2009. november 30., hétfő

Madár

Nincs szükségem rád, mert szeretlek. Te nem egy eszköz vagy, amivel boldoggá tehetem magam, nem is egy élvezeti cikk, aminek segítségével színt vihetek a szürke hétköznapjaimba.
Nem vagy mankó, ami segítene a járásban, nem vagy a megváltóm aki átveszi bűneimet. Ruhám sem vagy, aki megóvhatna a hidegtől, de játékos bohóc sem, aki szórakoztatna magányomban.
Énekesmadár vagy bontatlan szárnyakkal. Repülve szeretnéd eldalolni magad a világnak.
Én nem repülhetek helyetted - kettőnket nem bír el a szárnyam - de megmutathatom a világ egy kis szegletét.

De meg kell tenned: bontsd ki szárnyaid és ugorj.
Szeretném ha együtt repülhetnénk.
Nem maradhatok a kényelmes fészked mellett,
azért születtünk, hogy a világnak daloljunk.
Jöjj hát, repülj velem!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Juj!
Ez nagyon szép! Rég olvastam ilyen szépet!
Grat!