2007. november 21., szerda

Isten és a matematika

Hogyan is egyeztethető össze a matematika Istennel? A matematika a racionális ember eszköze. Mindenkiben van egy racionális rész, ezért mindenki használja ezt a tudományt. A materialista mindent ezzel próbal magyarázni, a hívő elhisz dolgokat, nem akarja bizonyítani. De a hívőnek is óriási szüksége van rá, mivel nélkülözhetetlen kellék a földi életben való boldoguláshoz.
Mint mindenben, a matematikaban is ott rejtőzik Isten, tehát a materialista ember is Istennel próbalja bizonygatni, hogy nincs Isten.
Nézzük csak, hol is rejtőzik Isten!
Vegyük példának a valós számtengelyt! A valós számtengely végtelen számú valós számot tartalmaz mínusz végtelen és plusz végtelen között. A mínusz végtelen kevesebb a kevésnél, a plusz végtelen túl van a sokon. Itt is megtalálható a két pólus: a mínusz és a plusz, a rossz és a jó. Alapjában véve egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, csak a mérleg két oldalát hivatott kiegyensúlyozni. Mint láttuk a számtengely végtelen számú valós számot tartalmaz, de ugyanakkor nincs az a rövidke kis intervallum benne, ami ne tartalmazna ugyanannyi valós számot.
Vegyük az egy és kettő közötti valós számok halmazát. Észrevehetjük, hogy ott van az 1,00…….01 szám és az 1,99999….9 szám. E két szám között végtelen számú valós szám létezik, vagyis ugyanannyi, mint mínusz végtelen és plusz végtelen. Ez a kis intervallum nagyon kicsi, de ebben is ott rejlik a valós számtengely nagysága. Mi emberek úgy viszonyulunk Istenhez, mint bármely véges valós szám a végtelenhez. A végtelenhez viszonyítva az 1 is ugyanannyi, mint az 1.000.000. Istenhez mérve a zseni is ugyanannyi, mint az egyszerű földműves. Lehet, hogy a földműves elért a nullától az egyig, de nullától egyig ott lapul a végtelen. A paraszt is tart a végtelenbe és a tudós is. Tudni kell azt is, hogy hiába haladnak a számtengelyen előre, mert sosem érhetik el a végtelent, bár egyre közelebb kerülnek hozzá. Talán az lenne a megoldás, ha magukban fedeznék fel a végtelent. Tudják, hogy nulláról indultak és ismerik a jelenlegi helyzetüket a számtengelyen. Két ismert határ között talán könnyebb felfedezni az oda beszorult végtelent, mint egy ismert és egy ismeretlen határ között (0,∞). Talán mi sem a csillagok közt kell keressük Istent, mert Ő teljes nagyságában bennünk is megvan. Ha el is érünk egy csillagot az égen, látni fogunk még több milliót. Ha választ kapunk egy kérdésre, újabb kérdések születnek bennünk. De mi értelme kérdezni, ha mi magunk vagyunk a válasz
?

Nincsenek megjegyzések: