2023. június 16., péntek

Miért nincs rendes munkám?

 A nagyobbik fiam kicsit duzzogva kérdezte meg, hogy nekem miért nincs rendes munkám? Egész nap csak ülök a gép előtt és bámulom a monitort, azt pedig egyáltalán nem nevezhető munkának. Lehet, hogy az osztálytársai előtt is szégyenkeznie kell miattam. Ha a tanítóbácsi megkérdezi, hogy mi az apukád foglalkozása akkor inkább azt kell hazudja, hogy strici, mert az nem akkora szégyen...

Próbáltam magyarázkodni, hogy a programozás is egy munka, de nem igazán értett egyet velem. Bezzeg, akik lerakták a térkövet vagy, akik falakat építenek vagy földet szántanak, azok rendes munkát végeznek.

Próbáltam védekezni, hogy ha kell én is elég hamar bele tudok jönni a térkő lerakásba, mert falun nőttem fel, tudok lapátot fogni, csákányolni, talicskát tolni, tudok betont keverni, tudok vízmértékelni, tudok anyagszükségletet számolni, stb. Hát akkor miért nem változtatok munkát? 

Amúgy nekem is tetszene, ha a munkámnak lenne kézzelfogható eredménye és a falustársak is látnák, hogy alkottam valamit és lenne sejtésük, hogy ez az alkotás mennyi erőfeszítésbe kerülhetett, de egyelőre nem ez a helyzet. Így a 8 éves fiamnak szégyenkeznie kell, hogy az apukája egy lúzer. Az hogy rendes kaszával lekaszálom a kertet, vagy felásom a földet az nem elég a boldogsághoz, ennyivel nem éri be a fiam. 

3 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Egy jót kacagtam a fiad gondolatmenetén... Lám mégsincs veszve a mostani generáció...
Nekem sokan mondták már, hogy elegük van a számítógépes munkából, meg egyéb irodamunkából, de hiába ajánlottam a jó kis asztalos szakmát, senki nem akart ebbe beletanulni... De mindenki odavan és csodálja, mikor látják, hogy építem a lépcsőt, vagy bármit... De hogy taknya nyála és izzadsága szétcsorogjon és térdeljen egész nap, arra már senki nem vállalkozik.
És nem akarják elhinni, hogy a konkrétan hazavitt pénzem meg se közelíti az irodizálásból összeszedett havi 4-5-6000 lejeket, ezekhez kajabonok s ajándékbonok s üdülési bonok.
Ezért nincs kedve senkinek nehéz munkából élni... S valahogy még el sem tudom ítélni őket.
Én változtatnék, de nekem már nem menne az irodás menet...Túl buta vagyok hozzá...

Intuitív írta...

Amúgy valahol mélyen azt érzem, hogy van igaza a gyereknek, de ő egy jó eszű gyerek, szóval lehet, hogy presztinálva van a "nem igazi" munkára. Én persze vigyázok, hogy az igazi munkákat is megismerjék, hogy több lábon álljanak.
Talán az az egyik nagy hibám, hogy nem járok el itthonról és így látja is, hogy "csak ülök a gép előtt". Ha eljárnék, akkor azt hihetné, hogy rendes munkám van :)
Én is gondolkodom, hogy valami rendes munkára át kellene térjek, de 3 kicsi gyerekkel még körülményes, lehet még 9 évet lehúzok ebben a szakmában (ha élek és a chatGPT nem veszi el a munkám :)), aztán 50 éves kor után már nem tudom elképzelni magam programozóként.
Kiderül.

Muzsi Attila írta...

Mindennél fontosabb a család fenntartása, szerintem mindegy mit csinál az ember. Ha így közelebb vagy a gyerekekhez, az még jobb. Nincs is fontosabb, mint hogy velük lenni, ameddig csak lehetséges. Mert ahogy kiszállnak a fészekből, nehezebb őket összeszedni...