2012. december 31., hétfő

Kezdet

Nos, nem jött el a vég, nem érkezett meg a 10. bolygó, nem szállták meg a Földet a Szíriusziak/szürkék/zöldek/hüllőlények (ha igen, engem nem értesítettek), nem nyíltak meg csillogó-villogó dimenziókapuk, melyeken át angyalok repülhettek volna hozzánk sültgalambot készíteni. Mi lehetett az oka, hogy valakik elindították ezt a 2012 cirkuszt és miért volt annyi vevő rá? Miért terjesztették olyan sokan a mesét? Kik indították el?

Vajon azért indították el, hogy sok ember kezdjen hinni egy jobb világ felépítésének a lehetőségében? Vagy inkább azért, hogy ne csináljunk semmit, hisz változás magától jön, amint megemelkedik a "rezgésszint"? Félelmet akartak generálni vagy netán reményt adni a nyájnak?
Vajon volt valami stratégia a terjesztésre vagy előre tudták, hogy szinte magától fog terjedni? Szó, ami szó, elég sokan kapcsolatba léptek a szellemvilággal és megosztották az "értékes" üzeneteiket. Sajnos ezeket az üzeneteket csak a fejlettebb lelkek értik, akik már alapból tisztában vannak a fogalmakkal. Én őszintén bevallom, hogy bár ezekből az üzenetekből soha nem értettem semmit, eleinte mégis olvasgattam. Aztán frissült a tűzfalam és simán megvéd az ilyesmitől: FIGYELEM! IDŐRABLÓ ÍRÁS, HAGYD EL AZ OLDALT!

Már egy ideje nem várom a világvégét és a külső körülmények változását sem, amelyek jobbá teszik a világomat. Igen, az én világomat. Ki fogja megváltoztatni az én saját világomat? A politikusok? Az egyházak? A guruk? A szomszéd néni?
Azt kezdtem érezni, hogy van beleszólásom az életembe. Tudom szabályozni a gondolkodásomat. Úgy ítélem meg a helyzetemet, ahogy nekem tetszik. Felelősséget vállalok a körülményeimért. Csak és kizárólag én vagyok a felelős azért, ami velem történik. Nincsenek ellenségeim, a világ nem esküdt össze ellenem. Én voltam saját magam ellensége. Én martam magamat belülről, mégis másnak panaszkodtam.
Most kezembe vettem a gyeplőt. Van gyeplő. Ha nem lenne, akkor senki sem kérhetne számon az eltékozolt talentumokért.

8 megjegyzés:

Líbuc Nagy Katalin írta...

Hajrá! Boldog új esztendőt! :)

Intuitív írta...

Köszönöm, viszont kívánom :)

B.Katika írta...

Nagyszerűnek találom, hogy így érzel és örülök!
Ennek kapcsán ajánlok figyelmedbe egy programot, Esszencia szeminárium, jún első hétvégéjén lesz Somlyón. Éppen erről szól, a felelősségvállalásról, a belülről történő változásról stb. Én most évvégén, októberben végeztem el, egyszerűen fantasztikus volt. Ott lehetősége van bárkinek, még férfinak is kedvére bőgni, zokogni, senki nem ítéli el ezért. Egy egyiptomi származású, angliai bácsika tartja, Menis Yousry. Ha gondolod nézz utána. Én csak ajánlani tudom. El is határoztam hogy ahányszor itt lesz ilyen mindig önkéntes segítőként részt veszeka szeminárium lebonyolításában, ki nem hagynám. De te döntesz, nem akarlak semmiről meggyőzni:)

Intuitív írta...

Köszi Katika, meglátom mit tehetek. Nem tudom elképzelni, hogy idegenek előtt bőgjek, de egyedül nem is annyira érdekes :).

Boga Katika írta...

:) Szinte kivétel nélkül, mindenki elbőgi magát ezen a szemináriumon, előbb vagy utóbb vagy egyszerre:) Na majd meglátod:)

Csodaszép napokat kívánok neked!

Muzsi Attila írta...

Egyre inkább azon veszem észre én is magam, hogy majdnem örvendek, hogy magam döntöm el az életem sorsát. Jó a segítség, kell is az emberi segítség, de ahogy a vallások szuggerálják,hogy az én döntésem Isten előtt legfeljebb arra szorítkozik, hogy elfogadom vagy sem a számomra kijelölt útvonalat, sorsot.
Az életem erről szól, hogy nekem bajom van ezzel a predestinációval, én nem akarom ezt elfogadni. Én hiszem, hogy az embernek joga van, sőt kötelessége az életét irányítani. Egyszóval ezt munka által lehet. Azt hiszem e munka kikerülése körül forog ez az egész fatalizmus, hogy hátha mégis van egy automatikus rendszer, ami éltet munka nélkül is, mint például a hegy mozgatás hit által. Van egy ilyen érzésem, hogy ezt az istenélményt mi összetévesszük az egymás viszonya közti érzéssel.
A lényeg, hogy az embernek alkotni, tervezni kell, és az a boldogság, ha ez szeretettel is társul.

Muzsi Attila írta...

A fenti megjegyzésem egy mondatát elfuseráltam, nem fejeztem be, tehát: "Jó a segítség, kell is az emberi segítség, de ahogy a vallások szuggerálják,hogy az én döntésem Isten előtt legfeljebb arra szorítkozik, hogy elfogadom vagy sem a számomra kijelölt útvonalat, sorsot,"...számomra már elfogadhatatlan.
(bocs, csak most iszom a hajnali kávémat...)

Intuitív írta...

"A lényeg, hogy az embernek alkotni, tervezni kell, és az a boldogság, ha ez szeretettel is társul."

Ezzel teljes mértékben egyetértek. És amilyen mértékben tervezek és alkotok és saját kezembe veszem az irányítást, olyan mértékben vagyok boldog is. Mert ha mást okolok a körülményeimért, akkor más kéne változzon, hogy nekem jobb legyen.