Ismét itt vagy egy új év, ami nem is annyira új, hisz tele van visszatérő rémálmokkal. Ez csak annak lehet a jele, hogy 10 év alatt sem tudtam túllépni önmagam korlátain.
Eddigi céljaim nem tudtak teljesülni, bármennyi időt és energiát fektettem bele. Valami mindig keresztülhúzta a számításokat. Nem tudtam a világnak sok értelmes, tudatos gyereket adni, nem tudtam egy irigylésre méltó családot alapítani, nem találtam meg azt a valakit, akivel egy irányba nézünk és kézenfogva haladunk az élet rögös ösvényein. Rengeteg időt beleöltem és mégis be vagyok rekedve egy körforgalomba. 10 év alatt sem tudtam kimászni belőle? Akkor bennem van a hiba.
Célok nélkül nehéz élni, ezért keresnem kell valamit, amiért mégis érdemes. A párkapcsolat-játszmákból mára teljesen elgem lett. Nagyon úgy tűnik, hogy alkalmatlan vagyok az ilyesmire.
Most csak annyit tehetek, hogy teljesen visszavonulok a belső világomba és dús növényzettel töltöm meg a sivatagomat. Továbbra is tenni szeretnék a világért, de ezúttal társ nélkül próbálkozom. És ha ezen próbálkozásom is kudarcba fullad, akkor a testemmel fogom táplálni a virágokat. Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Minden csak nézőpont kérdése. Nem sikerült valami? Nem azon kell búslakodni, hogy nem sikerült, hanem a jelen pillanatnak örülni. Azt mondják mindennek megvan a miértje.Nekem valaki sokszor szokta mondani,hogy "minden jól van".:) Ezt valahogy elfogadtam.És azt is mondta, hogy ha még élek, akkor Istennek célja van velem. Hát én is ezt tudom most mondani. És amit Isten adott, azt csak ő veheti el.El fog jönni az az időd, amikor el fogod tudni ezt fogadni, és nem a "nem sikerült ez sem" dolgokon rágódsz. Hidd el nekem. Az ember kissé gyarló. Felépít valamit a gondolatában, és ha nem sikerül,búsúl. Vagy ha sikerül, akkor ott a következő álom. És ha az nem sikerül, akkor eshet bele a búskomorságba. Nem szabad így gondolni a dolgokat.Tökéletes úgy sem lesz semmi. Mert Te hiába építesz fel valamit magadban, ha az élet közbeszól. Soha nem lehet tudni, mikor jön el az a pont,mikor egy "tökéletesnek" hitt valami egyszercsak kártyavárként omlik össze. Ezt hidd el nekem. Tapasztalatból mondom.
Ember küzdj, és bízva bízzál!
Hidd el az sem jobb (SŐT!), ha az ember kapkodva, rohanva esküdözik oltár előtt. Ígér fűt-fát. Majd ráébred, hogy ez mégsem olyan klassz, viszont egy életre összeköt. Na, látod?! Akkor már inkább egyedül! Hidd el. Kipróbált ösvény. :-S
Azt, amit nem ertunk el, csupan almaink, vagyaink, elvarasaink beteljesedesenek hianyakent is foghatjuk fel. Viszont meg nincs vege az utnak, igy az majd ezutan fog bekovetkezni, ha be kell kovetkeznie, es ha hiszunk is benne...
Es ha mindaddig ertekeljuk azt, vagy legalabb eszrevesszuk, amit elertunk, akkor mar jo uton vagyunk. Azon az uton...Es ez nem azt jelenti, hogy kevesebbel is megelegszunk...
Megjegyzés küldése