Szűk látókör

Az emberek többsége még mindig csak az orráig lát. A rövidlátásuk pedig oda vezetett, hogy csak olyan embereken hajlandók segíteni, akik valamilyen szinten viszonozni is tudják.
Ennek következményeként sok kis sziget alakult ki a világban, amelyek között ritka az átjárás. A maffiavezér is segíti az unokaöccsét, a pap is segíti saját rokonságát.
Ha üzleti szemmel nézzük, akkor a mai ember rövid távú befektetéseket eszközöl csak: ad valamit a barátainak, rokonainak, hisz szorult esetben ő is számíthat rájuk (remélhetőleg).
Egy kis szemléletváltással lehetne javítani a dolgokon.
Mi lenne, ha az ember úgy adna kölcsön, hogy nem várná vissza a pénzét?
Tapasztalatból tudom, hogy ez járható út :). Pénzt kértek tőlem és én meg voltam győződve róla, hogy az illető soha nem fogja megadni. Mégis adtam neki. Természetesen abban a pillanatban le is mondtam arról a pénzről. Aztán eltelt egy kis idő, a pénzt már el is felejtettem és egyszer csak jön az illető és visszaadja.. És épp olyankor, amikor szükségem volt rá :)
(természetesen ennek a módszernek vannak szabályai: csak annyit adjunk kölcsön, amennyit nélkülözni tudunk és akinek már egyszer adtunk, annak többet ne adjunk, mert ezzel megnyomorítjuk őt)
De lehetne még ennél is jobban csinálni.
Olyanokon is lehetne segíteni, akiket nem is ismerünk és talán nem is találkozunk többé velük. És ha azt kérdezik, mivel tartoznak, akkor mondjuk, hogy semmivel vagy ha mindenképp akar tenni valamit viszonzásképpen, akkor adja tovább egy idegennek.
Ha elég sokan beszállnának ebbe a körbe, akkor előbb-utóbb találkoznánk egy vagy több idegennel, aki hajlandó önzetlenül segíteni rajtunk.
Ez lenne egy hosszú távú befektetés. De mi ne üzletemberként gondolkodjunk, mert akkor nem vagyunk különbek egy balfék közgazdásznál!
Azért tegyük, hogy jobb, szebb legyen a világ, még akkor is, ha a befektetésünk áldása már nem talál itt minket...