2010. augusztus 28., szombat

Én, a zenész


Egy elég vicces helyzetben találtam magam tegnap, ugyanis valaki elhívott zenélni. Ennek a dolognak én hintettem el a magjait pár hónapja, amikor szóltam az illetőnek, hogy vásároltam egy brácsát és majd idővel elmennék vele népzenét játszani.
Nem gondoltam, hogy eljön ez az idő és azt főleg nem, hogy nem lesz olyan zenei tudásom, amit mások elé vihetnék. Az idő eljött és én nem voltam eléggé felkészült, ezért próbáltam kötni a kereket, hogy nem megyek. Aztán ő igérte, hogy szerez nekem egy egyszerűbb hangszert és akkor beadtam a derekam. Az illető hangszer a gardon.
Életemben először érintettem ezt a hangszer és pár perc múlva már ütögetnem kellett. Szerencsére a ritmusérzékemmel nincsen baj és elég jól kijöttem a dologból, sőt olyan ritmusképleteket is használtam, amiket csak profik szoktak.
Ki gondolta volna, hogy az első, nyilvános zenélésemen olyan hangszerrel játszom majd, amit addig nem is érintettem? (tanulgatom a zongorát, hegedűt, brácsát, de a tudásomat még nem merném megmutatni senkinek :) , és igen, tudom, hogy csak egy hangszerre kellene összpontosítani).


És itt 2 példa a hangszer használatára:



Nincsenek megjegyzések: