A gyerekek nagy örömére ismét nyaralunk, jó szokásunkhoz híven megint a tengeren. Indulás előtt azt számoltuk, hogy még hányat kell aludni a nyaralásig. Most a harmadik napon én azt számolom, hogy hányat kell aludni, amíg indulhatunk hazafelé. Kicsit hálátlannak érzem magam ezért, hisz sokan nem engedhetik meg maguknak a tengerparti nyaralást, s még kevesebben tudnak Bulgáriába jönni All inclusive buliba. És nekem ez sem tetszik... Pedig itt addig lehet zabálni amíg beledöglünk, nincs manele, még a lepattant németek is ide járnak.
Számomra az ilyen nyaralás egy pokol, mert semmi szellemi örömöm nincs. Nem nagyon alkotok semmit, nem is tanulok új dolgokat és nem nagyon érzem a hasznomat a létezésben. Olyan ez mint a hétvégi miccsezés vagy sörözés csak még annál is hosszabb és ugyanúgy semmi értelme ha csak minden a testről szól. Nyugalom van itt, mintha az emberiségnek semmi problémája nem lenne... Megy a szükségesen túli éves, ivás, megy a pazarlás.
A gyerekeknek jól telik, szóval értük ki kell bírjak még négy napot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ugyanezt éltem át én is, ahányszor elmentünk családosan a tengerre, azt hiszem talán hatszor. Utoljára már a fiam is halálra unta magát, egy nappal korábban jöttünk haza. Igaz, hogy mi Mamaia-n voltunk mindig, de ugyanazt a jólétet írhatom le, mint te.
Feleségem szerint nem vagyok normális. Biztos, hisz minden turistán látszott, hogy maximálisan élvezi a semmit tevést és a pazarlást.
Imádom a tengert, sokszor vágyom oda, de jó volna közben dolgozni ott is.
Nekem sem magával a tengerrel van bajom, mert szívesen belemennék akár naponta is, de előtte valami hasznos aktivitásra is szükségem lenne. Ez lehetne egy szalmabála ház építés, de akár inaskodnék is egy általam még nem ismert szakmában.
Megjegyzés küldése