Szombat délelőtt kimentünk a családdal a természetbe, hogy meditáljunk egy jót. Odakint gyönyörű madárcsicsergés és friss levegő fogadott. Minden adott volt egy kellemes elmélyülésre.
Lassan be is fejeztük a beszélgetést és egyedül maradtunk magunkkal és a természettel. Gondolatok jöttek és mentek, de mi csak megfigyelőként voltunk jelen, hagytuk, hogy csapongjanak kedvük szerint. Néha a testhelyzetünk kényelmetlenné vált, de azon az apróságon is felülemelkedtünk. Aztán végtelen nagy csend és béke telepedett ránk. Két teljes órán át tartott a dolog.
Bevallom, meglepett, hogy a családom ennyire nyitott a meditációra és a spirituális dolgokra. El is csodálkoztam magamban, hisz tudtommal ők soha nem foglalkoztak ilyesmivel.
Csak a végén, az élménybeszámoló alkalmával derült ki a nagy félreértés: ők végig azt hittek, hogy pityókát(krumplit) kapálunk.
Még egyszer megcsodáltuk a természet szépségét, majd a meditációs objektumunkat a vállunkra véve hazaballagtunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Na, ez egy tuti jó meditáló állapot! Én már csak tudom! :)
:D, tényleg az
Ez nagyon jo!:))))))
Megjegyzés küldése