor van, amikor jön a gyújtózsinór-tüske (legapróbb tüske) és lángra lobbantja az egész hálózatot.
Volt idő, amikor nem tudtam védekezni a tűzvésszel szemben. Ilyenkor mindig porig égett a szorgosan felépített világom és sokáig ültem nagy keservesen a hamuban. Teltek, múltak az idők és egyszer, az n+1. világégés után észrevettem valamit. Felcsillantak olyan dolgok a hamuban, amiket nem fogott a tűz, bekormosodtak ugyan de kutya bajuk se lett. Elhatároztam, hogy mindig ezekből az alkotókból fogom a világomat újraépíteni. A bökkenő csak az volt, hogy ez ilyen típusú alkatrész beszerezhetetlennek látszott. Idővel rájöttem, hogy a világégés hasznos melléktermékeként jön létre és ha nem engedem égni a tüzet, akkor nem is lesz tűzálló világom.

Tanulság:

• hagyd történni a dolgokat és a formák között észre fogod venni a lényeget
• hagyd égni, amit a tűz fel tud falni, mert előbb vagy utóbb úgyis elveszíted
• mondj igent a változásra, hogy észrevehesd a változatlant