Gyerek koromban sokat voltam magamra hagyva és talán ennek köszönhető, hogy most is jól kijövök magammal. Napokon át tudnék egyedül lenni és egy percig sem unatkoznék.
A társadalmi életem szempontjából ez természetesen hátrány, mert elhanyagolom a barátaimat, nem hallom meg a híreket, teljesen el vagyok szigetelődve.
Annak örülök, hogy el tudom szórakoztatni magam, de az cseppet sem tetszik, hogy nem mozdulok a barátok felé egyetlen lépést sem.
Nem tudom mi lehet a tunyaságom oka, hisz jól érzem magam közöttük. Talán attól tartok, hogy én nem vagyok elég érdekes és szórakoztató számukra.
Pedig, ha tudnák mi minden jár a fejemben... De lehet, hogy ők egész más dolgok után érdeklődnek. Vagy mégsem? Ha így folytatjuk, soha nem derül ki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Még szerencse, hogy nem a társadalomnak kell megfelelnünk. ott sokan megbuknánk, akinek értékes értékrendje van, és nem műmájer. :-)
De, ha közlésre vágysz, hát menj közéjük és add ki magadból. Mindig lesz ember, aki vevő a mondandódra! Mindig!
Talán tízből egy :), az is csak akkor ha szépen tálalom :D
De az az egy a fontos! :)
És ha az az egy ráérez a mondanivalóra, (mondanivalódra) nem is biztos, hogy szépen kell tálalnod......
Nahat a kis misztikus remetelekuletu,egyszeru ferfi :DMicsoda ajandek a szent egyedulet igazi elvezese csak keveseknek adatik meg ez a dolog:) eistein
Megjegyzés küldése