Volt idő, amikor magamban elbagatelizáltam Krisztus szenvedését. Arra gondoltam, hogy bár nem volt egy egyszerű kis szenvedés az övé, de azért nem is volt elviselhetetlen. A mai nap volt olyan szenvedésem, ami pár perces hullámokban jött, de a víz rögtön kivert tőle és szinte sírni kezdtem a fájdalomtól. Valami idegszál becsipődés, gyulladás lehet, de kb. öt órán át szenvedtem tőle. Változott az intenzitás, a szenvedés elején bevettem kemény fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, izomlazítótt és kívülről valami spéci géllel is megkentem, mégis azt hittem, hogy beledöglök... Ha fronton lettem volna, könyörögtem volna a fejlövésért.
Most, a sok jajistenem közepedte eszembe jutott Jézus szenvedése. Neki valószínűleg nem voltak ilyen gyógyszerei és sokkal hosszabban, több napon át szenvedett. És ha belegondolok, hogy az első pár perces fájdalomam milyen intenzitású volt, akkor nem csodálkozok, hogy ő vérrel verítékezett, amikor előre látta, hogy mi vár rá. És nem, olyankor az sem segít, ha előre tudom, hogy mikor ér véget... Mert én is reménykedtem, hogy hazaérés után beveszek valamit és egy órán belül már jobb lesz. Nem, nem lett jobb, de a remény sem segített, hogy majd elmúlik, egyszerúen elviselhetetlen volt. Szóval, Jézus is hiába tudta, hogy mikor fog véget érni a szenvedése, az nem enyhített a fájdalmán.
És amikor ezeket így realizáltam, akkor jött egy gondolat hogy ezt le kell írjam és nyilvánosan bocsánatot kell kérnem Tőle. Köszönöm a leckét és BOCSÁNAT, buta voltam.
2 megjegyzés:
Érdekesnek tartom, hogy Jézust juttatta eszedbe a szenvedésed. Én már paranoiás vagyok, mert mindenről Ő jut nekem eszembe. Mindenre kapok egy Jézus példázatot. Nekem segít a gondolat minden nap. És ahogy öregszem, azt veszem észre, hogy nincs más amibe kapaszkodjak. Úgyhogy kamu vagy sem ez a Jézus, nálam működik.
Igen, én is egyre inkább azt látom, hogy nincs más kapaszkodó. Emberek nem tudnak igazán együttérezni a szenvedővel. Amikor valami szarban vagyok, mindig azon gondolkodom, hogy mit rontottam el és válaszok keresek, amik néha jönnek is. Nem tudom hogy képzelődök-e vagy sem, de ösztönösen ezt csinálom. Amúgy inkább vesegörcsnek tűnik, nagyon kemény.
Megjegyzés küldése