2019. január 21., hétfő

Sínek

Ma reggel tudatosult bennem egy jelenség, ami írásra késztetett.
Az utcánkban (és nem csak a miénkben) elég hanyagul van eltakarítva a hó. Persze hálás vagyok, mert mindig kerül egy lelkes traktoros, aki nagy havazás esetén félrenyomatja a hó nagy részét. És vannak lelkes, nyugdíjas vagy szabadúszó szomszédok, akik segítenek a "hóeke" összetákolásában is, majd ráülnek és húzatják magukat a traktorral. Utána, nyilvánvalóan, forraltbort is isznak eme nagy esemény megünneplésére.
Az emberek viszont rosszul használják az utat. Mindig a kitaposott keréknyomokon mennek. Ennek meg is van a következménye hosszú távon, hisz egy olyan sínpáros alakul ki, ahonnan nehéz kitérni. Ha két autó találkozik, akkor időben el kell kezdeni a letérést, mert ellenkező esetben könnyen össze lehet ütközni.
Persze mindig vannak kivételek is, akik soha nem járnak a kitaposott keréknyomban. Tudok pár embert (saját magamon kívül), akik következetesen a keréknyomok kialakulása ellen dolgoznak.
Mi mindig tágítani akarjuk az ösvényt és igyekszünk a középen lévő sávot is letaposni. Ha elég sokat csinálnánk ezt, pár nap alatt kiszélesíthetnénk és kényelmessé tehetnék a teljes utat. Sajnos kisebbségben vagyunk, így nekünk is egyre nagyobb erőfeszítésünkbe kerül az ellenszegülés. Hiába erőlködünk, mert ha csak egy kicsit is elbizonytalanodunk, a sínek visszahúznak a mederbe, az arcunkba ordítva, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyd.
Akinek füle van hallja meg :)

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Jó, ha újból írsz. Már azt hittem teljesen feladtad...
Mióta ez a facebook mánia, már alig írogatnak az emberek saját gondolatot. Ez más, mint ott másokén kommentelni. És az is elviszi az energiát és időt. Hasztalanul méghozzá.
Örömmel olvasom gondolataidat...

Intuitív írta...

A gyerekek miat nem volt túl sok energiám, azért voltam kénytelen abbahagyni.
A facebook... az nagyon durva, nagyon sok időt elcseszek ott. Néha persze visszafogom magam több-kevesebb ideig, de utána ismét azon kapom magam, hogy folyton ott vagyok és töltöm az életemet a semmivel.
Köszi a biztatás!