Egy ideje tudom és érzem, hogy egy nagyon vastag fal választ el engem az emberiség többi tagjától, és minden igyekezetem ellenére ezen nem is sikerült változtatnom. Pedig a kapcsolatlétesítő csápjaim életerősek és eszeveszetten keresik a kapcsolódási pontokat.
Hogy mi lehet ennek az oka? Csak találgatni tudok. Talán volt olyan keserű tapasztalatom, amikor egy adott pillanatban mindenki magamra hagyott. Amikor úgy éreztem senki sincs velem, senkinek sem vagyok fontos, mindenki átnéz rajtam. Óriási törést okoztak bennem és az idő nem képes begyógyítani. Nem is lehet képes, ha az ember nincs akinek őszintén elmesélje gondjait, bajait.
Az állatok között érzem igazán jól magam. Ha rájuk nézek azt látom, hogy ők elfogadnak úgy ahogy vagyok, és szeretnek velem lenni. Ők soha nem színészkednek, mindig önmagukat adják és nekem sem kell az emberi normáknak megfelelően viselkednem előttük.
Az emberi kapcsolatok sokkal nehezebbek, mert az ember legtöbbször a sajátjához hasonló torz személyiségekkel találkozik. Mindenkiben ellenséget lát, pedig a valódi ellenség a belső sötétség.
Bárcsak lenne egy olyan személy, akinek bármit elmodhatok és akkor is szeret. Lehet akár egy "pap" is, aki előtt minden titkomat felfedhetem és ő mégsem fog elítélni. Aki előtt sírhatok szégyenkezés nélkül, mint egy gyermek.
Teljes tisztulásra vágyom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
"Ha bánat sújt le, a világért ne görnyedj meg alatta, mert ez annyit jelent, hogy a vak sorserőknek küzdelem nélkül adod meg magad."
/Szepes Mária/
Mindenkihez megvan az út. És csöppet sem nehéz azt megtalálni. Csak őszintének, nyíltnak, és kedvesnek kell lenni. Mindenkinek van rossz időszaka, ne merülj el! Én szívesen meghallgatlak, és még sírhatsz is, nem látom!
Egy pap jó ötlet. :-)
De tudod... Engem megtalálsz! Ha nem, hát megtalállak! :-)
Ölellek!
Köszi, aranyosak vagytok. De az ilyesmit szerintem előben érdemes csinálni.
Puszi.
Helyes! Hát akkor mi tart vissza? Budapesten, bármikor! :-) Várlak!
Nem tudom mikor megyek Budapestre legközelebb, de akkor beszélhetünk :)
Várlak! :-)
Nahát! Ez nagyon furcsa, olyan mintha az én érzéseimet írtad volna le. kb 2 éve elvesztettem a 2 legjobb barátomat /egy 15 és egy 7 éve tartó barátságot/ Hosszú lenne elmondani hogy hogyan és miért, lényeg h mindannyian változunk. Nagyon nagy fájdalommal járt ez az egész, de énem egy része megkönnyebült, mert megszabdultam a folytonos ellentétektöl és a megfelelési kényszertől. Azt hittem hogy egy ilyen hosszú éveken át taró barátság nem mehet tönkre. Ma már tudom hony nem az idő, hanem a minőség a fontos. Na szóval én is nagyon magányosnak érzem magam olykor, de öröm az ürümben,hogy ez a már 2 éve tartó magány sokat segített nekem abban hogy megismerjem önmagam, hogy rájöjjek ki vagyok, és mit akarok! Tudom hogy valahol valaki azért jött a világra hogy az én barátom legyen, és tudom hogy valaki valahol azért jött a világra hogy a barátja lehessek, és tudom hogy hamarosan egymásra találunk!!!!!!!!!!!!!
Igen, a magány olykor nagyon hasznos tud lenni.
"Nagymester"az elet szamos lecket tartogat szamunkra es a tanulsag egyenre szabot..sovargasunk egy erosebb,tisztabb tanitomester irant,aki jopeldaval tanit es elete peldaza szavainak helyeseget,akire felneszhetunk es aki mellett biztonsagban bekeben es nyugalomban elhetunk.Szereny kis lelkunk,rezduleset megerti es ismeri minden felelmunket es gyarlosagunkat,akinek elmondhatjuk minden titkunk,es lehetunk osszintek,akiben megbizhatunk.aki jo ember. Kedvesem tisztazd magadban hogy senki sem tokeletes es te sem vagy az es felsz,bizalmatlan vagy az emberekhez,es sertve erzed magad mert ebben menekulsz es igy veded finom lelkedet az esetleges csalodasoktol es a sebektol:)ne kenyeskegy legy egyenes magadhoz es gerinces igazi szekely :DAz aldojat :) irta eistein :D
Megjegyzés küldése