Ami kikivánkozik

Nagyban zajlik a nyár. A gyerekek és a pedagógusok(feleségemet beleértve) vakációznak, én meg szakadatlanul tolom a napi 9 órákat a gép előtt. A munka után persze már nincs idő és erő semmiféle világmegváltó tevékenység lebonyolítására.
A kertet felvette gyom, néha már kaszával kapálom a paradicsom közét, de ettől még szép nagy paradicsomok vannak rajta. Reménykedek, hogy megpirosodnak, mielőtt megbarnulnak a gombától.
A munkaidőm lejártakor elég gyakran jön a hívás vagy az SMS anyumtól, hogy ha netán van időm, akkor segítsek apumnak, mert elment szénáért. Erre nincs mit mondjak, menni kell, mert hát "apád egyedül takar". Ilyenkor gyorsan kitekerek bicajjal a helyszínre, felrakok vagy 800 kiló szénát a szekérre, majd hazajövünk és felrakom mégegyszer a csűrbe. Az ilyen napokon nem kell aggódjak a kalóriák miatt... Ma tudatosult bennem, hogy a széna leürítése is egy olyan sportág, amit nem mindenki tud csak úgy egyszerűen megcsinálni. Emlékszem, hogy egyszer magyarországi fiatalok akartak segíteni valakinek szénát üríteni. Jó kondiban voltak, de a villa nem állt jól a kezükben. Mindig jól beleszúrták a villát a szénába és aztán erőlködtek, mert meg sem tudták mozdítani. Nekem természetes volt, hogy úgy és oda szúrtam bele, hogy meg is tudjam billenteni. Ma tudatosult bennem, hogy szúrás előtt gyakran ráütök a szánéra és látom, hogy milyen rész mozdul meg és annak a közepébe szúrom. Hogy milyen helyeken fogom meg a villa nyelét, az sem véletlenszerű. A tapasztalat finomhanglta a fogásaimat a fizikai törvényeknek megfelelően és ennek köszönhetően órási villákkal tudok megszúrni és feladni. Szoktam is szórakozni azon, hogy aki tovább kellene rakja az általam feladott adagokat, az néha csak 3 darabban tudja továbbítani. Na de valószínűleg ez a sok fizikai erőlködés vezetett oda, hogy az éves orvosi vizsgán a doktornő arca mindig elkomorodik amikor a szívemet meghallgatja. Fiatalember, ön sportol valamit? Önnek sportszíve van... Igen, egy számítógépen zongorázok egész nap :) A sportszív egyébként azt jelenti, hogy nagyon alacsony a pulzus nyugalmi állapotban.
Kicsit zavar ez a szénacsinálás dolgok, de nem azért mert utálnám a fizikai munkát. Inkább azért, mert más terveit kell megvalósítani és ezzel elég gyakran az én terveimet hanyagolom. Viszont az is biztos, hogy ez a kemény mozgás annyira kell nekem, mint egy falat kenyér. Az is tetszik benne, hogy a kis gyerekeimet is elvihetem néha szénáért és ők is belekóstolhatnak kicsit ebbe a paraszti kultúrába. Szeretném, ha ráéreznének erre az életformára és belegondolnának, hogy az őseik milyen keményen dolgoztak, hogy nekik földet hagyjanak. Keményen dolgoztak nap, mint nap, néha még éjjel is (hogy ne hulljon ki a gabona szeme).
És annak ellenére, hogy az életük nagy része a munkáról szólt, még úgy is találtak okot az örömre. A depresszió fogalmát nem ismerték, ugyanis a depresszió a semmittevésből fakad.
Ez a paraszti kultúra a kemény munka mellett sok értéket is termelt, pl. a folklort. A pesti népzenész növendékek, akik pelenkás koruk óta zenetáborokba járnak és életükben folkot tanultak, lószart sem értenek ebből az egészből. Hiába játszák a gyűjtésekből megtanult darabokat pontosan, tökéletesen, mint a robotok, mégis hiányzik belőlük valami. Persze röhögnek például rajtam, hogy néha be sem tudom rendesen hangolni a brácsát és nem túl tiszták az akkordjaim. Az ő egojuk azzal vagánykodik, hogy mennyivel fölöttem vannak zenei tudásban. Az én egom azt hozza fel mentségére, hogy jó de, én 30 évesen fogtam neki, és amúgy én jobban érzem és élem a paraszti kultúrát :) Egók vagánykodnak, egó védekezik :)

Az új munkahelyem eddig okés, nem kellett sokszor bukarestbe mennem, de valahogy nem is hiányzik. A román nyelvet még mindig mekegem, de mentségemre szóljon, hogy a román érettségim is sikerült annó. Igaz, akkor még nem voltak kamerák és be kell ismerjem, hogy kicsit puskáztam is. Persze így is csak 6.40 lett a román, na de a matek 9.30 kárpótolt érte.
A magyar gyerekek nem hülyébbek, mint a románok, csak nekik a román egy idegen nyelv. Ennyi.
Na és minek is tanuljanak románul, ha azt látják, hogy mindenki nyugaton dolgozik? Nyugaton a román nyelv csak arra jó, hogy szót tudsz érteni az utca sarkán kolduló cigóval...

Valamelyik éjjel azt álmodtam, hogy rálőttem két román rendőrre. Aztán elkapott a terrorelhárítás és a román hírtévék jelenlétében letartóztattak. Bénító lövedékkel lőttem rám a bukaresti munkahelyemen, miközben programoztam. Hátrabilincselték a kezem, de valahogy mégis el tudtam takarni az arcom a zakommal (zakó?? utálom a zakót), amíg betuszkoltak a furgonba.
Aztán vallattak, hogy mi motivált a terrorcselekményre és mi volt az oka, hogy egyik rendőr sem sebesült meg. Erre azt feleltem, hogy csak fel akartam hívni a figyelmet (nem tudom mire). És utána mondtam egy jó mondatot(álomhoz képest): elég okos vagyok ahhoz, hogy képes legyek ölni, de elég bölcs is vagyok ahhoz, hogy ne tegyem.
Remélem ezen álom miatt nem jutok Bekéék sorsára.