2010. augusztus 15., vasárnap

EMI tábor

Idén ismét résztvevője voltam az erdélyi EMI tábornak és vegyes érzésekkel tele érkeztem haza. Egyrészt van bennem remény, hogy végre elindul egy folyamat, aminek következtében a magyar anyanyelvű emberek öntudatra ébrednek és egymásra találnak. De még él bennem a kétely is, hogy ez nem fog elég gyorsan megtörténni.
A táborlakók egy kis százaléka rendszeresen eljárt előadásokra, kézműves foglalkozásokra és egyéb szemfelnyitó rendezvényekre. Külön öröm, hogy voltak felvidékiek is, de üröm az örömben, hogy egy előadás után vitába keveredtek egymással.
Mint említettem az emberek elég kis százaléka járt az előadásokra, nem vagyok meggyőződve, hogy elértük a kritikus tömeget, ami pár éven belül egy igényes, nemzeti tábor kialakulásához vezetne. Már csak azért sem, mert az érdeklődők vélemenye sem teljesen egységes és sajnos meg van bennünk a bizalmatlanság is a nemzettársaink iránt :(.
Az előadósátrak látogatóin kívül jelen volt egy nagyszámú, látszólag semleges réteg is. Ezek között ott volt a sok Kárpátia rajongó, fejjel a falnak szaladó, cigiző, részegen bazdmegoló, polóval magyarkodó, mindenkit utáló egyén is. Sajnos ez a réteg ki fog halni, mert szaporodást nem tekinti egy nemzetmentő eszköznek. Persze én tudom, hogy a nagymagyaroszágos poló is segít valamit, hisz aki látja, az elképzeli a régi országhatárokat és a gondolatnak teremtő ereje van.
A következő réteg a fiatal, erkölcsi láncoktól szabad, agymosott, semmi iránt nem érdeklődő egyének halmaza. Nem teljesen az ő hibájuk, hogy ilyenek és talán ha érettebbek lesznek, változnak valamit.
Van egy olyan réteg is, ami a nemzeti egység ellen pofázik. Ezek még mindig a magyarországi testvéreket hibáztatják a gyászos népszavazás miatt és verik a mellüket a székelységükkel.
Nem látják be, hogy bár székelyek vagyunk és nyakasak, attól még egy nyelvet beszelünk és testvérek vagyunk. Nem mondta senki, hogy nem lehetünk kicsit másak, sőt az anyaországiak kifejezetten szeretik a székelységre jellemző, már-már vicces vonásokat. Minél apróbb részekre osztjuk egymást annál könnyebb lesz elérni valamit a "barátságos" Kárpát-medencében elő népek közelségében, igaz? Jöhetne végre egy újabb vérszerződés...

Mindeképpen örülök, hogy van egy ilyen tábor Székelyföldön és foglalkozik a magyarság és székelység nagy sorskérdéseivel. Például a 2011-es népszámlálás kérdésével, mikor is kiderülhet, hogy az erdélyi magyarság létszáma ismét óriásit csökkent a legutóbbi népszámlálás óta. Sajnos addig nem tudom érdemben szaporítani a magyarajkú emberek számát... és talán később sem, ha nincs egy megfelelő társam. A gyereknemzéshez is két ember kell.

1 megjegyzés:

Kislélek írta...

El kéne menni egy ilyen táborba... Mondom én ezt, most. Aztán mire lenne az ilyen tábor jövőre, már mást látok fontosnak. Hát nem is tudom. Én kezdem azt hinni, hogy semmi sem az aminek látni...