Ember

Népünk körében elterjedt egy elmélet miszerint az asszony nem ember. Csak egy férfire lehet mondani, hogy ember. Az asszony pedig fehérnép.
A lélekkel foglalkozó emberek azt allítják, hogy minden emberben megtalálható a férfi és női lélekrész is. Ha belegondolunk ebbe és őszinték vagyunk magunkhoz, akkor beláthatjuk, hogy férfi létünkre néha előtörnek belőlünk női tulajdonságok is. A nőknél is észrevehetjük, hogy néha harciasabbak és szinte férfiként viselkednek.
És most kérjük ki a magyar nyelv véleményét is erről a kérdésről.
Lehet, hogy csak én látom így és csak belemagyarázás, de én az ember szóban megtaláltam a női és férfi minőséget is.
Két részre osztható a szó: em és ber.
Az em szógyök fejezi ki a női minőséget. Az Emese női név anyácskát jelent, az emlő (em-lő) szó is a nőhöz köthető. Régebben emének (eme) neveztek bizonyos nőstény állatokat (pl. disznó). Számomra nem kétséges, hogy az em szógyök magában hordozza a női minőséget.
Ha az em jelenti a nőt, akkor a ber jelenti a hímet. Most hírtelen más szó nem jut eszembe, csak a berbécs, barbár. A berbécs eléggé fel van ruházva férfias tulajdonságokkal. Erős, harcias és hűbelebalázs módjára, fejjel neki szalad bárminek. Más nyelveben is megfigyeltem a ber és a bar szócskát. A románban pl berbec - berbécs, bărbat - férfi.
A neolatin nyelvekben hombre - ember. Mindenki döntse el, hogy ki vette át kitől ezt a szót, de ránézésre is látszik, hogy ugyanaz a szó. (Nekem az ember szó ősibbnek tűnik)

Azt is észrevehetjük, hogy az "em" szócska van elől és csak azután a "ber". Nem tudom mi lehet az oka, talán a nők felsőbbrendűek, hisz ők adják az életet az embereknek. A férfi ego szívesen megváltoztatta volna a sorrendet, ha tudta volna mit jelent.