Most hogy otthonról dolgozom, az emberi kapcsolatokat sem ápolom túlságosan. A napi programom is elég egyhangú: reggel felöltöztetem és megetetem a gyerekeket, majd elviszem napiba. Jövet benézek anyumékhoz kávézni, de ők mindig valamelyik szomszédba kávéznak, szóval gyakorlatilag egyedül kávézom az esetek többségében. Aztán kilenctől munka, este hatig. Elvileg lenne egy óra ebédszünetem is, de mivel otthon vagyok, tíz perc alatt ebédelek és máris folytathatom a munkát...
Este hat után már annyira fáradt vagyok, hogy beszélni sem tudok. Mivel elég korán sötétedik, kint sem tudok elkezdeni nagyobb volumenű munkát.
Összegezve:
- mozgás - zéró,
- emberi kapcsolatok - zéró,
- pozitív ingerek az élettől - zéró.
- életkedv - zéró
- energia - zéró
- szabadidő - zéró
- alkotás öröme - zéró
- pénz - elég
Tehát az a célkitűzésem, hogy értelmesebben éljek és ne áldozzam fel magam a munka oltárán, még nem valósult meg. Még mindig nincs olyan opcióm, hogy fele annyit dolgozzak, fele annyi pénzért.
Nost sem én osztom be az időmet, bár abban egyeztem meg a céggel, hogy rugalmas lesz a munkaidőm, de nem igazán volt definiálva, hogy ez mit is jelent pontosan. Anyagilag nincs okom panaszra, de nincs energiám a ház körüli munkákat megszervezni és kivitelezni. Hiába tudnám finanszírozni a munkálatokat, nem találok mester embereket, akik kiviteleznék. Persze ez lehet összefügg a folyamatos leterheltségemmel is. Mert ha lenne bár szaros három napom egymás után, amikor nem más terveit valósítom meg, akkor talán lenne energiám saját terveket készíteni, mesterekkel beszélni. Lassan úgy kell csináljam, mint a gazdagok. Kiadom a munkálatot egy cégnek, aztán azok gondoskodjanak mindenről. Ehhez persze még picivel többet kell dolgozzak, hogy ne essen rosszul, amikor a végén ki kell fizetni a számlát.
2 megjegyzés:
Csak azok a cégek is bajban vannak, mert ők sem kapnak munkást.
A minap összefutottam egyik kliensemmel (aranyos nő), és fülig vigyorogva mondta, hogy fix rám gondolt, mert kéne két lyukat fúrni a plafonba. Hát hogy utasítsd vissza? Mert jó, hogy asztalos vagyok, nem plafonfúró, de régi kliensem és tudom, hogy senki más nem fog neki a plafonba két lyukat fúrni.
Lett belőle hat lyuk, fel is kellett csavarozzak ilyen lelógó szarokat valami gyermek nyugágyaknak, aztán lemértem egy könyves polcot, meg egy konyhafiók sínjét babráltam meg, és egy szekrényben estek ki a polcok, azt is megerősíteni.
Persze, elment a fél napom, a fejem tiszta cementpor, az meg az izzadsággal folyt le a nyakamon. Más munkáimmal eltolódok... És ez mind így.
Mert mindannyiunknak a munkája olyan, hogy nem mondhatunk nemet, ahányszor nincs hozzá kedvünk....
Aztán persze, senki nem ér rá egy kávé mellett ücsörögni és a világot megvitatni egy teljes fél órán át...
A cégek sem kapnak munkást, mert egy örögi spirál viszi lefelé az egész gazdaságunkat. És igen, ilyenkor jól jönnek a jó ismerősök, ezermesterek, akik segíteni tudnak. Persze egyre kevesebb az olyan ismerős, aki ráér, mert mindenki küzd a fennmaradásért...
Megjegyzés küldése